MAGYAR AFRIKAI-SÜGÉRES


Ezeken az oldalakon rengeteg érdekes információt olvashat az is, aki mondjuk mosógépek javításával foglalkozik ugyan, de érdeklődik a halak iránt is. A mosógép szerelő, aki mondjuk otthoni akváriumban tart halakat, és szeretné mélyebben beleásni magát az ilyen jellegű témákba, az jó helyen jár, és remélhetőleg megtalálja azokat a tudnivalókat, amiket keres.

A HALAK SZERVEZETE, TESTFELÉPÍTÉSE

Nagyon sokféle formájú és méretű hal létezik. Némely hal még egy centire sem nő meg, míg vannak olyan cápafajok, amelyek a 10-20 métert is elérik. A nagy méretkülönbségek ellenére alakjuk és szervfelépítésük nagyon hasonlítanak egymásra. Vannak nagyon fura formájú halak, de a forma ellenére is a szervek mégis hasonlóak.

A csontváz tartja a halak izomzatát, ez a testrész az úszás egyik legfontosabb szerve. Ez a csontváz lehet porcos, de az akváriumi halaké általában csontos. A halak agyát koponyacsont védi, gerincoszlopuk egymáshoz kapcsolódó csigolyákból állnak.

Az izomzat teszi ki a hal testtömegének a legnagyobb részét, míg belső szervei csak kis térben helyezkednek el. A halat a vízben az izomzata hajtja előre, ekkor a gerincét váltakozó irányba mozgatja.

Az úszók az úszást és az egyensúlyozást segítik. A farok úszó a test végén helyezkedik el, úgy működik, mint egy evező, ennek a mozgása hajtja előre a halat. A hátúszó akadályozza meg, hogy a hal oldalra dőljön, s a függőleges testtartást, az egyensúlyozást segítik a kisméretű hasi úszók és a farok alatti úszó is. A mellúszóknak csak a fékezésben van nagy szerepük, kifeszítve a hasi úszóval együtt a hal sebességét csökkentik. Viszont a mellúszók, mint kis evezőlapátok a hal különböző irányú mozgását is segítik. Az úszóknak nagy szerepe van a szexuális magatartásban is, fenyegetőállásban az ellenfél elriasztására is szolgál.

A legfontosabb szerv az úszóhólyag, amely a hal helyzetét szabályozza a vízben a felhajtóereje segítségével. Ennek térfogata változtatható, így bármilyen mélységben lebegő helyzetben tartja a halat. Ha rosszul működik, arra leszünk figyelmesek, hogy a hal szokatlanul gyorsan emelkedik a vízben, vagy süllyed le a fenékre. Vannak olyan fenéklakó halak, amelyeknek hiányzik az úszóhólyagjuk, ezek a fajok csak nagy nehézségek árán tudnak a felszínre jutni. Némely fajok pattogó hangokat képesek kiadni az úszóhólyagjuk segítségével.

A halak két kopoltyú segítségével veszik fel a vízben oldott oxigént. A kopoltyúk szerteágazó, finom szövetű szervek, amelyekben a vékony, kapilláris véredényeket egy-egy hártya veszi körül. A szájüreg hátsó részében a kopoltyúkamrákban helyezkednek el. A víz a szájon be a kopoltyúnyílásokon keresztül átáramlik a kopoltyúlemezek közé. Itt a hajszálvékony véredényekben megy végbe a légcsere, mely az oxigén felvételéből és a széndioxid leadásából áll. Vannak olyan halak, amelyek nem csak kopoltyújukkal vesznek fel oxigént, ilyenek például a labirinthalak, amelyek a koponyájukban lévő tüdőszerű kamrát töltik meg levegővel, míg vannak harcsafélék, melyek a bélbe nyelt levegőből a bélfalakon keresztül jutnak oxigénhez.

A halaknál a száj és állkapocsformát a táplálkozási szokásaik alakították ki. A halak általában nem képesek a rágásra, így a táplálékot a legtöbbjük egészben nyeli le.

A halaknak sokkal nagyobb a veséjük a testarányaikhoz viszonyítva, mint az emlősöknek. Ez azért van, mert szöveteik könnyebben telítődnek vízzel, így a megfelelő vízháztartás nagy feladatot ad a veséknek.

A halak legjellegzetesebb érzékszerve a mindkét oldalukon a kopoltyúfedéltől a farokúszó tövéig végighúzódó úgynevezett oldalvonal, amely a testformáját követi, íve attól függ. Sűrű, apró idegvégződésekkel kapcsolódik a testfelszínhez, és mint a legérzékenyebb radar, úgy érzékeli a környező vízmozgást.

Vannak olyan halfajok, amelyeknek igen kifejlett a szaglószerve. Ez főként a zavaros, sötét vizekben élő halaknak a kedvező, mert így könnyen megtalálják a táplálékukat, könnyebben tájékozódnak a sötétben.

A legtöbb hal bőrét pikkelyek borítják. Ezek vékony, csontos lapocskák, amelyek védik és áramvonalas teszik a testet.