"A mesékben ott rejtőzik a világ" - Benedek Elek hagyatéka és a mesék mai relevanciája | Székelyhon

Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.

Kisbaconban áll egy különleges ház, ahol a szavak varázsa még ma is érezhető. Ez a hely nem csupán falakból áll; itt egy íróasztal őrzi a kreativitás nyomait, míg egy tintatartó mellett pihen az utolsó levél, amelynek sorai ma is útmutatást adnak: "fő, hogy dolgozzanak". Ez a Benedek Elek Emlékház, a magyar mese atyjának otthona, és egy emlék annak az embernek, aki hitte, hogy a szó, a történet és a mese összeköti a közösséget, és megőrzi a nemzet szellemiségét.

De vajon miért érdemes a 21. században a mesék és a mesemondás világáról diskurálni, amikor digitális képernyők bűvöletében élünk, és a gyerekek sokszor már az okostelefon érintőképernyőjét gyorsabban kezelik, mint a könyvek lapjait? A válasz egy mélyebb örökségben rejlik, amelyet Benedek Elek hagyott ránk. Ezt az örökséget ma már az ő ükunokája, Bíró Boróka Júlia, az emlékház kulturális menedzsere is ápolja és továbbviszi. Beszélgetésünk során felfedeztük, hogyan él tovább a mese varázsa a modern világban.

Amikor Benedek Elek 1921-ben, Trianon után visszatért Kisbaconba, a történelem viharai közepette nem a könnyebb utat választotta. Míg sok magyar értelmiségi menekülésre adta a fejét, ő bátran szembeszállt az árral, és vállalta a kisebbségi lét kihívásait. Ebben a döntésében is megmutatkozott az a mély meggyőződés, amely életét végigkísérte: a közösség szolgálata elengedhetetlen, meg kell őrizni mindazt, ami összekapcsol minket - a nyelvet, a történeteket és a mesék világát.