A török bég, akiből Buda visszafoglalása során magyar huszár lett - Mehmed Csolak átalakulása Mehmed Csolak, a török bég, akinek élete drámai fordulatot vett, amikor a Buda visszafoglalása során a harcok sűrűjében rádöbbent, hogy a haza iránti elköteleze

Mehmed Csolak török bég volt, aki osztrák fogságba esett, majd ezredes, magyar huszárok bátor vezetője lett. Több nyelven beszélt folyékonyan, kulcsember volt a Porta és Thököly tárgyalásai során, I. Lipót császár volt a keresztapja, levágták a fél kezét, és villámcsapás robbantotta ki a várából.

Bár Mehmed Csolak élete során mind a török, mind az osztrák érdekeket képviselte, nem feltétlenül tekinthető rókalelkű köpönyegforgatónak. Ő egy katona volt, aki elkötelezetten igyekezett maradandót alkotni és hűségesen teljesíteni a rábízott feladatokat.

Ez a török származású fiatalember egy jómódú bosnyák családban látta meg a napvilágot, ahol már generációk óta a muszlim hitet követték. E származásának köszönhetően elődei fontos pozíciókat töltöttek be az Oszmán Birodalom berkeiben. Mehmed életének első négy éve árvaságban telt, ekkor bátyjának, aki a budai Várban lovastisztként szolgált, lett a gondjára bízva. Budapesti évei alatt bátyja támogatásával fokozatosan a váci helyőrség tisztjévé vált, és részt vett az érsekújvári csata eseményeiben. Később a nógrádi vár kapitányaként és szandzsákbégjeként folytatta pályafutását. A különféle népcsoportok, köztük magyarok, törökök és osztrákok körében elterjedt beceneve, a Csonka bég, a családi örökségéből és a korabeli viszonyokból fakadt, hiszen a "csonka" kifejezés az ő különleges hátterére utalt, amely megkülönböztette őt másoktól.

A blokád alatt álló Érsekújvár megtartása a török számára stratégiai fontossággal bírt, az erőd utánpótlását pedig Vácon keresztül lehetett biztosítani. Csonka bég ennek érdekében csapatával elfoglalta Vácot, majd innen két úton indított el utánpótlást Érsekújvárra. A 25 gyengén őrzött szekér azon az úton haladt, amelyre az osztrákok minden erejükkel összpontosítottak, mert számítottak a szállítmányra, és el is fogták azt. Eközben viszont Csonka bég egy másik útvonalon 3000 lovast és 100 szánt indított útnak, és ezek gond nélkül átjutottak a blokádon.

Nógrád vára Csonka bég kapitánysága alatt pusztult el, de nem ostrom következtében. 1685 nyarán egy heves vihar zúdult a környékre, és a villámcsapás az öregtoronyra csapott le, ami a benne tárolt puskaport felrobbantotta. Csonka bég, látva a romok állapotát, belátta, hogy a vár újjáépítése olyan költségekkel járna, amelyek soha nem térülnének meg. Így hát elhatározta, hogy lángra lobbantja a romokat, és elhagyja az erődítményt. A vár festői romjai ma is megtekinthetők, Budapesttől alig egy órás autóútra, a gyönyörű Börzsöny hegységben. Érdemes felkeresni őket, hiszen a természet és a történelem találkozása lenyűgöző látványt nyújt.

A félelmetes harcos elindult tehát 1686-ban, Buda ostromakor Abdurrahman pasa megsegítésére. Csonka béget személyes kapcsolat is fűzte a környékhez, hiszen itt nőtt fel, családját pedig ide menekítette még jóval az ostrom előtt. A bég a végsőkig kitartott, Abdurrahman pasa eleste után maga is súlyos sebesültként gyűjtötte össze a megmaradt katonákat és a szinte porig rombolt Vár megmaradt lakóit, majd 9 éves kisfiával együtt megadta magát a császáriaknak. Buda felszabadult közel 150 éves török uralom után, Csonka bég viszont fogoly lett.

A magas rangú fogoly Bécsben kikövetelte magának a jó ellátást, hiszen értékes információk birtokában volt, 1686 novemberében lezajlott kihallgatásán pedig úgy döntött, beszélni fog. Buda elestét egyébként nem az osztrákok hősiességének, hanem a törökök hibáinak tulajdonította. Szulejmán nagyvezírről például így nyilatkozott kihallgatásán:

"Miközben egyet köpött, csak annyit mondott: 'Olyan szánalmas figura, aki csupán azért érkezett, hogy nézelődjön, miközben Buda bevétele folyamatban van. Ennek az az oka, hogy a Portán csak a kényelmes, elpuhult szépfiúkat engedik előre.'"

Csonka bég valóban rendelkezett az osztrákok számára értékes információval. Jól ismerte a magyar szokásokat, több nyelven beszélt folyékonyan, így korábban ő vezette a Thököly és a Porta közötti tárgyalásokat. A szultán 1681-ben döntött úgy, hogy nyíltabban támogatja Thökölyt, aki ezt követően ért pályája zenitjére. A szultán támogatásával behódolásra kényszerítette a Dunántúlt, ezután a behódolt főurak meglepő serénységgel kezdték támogatni a Portát, a kényszerhelyzetben nagyobb függetlenséget remélve az ország számára.

Bécs 1683-as, török ostromának kudarca után újra felmerült Buda visszafoglalásának esélye, ami arra késztette a főurakat, hogy I. Lipót kegyeit keressék. Ezt követően Thököly sorozatos vereségeket szenvedett el a harctéren, ami nemcsak a törököket dühítette fel, hanem a magyar szövetségesei is elfordultak tőle. A pontos események részletei, például hogy a magyar főurak árulásra vetemedtek-e, vagy hogyan lavíroztak a török és az osztrák érdekek között, a Rubicon folyóiratban is olvashatók. Csonka bég, aki csalódott a saját katonai vezetőiben és a magyarok hűségében, sokakat nehéz helyzetbe hozott. A Felvidék és a Dunántúl magyar urait azzal vádolta, hogy a Portával titkos megállapodásokat kötve Thökölyt szerették volna magyar királlyá emelni, ezzel IV. Mehmed szultán támogatásával a Habsburgok rovására bővíteni az ország területét.

Csonka bég családjával együtt Bécsben maradt, ahol 1696-ban megkeresztelkedett. Keresztszülei I. Lipót császár és Eleonóra császárné voltak, a család minden tagja hangzatos német nevet vett fel. Fatimából Maria Magdalena Elizabeth, Csonka bégből Joseph Balthazar lett, fia pedig a Franz Leopold nevet kapta. A család bárói rangot, von Czungenberg előnevet és takaros évjáradékot kapott, címerükben pedig a levágott kar szerepelt.

Az egykori Csonka bég rendkívüli hálával viseltetett új hazájának iránt, hiszen a spanyol örökösödési háború során már a császár oldalán harcolt. 1702-ben megalapította saját huszárezredét, amelybe Győr, Esztergom és Komárom vidékéről toborzott katonákat. Csonka bég maga vezette az ezredet, míg fia kapitányi rangban teljesítette szolgálatát; a csapat részt vett Landau és Speyerbach ostromában is. Csonka bég 1705-ben hunyt el, és bár sokáig elterjedt volt az a tévhit, hogy a franciák fogságába esett, majd a törökök kiadták, és a szultán zsákba varrva a Boszporusznál a tengerbe dobatta, valójában valószínűleg egy heveny betegség végzett vele a tábori körülmények között.

Legidősebb fia is folytatta apja örökségét, katona lett. 1735-ben Palermónál megsérült, majd úton hazafel meghalt. Vagyonát végrendeletében a jezsuitáknak adományozta, akik Bécsújhelyen ebből emelték a még ma is látható Szent Lipót-templomot.