A tíz évvel ezelőtt elhunyt Ambrus Tamásra játékostársai és felesége egyaránt megemlékeznek, megőrizve emlékét szívükben.

Feltárult a titok: ki lehet Kőgazdag Szandi gyermekének apja? Érdekes nyomokra bukkantak!

Zuglóban nevelkedve, az 1970-es évek elején a BVSC-ben indult a közös vízilabdás pályafutásunk, ám sajnos mindkettőnket eltanácsoltak, mivel a klub vezetősége szerint tehetségtelenek voltunk. Tamás a Fradira váltott, ami érthető lépés volt, hiszen édesapja, aki szintén kapusként tündökölt, olimpiai bajnok lett a ferencvárosi színekben, és a fiú is elkötelezett fradista volt. Én viszont fél év elteltével visszatértem a BVSC-hez, de egy másik edző irányítása alatt, így riválisokká váltunk. Emlékszem, egyszer a két apuka a medence szélén heves vitába keveredett, de végül kiderült, hogy Tamás anyukája és az én apám közösen sportoltak a Vörös Meteor atlétái között - emlékezik vissza Dóczi István, aki csupán néhány hónappal volt fiatalabb Tamásnál. Később, a Fradiban együtt ünnepelhették a bajnoki címet az 1989/90-es szezonban, korábban pedig fiatalon képviselték a válogatottat a balsikerű 1986-os világbajnokságon.

Egy aranyló szívű ember volt, akinek a jósága éppoly ragyogó volt, mint az édesapjáé. Olyan kedves, hogy szinte kenyérre lehetett kenni. Sajnos, csak akkor értesültem a sorsáról, amikor már nagyon súlyos állapotban volt. Hiába látogattam meg többször is a Kékgolyó utcai onkológián, soha nem találkoztam vele tudatánál, így az utolsó búcsúzásom nem valósulhatott meg.

Egy másik volt sporttársa így emlékszik rá.

„Tomi és én rengeteg időt töltöttünk együtt a pályán. Hat éven át a Fradi színeiben küzdöttünk, majd egy külföldi kaland után még két évet a BVSC-nél játszottunk. Olaszországban, amikor idegenlégiósok voltunk, ő Firenzében, én pedig Reccóban éltem, de rendszeresen találkoztunk. Ami pedig az eredményeket illeti: a magyar csapatokban nyolc bajnoki és kupadöntőt játszottunk együtt, és mind a nyolcat sikerült megnyernünk!” – meséli nosztalgikusan Gyöngyösi András, aki azt is hozzáteszi, hogy nemcsak a közös Fradi-rajongás, hanem a mély barátság is összekötötte őket hosszú időn át.

Valóban különleges kapcsolatban álltunk egymással. Együtt töltöttük az időt a sportpályán, és közös szórakozások során erősítettük a kötelékeinket. A barátságunk mélységét jól tükrözi, hogy ő kért fel arra, legyek Petra lányának keresztapja.

Sajnos, a kapcsolatunk később megromlott - ma már mindegy, miért -, és nagyon eltávolodunk egymástól. Amikor megbetegedett, én Szombathelyen dolgoztam, később pedig csak egy volt pólóstól értesültem a haláláról.

A régi, legjobb barátom az utolsó útjára sajnos nem tudott velem tartani, mivel lelki okok miatt nehézségekkel küzdött.

- Kiborulok a temetéseken, de amikor az én szeretteimhez kimegyek a Farkasréti temetőbe, mindig elzarándokolok az ő sírjához is.

Tamás egykori felesége természetesen máig őrzi az emlékét.

Tíz év már eltelt, és bár mindannyiunk szívében ott él, az élet nem áll meg. Az emlékek elfeledhetetlenek, és nem is vágyunk arra, hogy eltüntessük őket, de megtanultuk, hogy elengedjük a fájdalmat. Az ünnepek és az évfordulók közeledtével azonban mindig felkavarodnak az érzések, és a hetek, napok nehezebbé válnak számunkra.

Takács Erika egy mély sóhajjal engedi el a gondolatait, miközben szívében a nosztalgia és az öröm keveredik. Tamás, egykori férje emlékei még mindig élénken élnek benne, de mindennapjait most már a kétéves Mira Zorka ragyogása tölti be, aki minden pillanatot megédesít.

A kislány igazi mása az anyjának, akiről a régi ismerőseim azt mesélték gyerekkoromban, hogy sokban hasonlít rám. Mások viszont az apját emlegették, mint a hasonlóság forrását. Jelenleg még egyikünket sem fedezem fel az unokában, de mivel olyan pici, talán még időre van szükség, hogy megmutassa, kit örökölt.

Erika sajnos nem tud részt venni az évfordulón Budapesten, mivel Pécsett, ahol férje egykor dolgozott, már évek óta megrendezik az Ambrus Tamás emléktornát. Ő és lánya hivatalos meghívást kaptak az eseményre, így ott fogják tölteni ezt a különleges napot.

Évfordulókon és a születésnapján mindig ellátogatunk a temetőbe, ahol megemlékezünk róla. Ugyanakkor a hamvainak egy részét otthon, egy urnában tartjuk, így mindig érezhetjük a közelségét. Harminc csodálatos évet töltöttünk együtt, ő volt az életem igazi szerelme, és ez a szerelem valóban a sírig kísér minket...