A SEJTEK KÖZÖTTI TÉR OZMOTIKUS NYOMÁSÁNAK FENNTARTÁSA

Ha a szervezetbe többletvíz jut, a plazma és a sejt-közötti tér ozmotikus koncentrációja csökken, ezt a szervezet vízkiválasztással tudja kompenzálni. Ha viszont no az ozmotikus nyomás, azt egyrészt vízfelvétellel, másrészt ozmotikus hatású ionok kiválasztásával lehet egyensúlyozni.

A vízkiválasztás vizelettel történik, a vizelet pedig végülis a vérplazmából keletkezik. A vérplazma filtrálódik (elsődleges vizelet), majd az elsődleges vizeletből visszaszívódnak a szükséges anyagok, és ezek végül nem kerülnek bele a végleges vizeletbe. Mivel a plazmában (és ezzel együtt a sejtek közötti térben) a legnagyobb mennyiségben előfoduló ion a Na+ (és persze a Cl-), ez felelős legnagyobb mértékben annak ozmotikus koncentrációjáért.

Ebből érthető, hogy az ozmotikus viszonyok (és a sejt közötti tér térfogatának) beállítása alapvetően a Na+ kiválasztásával, vagy pont ellenkezően, annak felvételével történhet a legkönnyebben. A vizelet kiválasztásakor Na+ (és vele együtt Cl-) szívódik vissza az elsődleges vizeletből, a vizelet hígabb lesz mint a plazma, tehát, több víz ürül mint NaCl. Ezzel helyreállhatnak az ozmotikus viszonyok.

Tehát a sejt-közötti tér ozmotikus nyomásának szabályozásában tehát alapvető szerepe van a Na+ kiválasztásnak-visszaszívásnak.