"A mozi akkor születik meg, amikor valami igazán értékes számodra, és vágyod, hogy ezt másokkal is megoszd." - Tarr Béla 70. születésnapjára

Tarr Béla, aki a Kossuth- és Balázs Béla-díjak büszke tulajdonosa, bár már visszavonult a rendezés világából, mégis olyan páratlan életművet hozott létre, amelyben a világszerte elismert filmek sora gazdagítja a mozgókép művészetét.

Július 21-én töltötte be 70. évét Tarr Béla Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, akiről Karácsony Gergely főpolgármester azt írta születésnapi posztjában, hogy

ha van világsztárja ennek az országnak, a magyar kultúrának, akkor ő az.

Tarr Béla Pécsen látta meg a napvilágot, és az érettségi után különféle munkákban próbálta ki magát, többek között hajógyári segédmunkásként és szállodai portásként. Amatőr dokumentumfilmesként találkozott a Balázs Béla Stúdió világával. 1977-ben mindössze négy nap alatt alkotta meg Családi tűzfészek című filmjét, amelyben egy család tragikus lakáshelyzetét tárta fel. A film szereplői olyan amatőrök voltak, akiknek élete hasonló nehézségeket élt át. A rendező művészetét a gyors forgatási stílus, a helyszínen történő rögtönzés és a színészi szabadság jellemezte, emellett a tér és távolság kezelésének kérdése is központi szerepet játszott, ezért John Cassavetes amerikai rendező munkáihoz is hasonlították.

A film sikeres bemutatkozása után, amely elnyerte a nagydíjat a mannheimi filmfesztiválon, felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Itt, 1981-ben szerzett diplomát rendezői szakon. Ugyanebben az évben részt vett a Társulás Filmstúdió megalapításában, hozzájárulva ezzel a hazai filmes élet gazdagításához.

Szabadgyalog című dokumentarista alkotása 1981-ben az emberi kapcsolatok reménytelenségét mutatta be, ahogy az egy évvel későbbi, a locarnói filmfesztiválon elismerésben részesült Panelkapcsolat is, melynek főszereplője egy válságba jutott, lakótelepi lakásban élő házaspár. 1982-ben a Macbethből készített tévés adaptációt, amely egyetlen, csaknem hetvenperces vágásból áll.

A szociográfiai filmek világából a lassabb, lélektani mélységet feltáró dramaturgiához való elmozdulás egy új korszak kezdetét jelezte. Ennek az új irányvonalnak az első jelentős alkotása 1984-ben született meg, és az Őszi almanach címet viseli. A közeli kameraképek, a hosszú felvételek, valamint a nyomasztó realizmus helyét egy metafizikai megközelítés vette át, ami miatt a rendezőt Antonioni és Tarkovszkij művészetéhez hasonlítják, aki eredetileg filozófiai pályára készült.

A nyolcvanas évek közepétől lett állandó munkatársa Krasznahorkai László író. Első közös alkotásuk, a Kárhozat az elmagányosodás, a reménytelenség, a kárhozatba zuhanás sajátos feldolgozása, a nyomasztó érzést csak növelik a hosszú snittek, a fekete-fehér tónus és az állandó eső. A számos elismerést aratott alkotás az "univerzum apokaliptikus víziója". A három évig forgatott, 1994-ben elkészült Sátántangó mindeddig a leghosszabb magyar film, hét és fél órás. A Krasznahorkai regényéből készült alkotás egy kis közösség széthullását, az ördög csábító és kényszerítő erejét mutatja be, a világvége-hangulatot sugárzó film a nézőt a legfelkavaróbb élmények átélésére kényszeríti.

A Krasznahorkai-művek hatását tükröző Werckmeister harmóniák (2000) a magyar filmszemle fődíját nyerte el, és Az ellenállás melankóliája inspirálta. A film címe egy 17. századi német orgonistára utal, aki az isteni rend harmóniájának megteremtésére törekedett a zenében és az emberi lélekben. Ezzel szemben a film egy olyan kisváros képét tárja elénk, amelyben az időtlenség és a poszt-apokaliptikus nyomasztóság érzése dominál. Itt a már eleve létező, békésnek aligha nevezhető rend összeomlik, gyilkos indulatok törnek felszínre, és a pokoli káosz mindent és mindenkit elnyel.

Georges Simenon regényének adaptációja, amelyet Krasznahorkai forgatókönyvéből készítettek, már külföldi helyszíneken készült, nem kis kihívásokkal tarkítva. Az A londoni férfi című film, amely három év intenzív munkájának gyümölcse, 2007-ben - 19 év után első magyar alkotásként - bekerült a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. A film középpontjában egy kikötői pályaudvaron dolgozó, magányosan élő váltóőr áll, akinek élete gyökeresen megváltozik, amikor véletlenül szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. A rendező számára a történet bűnügyi szála mellett sokkal inkább a létezés mélyebb kérdései, az emberi méltóság és a magány témaköre volt izgalmas.

Tarr Béla életművének utolsó fejezeteként A torinói ló című film áll. A Krasznahorkai írásaira épülő mű 2011-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a nemzetközi zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét, továbbá a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) fődíját is. Ezen kívül három kategóriában, többek között a legjobb rendező, legjobb operatőr és legjobb zeneszerző díjára is jelölték az Európai Filmdíjra. A rendező szándéka az volt, hogy megragadja a lét elviselhetetlen súlyát, amely a történet középpontjában áll. A film címének hátterében álló jelenet Friedrich Nietzsche filozófushoz kapcsolódik, aki a torinói főtéren védelmezője lett egy kocsisa által brutálisan bántalmazott lónak.

Tarr Béla, a magyar filmművészet kiemelkedő alakja, számos rangos kitüntetés birtokosa. 1983-ban elnyerte a Balázs Béla-díjat, majd 2003-ban a Kossuth-díjat, 2005-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2010-ben a Magyar Kultúra Követe címmel ismerték el, míg 2012-ben a magyar filmkritikusok által alapított B. Nagy László-díjat vehette át. 2011 és 2023 között a Magyar Filmművészek Szövetségének elnökeként tevékenykedett, ezt követően tiszteletbeli elnöki posztot kapott. Művészi teljesítményét nemzetközi szinten is méltatták: többek között a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díját és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatát is megkapta, valamint számos nemzetközi filmfesztivál életműdíjával ismerték el. 2023-ban a tiszteletbeli Európai Filmdíjat vehette át, idén februárban pedig a 44. Magyar Filmszemle keretein belül, legutóbb pedig a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjával tüntették ki, ezzel is hangsúlyozva munkássága jelentőségét a filmművészet terén.

Hranitzky Ágnes vágó, aki évtizedek óta hűséges munkatársa a filmkészítés világában, kivételes szerepet játszik Víg Mihály zeneszerző életében is, akivel 1984 óta dolgozik együtt. Hozzáállása és szakmai elkötelezettsége révén a T.T. Filmműhely néven ismert produceri iroda alapítója lett Téni Gábor társaságában. 2013-ban Szarajevóban sikeresen elindította a filmakadémiát, amely azóta is jelentős szerepet tölt be a filmszakma oktatásában. 2017-ben A világ végezetéig címmel megrendezett kiállítása Amszterdamban az emberi méltóság fontosságát hirdette. Az amerikai filmakadémia 2018-ban rendezőként és íróként is meghívta tagjai közé, így nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is elismert művész lett. 2022-ben a Freeszfe Egyesület elnökévé választották, ami tovább erősíti a szakmai közösség iránti elkötelezettségét. Filmjei rendszeresen az élvonalban szerepelnek a rangos szakmai lapok összeállításaiban, tükrözve ezzel az általa képviselt művészi értékeket.

A rendező többször is éles kritikát fogalmazott meg a jelenlegi filmfinanszírozási rendszerrel kapcsolatban. Legutóbb például Orbán Viktor szavaira reagált, aki azt mondta: „Végre eljutottunk arra a pontra, hogy állami támogatás nélkül készülnek saját lábukon megálló filmek is. Végülis ezt akartuk, legyen a film mindenkié.” A rendező szerint ez a kijelentés rendkívül pofátlan és cinikus. Az idei Budapest Pride megnyitóján is részt vett, mivel úgy véli, hogy a rendezvény a szabadság ünnepe, és ezért fontosnak tartotta, hogy ott legyen és kifejezze véleményét.

Bár a rendezéstől visszavonult, továbbra is tart mesterkurzusokat a világ számos pontján. Egy nemrégiben adott interjújában kijelentette: "A film akkor születik meg, amikor valami igazán fontos számodra, és szeretnéd megosztani másokkal; ez egy rendkívül emberi élmény." A kezdő filmeseknek azt javasolta, hogy bátran kövessék saját útjukat; nem érdemes mások nyomdokaiba lépniük, fontos, hogy felfedezzék saját kifejezésmódjukat.