A gyémánt nem csupán a szépség és a tartósság szimbóluma, hanem a jövő adattárolásának forradalmi megoldása is lehet. Képzeljük el, hogy egyetlen lemez akár 100 000 GB adatot is képes tárolni, és mindez évmilliókig megőrzi integritását. Ez az innováció új
A gyémánt világa gyakran az ékszerek ragyogásával és a luxushoz való kötődésével kapcsolódik össze, de a valóság ennél sokkal gazdagabb. Az ipari felhasználások, mint például a fúrófejek és csiszolóeszközök, szintén kiemelik ezt az ásványt, hiszen keménysége révén nélkülözhetetlen a modern technológia számos területén. Kínai kutatók most egy új dimenziót nyitottak meg a gyémánt iránti érdeklődésben, bemutatva, hogy ez a több kultúrában az örök élet szimbólumaként tisztelt anyag milyen rejtett értékekkel bír. Az ősi hagyományokon túl a gyémánt új értelmet nyer, ahogy a kutatók felfedezései szélesítik látókörünket e lenyűgöző ásvány kapcsán.
A gyémánt, amely kizárólag szénatomokból épül fel, a Föld legkeményebb anyagának számít – talán ezért vált az évezredek során az örök érték szimbólumává. Tartóssága inspirálta a tudósokat, hogy felfedezzék, miként lehetne ezt az anyagot adatok tárolására is alkalmazni. E folyamat során lézerimpulzusokat használnak, hogy az információt gyémántba kódolják, így létrehozva egy rendkívül tartós és megbízható adatmegőrzési módszert.
A Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem kutatói továbbfejlesztették ezt a technológiát, és olyan figyelemre méltó eredményeket értek el, hogy köbcentiméterenként 1,85 terabájt adatot képesek rögzíteni a gyémántban, ami önállóan is világszinten kiemelkedő teljesítménynek számít. Ha ezt a teljesítményt szemügyre vesszük, egy hagyományos Blu-ray lemezzel azonos méretű gyémánt optikai lemez akár 100 terabájt adatot is tárolhat, ami 2000 Blu-ray lemez kapacitásának felel meg.
De persze az is lenyűgöző, hogy ezzel az új módszerrel bármiféle karbantartás nélkül, szobahőmérsékleten akár évmilliókig is megőrizheti az atomi szerkezetbe kódolt információkat a gyémánt, illetve évekig akkor, ha folyamatosan 200 Celsius-fok a hőmérséklet.
A New Scientist szerint a kutatók egy innovatív eljárást alkalmaztak, amelynek során apró gyémántszilánkokra támaszkodtak. Ezeket a szilánkokat ultragyors lézerimpulzusokkal célozták meg, amelyek segítségével sikerült néhány szénatomot eltávolítani, így mikroszkopikus üres helyeket alakítottak ki a gyémánt kristályrácsában. Az üresedések sűrűsége határozta meg a vizsgált terület fényességét, és ezzel különböző adatértékeket hoztak létre. A lézer energiájának precíz beállításával a kutatók képesek voltak finoman szabályozni a gyémántban keletkező üregek számát és elhelyezkedését, lehetővé téve így a megüresedések mintázatának gondos ellenőrzését, ami célzott információk kódolását tette lehetővé a gyémánt anyagába.
Próbaképpen a kutatók képeket tároltak - köztük a mozgás fotográfiája úttörőjének, Eadweard Muybridge-nek 1878-as fotósorozatát, amely egy lovast mutatott egy vágtató lovon - úgy, hogy az egyes pixelek fényerejét a gyémánt belsejében lévő meghatározott helyek fényerőszintjéhez rendelték. A rendszer több mint 99 százalékos pontossággal mentette el az adatokat, amelyeket ugyanilyen pontosan vissza is lehetett nyerni. Mindez a szakemberek szerint azt mutatja, hogy megközelítésük megfelel a digitális adattárolás gyakorlati igényeinek, és ígéretes megoldást kínál a jövőbeni tárolási követelményekhez.
Bár a fenti elképzelések igencsak vonzónak tűnnek, a módszer kereskedelmi szempontból jelenleg még nem fenntartható. Ennek fő oka, hogy a technológia megvalósításához szükséges berendezések rendkívül költségesek és nagyméretűek. A kutatók azonban optimisták, és azon dolgoznak, hogy a gyémántalapú rendszert sikerüljön miniaturizálni, lehetővé téve, hogy végül egy mikrohullámú sütő méretébe illeszkedjen.
