A sopszka saláta valódi bulgáriai kincs, és most felfedjük titkait és eredetét!

Az alapját egy friss és ízletes keverék adja, amelyben roppanós uborka, színes paprika, lédús paradicsom, fűszeres vöröshagyma és illatos petrezselyemzöld egyesül.

A sopszka saláta, amely a bolgár konyha egyik igazi ékköve, méltán népszerű a helyiek körében. Ez a frissítő étel színes zöldségekből készül, mint például az uborka, paprika, paradicsom, vöröshagyma és a friss petrezselyem, melyeket apró kockákra vágnak. Az ízek harmóniáját juhsajt, napraforgóolaj, valamint citromlé vagy borecet adja meg, amely igazi ízrobbanást kölcsönöz a salátának. Tálalás előtt reszelt juhsajttal gazdagítják, ami még vonzóbbá teszi ezt az ételt. A sopszka saláta, amely a '70-es években népszerűsége csúcsát élte, ma is sokak szívébe belopta magát, hiszen egyszerűsége és ízletessége időtlen.

A sopszka saláta története Szófia környékén, a Sop-vidéken gyökerezik, ahonnan később elterjedt az egész Bulgáriában. A Balkánon és Törökországban is népszerű ételnek számít. A XX. század közepén, pontosabban 1955-ben született meg Várna közelében, egy Petar Doychev nevű séf kezei alatt, aki 2019-ben hunyt el, de szerencsére megélhette alkotása hatalmas népszerűségét. A saláta először egy állami receptgyűjteményben tűnt fel, amelyet 1956-ban adtak ki. A neve és eredete a Balkán felföldjének Shopluk régiójához kapcsolódik, amely bolgár, szerb és makedón területeket foglal magába.

A bolgár szocializmus promóciós termékeként a sopszka saláta méltán vált ismertté, különösen a Fekete-tenger partjának turizmusa és éttermeinek népszerűsítése révén. Gyorsan felkapott saláta lett, amely túlélte az idők próbáját, míg más földrajzi régiók nevét viselő saláták feledésbe merültek. Az "igazi" sopszka saláta kérdése társadalmi ügy Bulgáriában, ahol komoly törésvonalak húzódnak a paprika vagy az ecet támogatói és ellenzői között. A sopszka salátát sok színnel lehet gazdagítani, de ebben az esetben már nem nevezhető sopszkának.

A saláták élvezete szinte egyidős az emberi civilizációval. Már az ókori görögök, rómaiak és perzsák is kedvelték a friss zöldségekből készült étkeket, melyekhez különféle önteteket adtak. A középkorban sem csökkent az érdeklődés a saláták iránt; például Stuart Mária skót királynő asztalán gyakran szerepelt a főtt zeller, amelyet tejszínes mustárral, szarvasgombával és főtt tojással tálaltak. A brit szigeteken a XVI. században a saláták a nemesi konyha részét képezték, míg a XVII. századi Amerikában már elterjedt volt, hogy különféle olajokat használtak a saláták ízesítésére.