A NITRIT ÚTJA, HATÁSA A HAL TESTÉBEN

A nitrit (NO2) útja halainkban, és hatása a hal testén belül

Nitrit kétféle módon, a táplálkozással együtt három úton kerülhet be a szervezetbe. A leggyorsabb, és legeffektívebb út egy diffúzió a salétromsav egy disszociálatlan molekulájaként. Ez akkor jelentőségteljes, ha a víz pH értéke a halunk vérének a pH értéke (általában 7,2-7,4) alatt van. A nitrit sav molekula (HNO2) a kopoltyú hámszövetén keresztül diffundál, és a vérplazmában vagy a Eritrocitában (vörösvértest) disszociál (szétválik) protonra/hidrogénionra (H+) és nitrit (NO2-) ionokra. Ha ez a disszociáció létrejön, akkor az eritrocita (vörösvértest) membránján át kell jutnia. Mivel ezen membránban klorid (Cl-) ionok szénsav (HCO3-) anionra cserélődnek ki a bikarbonát (CO2) kötésből, így ezen az úton a nitrit (NO2-) anionok potyautasként a vörösvértestbe jutnak. A hemoglobin (az oxigénszállítás a feladata a vérplazmában) affinitása ezen anionok felé jelentősen nagyobb, mint az oxigénmolekulák (O2) felé. A nitrit (NO2-) ionok a központi atomokhoz kötődnek, így hozzájuk oxidálódnak. Így kiesik a hemoglobin ezen kötési pontja az oxigén felé. Ha az ilyen kötések koncentrációja a hal vérében az össz-hemoglobin koncentráció 5%-a fölé ér, akkor tapasztalható a kopoltyú és környezetének oxigén (O2) és bikarbonát (CO2) tartalmától függően oxigénkövetelés, és más faktorok az egyednél, amik többé-kevésbé a nitritmérgezés szimptómái (tünetei). A dezoxidált, tehát nem oxigénnel töltött hemoglobin kékes, a methemoglobin barnás színű, ez látható a kopoltyún is. A hal ilyenkor oxigénéhségben szenved, így az organizmus további károsodása lehetséges.

Ezáltal megmagyarázott a jelenség, amikor a halak nitrites „levesben” úsznak és hevesen lélegeznek, noha az akvárium oxigéntartalma és ellátottsága megfelelő.
Hevesen lélegző halak például újonnan berendezett akváriumban, vagy nem bejáratott nevelőmedencében fentiek miatt lehetséges nitritmérgezésre utalnak!

A nitrit-ion másik útjának vége hasonlít az előzőkben leírt variációhoz. A víz magasabb pH értékénél az áteresztő membránon való áthatolás diffúzióval már nehézkes, nem működik. Viszont a halnak édesvízben van egy másik problémája.
Az egyed testfolyadékai magasabb ionkoncentrációjúak, mint az őt körülvevő víz.
Ennek következményeképpen fennálló ozmotikus nyomás (kémiai szívóhatás, a víz az ionosan töltött tér fele vándorol) hatására vízmolekulák hatolnak át az organizmus sejt, és kvázi „elvékonyítják”, kiegyenlíteni igyekeznek ezt az ionkoncentrációt a testfolyadékban. Ennek a körülménynek hatására és a test felduzzadásának megakadályozása érdekében a hal a veséjén keresztül vizeletként bocsájtja ki ezt a víztöbbletet. Ezáltal a testéből ionokat veszít,
Ezek az eleség által bevitt tartalékból és a már fent említett – a kopoltyúhámban, és más fő szervekben – klorid (Cl-) cellákból pótlódik vissza a testfolyadékba. A klorid cellák membránján keresztül főként egy speciális protein molekula ATP-fogyasztása során klorid (Cl-) ionok kerülnek felvételre (ATP-fogyasztás: ez a felvétel energiaigényes folyamat, amihez a protein tárolja az energiát). A cella membránján az ezután kialakult potenciálnak köszönhetően kationok érkeznek a sejtplazmába, így a hal szervezete ion utánpótlást kap a vízből a vérbe. Ezt az utánpótlást a hal szervezete magasabb ozmotikus nyomásnál értelemszerűen effektívebben produkálja. A probléma azonban a szervezet iontartalmán fekszik. Ha ebben a szituációban a kloridtartalom minimális, akkor a nitrit (NO2) ionok abba a helyzetbe kerülnek, hogy „lehetőségük van” az organizmusba kerülni. Ha azonban a fent vázolt szituációban az organizmus kloridtartalma elegendően magas, akkor az egyedek meglepően magas nitrittartalmat képesek elviselni, ami mellett esetleg más vízben már élő hal nem is úszna!
Eredmény:
A nitritmérgezés a halban már alig befolyásolható, épp ezért a nitrit bejutása a szervezetbe az a pont, ahol erre lehetőség van. Ezért amikor jelentős nitritértékek szabadulnak fel, az okot kiderítve azt lehetőség szerint azonnal be kell határolni, vagy megszüntetni. A disszociálatlan salétromsav a kopoltyúhám membránján akadálytalanul diffundálhat. Emelkedő hőmérséklet mellett, és/vagy emelkedő pH értéknél szétválik a nitrit savas oldata, így a szétválás egyensúlyában a nitrit szerepe megnő, így csökken az ezáltali veszély. A nitrit felvétele a fent írt körülményeknek megfelelően a kloridcellákon keresztül történhet. Ez a felvétel megfelelő kloridellátás mellett jelentősen akadályozható, de valószínűleg nem teljesen. Ajánlatos magas nitrit értékeknél a víz pH értékét átmenetileg 7 és 7,5 közé beállítani. Mindeközben feltétlenül figyelni kell a víz ammónia, és ammóniumtartalmára (NH3, NH4+), nehogy ezáltal plusz veszélyt provokáljunk az egyedekre nézve (lásd: cikk ammónia). Ajánlatos emellett magas nitritkoncentrációnál az elviselhetőség keretein belül (1,5 evőkanál/100 Liter víz) konyhasó formájában klorid bevitele a vízbe.