OZMOTIKUS NYOMÁSVISZONYOK

Az általam talált adatok szerint (Schmidt-Nielsen: Animal physiology 1997), a tengervíz ionkoncentrációja 1000 mmol/liter körül van, egy lágy víznek (a könyv példáiban amerikai tavak, folyók szerepelnek) kb 1mmol/l. Egy kemény víz össz. ionkoncentrációja is csak 20-30 mmol/liter körül van.

A Malawi tóban a http://www.malawisee.com/start.php?see/wasser.html honlap szerint az össz. iontartalom 200 mg/liter alatt van. A tengervízben meg kb. 35 g/l. A kettő közt legalább két nagyságrendbeli különbség van, ami durván azt jelenti (habár ez nagyon pontatlan számolás, de nagyságrendbeli különbségek esetén talán megbocsátható) hogy valószínűleg a millimolban kifejezett koncentrációban is van két nagyságrendbeli különbség (akinek van kedve számolja ki). Ami megfelelhet a könyvben talált kemény víz néhány tíz millimolos koncentrációjának.

A halak sejtjeiben (az édesvízi, és a tengeri halak egy részénél is) és az őket körülvevő sejt-közötti térben az ozmotikus koncentráció nagyjából 300 mosmol/liter körül van. (elnézést, hogy kevergetem moláris és a ozmotikus koncentrációkat, meg a mmol/litert és a mosmol/litert, a kettő természetesen nem ugyanaz, de a lényeg megértése szempontjából ez nem fontos, vehetjük a kettőt nagyjából azonosnak). Ehhez képest az édesvíz erősen hipozmotikus, attól függetlenül, hogy lágy vagy kemény (az egyik jobban a másik kevésbé, de a 20-30 mmol/liter is kicsi a 300-hoz képest).