A szélsőjobb és Elon Musk a német választásokat migrációs népszavazássá szeretnék alakítani, pedig ez a téma sokkal mélyebb és komplexebb kérdéseket is felvet.

Egy végtelenül rossz hangulatban lévő Németország választ magának új képviselőket február 23-án. Gazdaság- és társadalompolitikai krízis van az országban, és ezt mostanra mindenki megérezte. Ez sok más nyugati demokráciára is igaz, de a németek jobban megszenvedik, mert a bukott modellt a sajátjuknak érezhették. Nem valószínű, hogy egy új kancellár alapvető kérdésekben másfelé vinné az országot, mint az elődje. Az ajánlat inkább az, hogy jobban csinálna hasonló dolgokat, kis változtatásokkal. A szélsőjobb közben a migráció kérdésében közelebb került a közhangulathoz, mint bármelyik másik párt. Az osztrák példától félnek a demokratikus pártok.

Németország pesszimista. Minden vezető német lap szentelt ennek legalább egy véleménycikket az év végén. Olyan hangulatú írások voltak ezek, mint amikor valaki egy barátját próbálja felvidítani, akit kirúgtak a munkahelyéről egy év végi leépítési hullámban. "Nem is olyan rossz a helyzet", "fejben dől el", "a hozzáállásod, az a te bajod". A hozzáállással biztosan van baj. Válságban van a német gazdaság- és társadalompolitika. A nyugati világban ez szinte mindenhol így van: 2024-ben minden nyugati demokráciában vagy elvesztette a hatalmat az év elején még hivatalban lévő kormány, vagy sokat veszített a népszerűségéből, mindegy volt, hogy jobb- vagy baloldali. Semelyik oldalnak nem volt válasza a felhalmozott krízisekre.

Németország sem kivétel, ám mint Európa legnagyobb és legjelentősebb állama, talán még inkább magáénak vallhatta azt a gazdasági és társadalmi modellt, amelyet mostanság sokan eltemetni látszanak.

A szabad verseny és a nyílt társadalom kora a német dominancia időszakát jelképezte. E korszak kiemelkedő alakja Angela Merkel volt, aki 16 éven át irányította az országot, és minden lehetséges eszközzel próbálta megőrizni ezt a modellt. Ám amikor végül távozott a politikai színtérről, felmerült a kérdés, hogy valóban érvényesek voltak-e nézetei a világ alakulásáról, vagy csupán a koronavírus-járvány által teremtett körülmények takarták el a valóságot, amely alatt a rendszere már régóta repedésekkel küzdött.

A merkeli konszenzus két alapelvét - a globalizált világban biztonságban és szabadon működő német vállalatokat, valamint a keresztény értékeken alapuló, befogadó migrációs politikát - már nem szükséges fenntartani azok számára, akik eddig támogatták. A szabad kereskedelem elvesztette vonzerejét Németország külföldi partnerei számára, míg a szabad migráció kérdése a német lakosság körében is megosztó. Donald Trump második megválasztása világosan jelezte, hogy ezek a kérdések már nem csupán elméleti viták, hanem valós politikai dilemmák.

A következő napokban megbukott a Merkel által képviselt konszenzus, mindez pedig a megváltozott világ és a vezetés gyengesége miatt történt, ami a Scholz-kormányt is lényegesen gyengébb teljesítményre kényszerítette. Február 23-án előrehozott választásokra kerül sor, amelyet valószínűleg a Kereszténydemokrata Néppárt (CDU), Merkel egykori pártja fog megnyerni. Az új kihívásokra azonban sürgősen szükség lenne egy friss politikai és gazdasági konszenzusra, ami nem csupán Németországra vonatkozik. A németek, akik hajlamosak a pesszimizmusra, már azzal is beérnék, ha a következő vezetők nem az eddigiek lennének.

A CDU nem törekszik radikális változtatásokra, inkább arra fókuszál, hogy a meglévő rendszert hatékonyabban működtesse. Az elmúlt három évben ők voltak a legdominánsabb ellenzéki párt, és 2022 májusa óta még a szociáldemokrata SPD-nél is népszerűbbek. Ha valaki elégedetlen a jelenlegi kormányzattal, természetes választás, hogy a CDU-ra voksoljon. Jelenleg ez a párt 33 százalékos támogatottsággal bír a közvélemény-kutatások szerint. Az elégedetlenség másik részét a szélsőjobboldali AfD (18 százalék) és a baloldali populista BSW (4 százalék) vonzza magához. A többi párt inkább a saját bázisára támaszkodik: az SPD 16, a Zöldek 13, míg a kormánykoalíciót megbontó liberális FDP 4 százalékon áll. Két kisebb párt is aktív: a keleti tartományokban erős, szocialista Linke (3 százalék) és egy regionális gazdapárt, a Freie Wähler (2 százalék). A CSU, a CDU bajorországi testvérpártja, szintén bejut a törvényhozásba, azonban ők a nemzeti választások során mindig a CDU-val közösen indulnak, és együtt "Unionnak" nevezik őket.

A parlamenti küszöb 5 százalék, ennek alapján négy párt számíthat a bejutásra, de a helyzetet bonyolítja,