Az Ebeczky-barlang titokzatos legendája | ma7.sk Az Ebeczky-barlang, ez a rejtélyes helyszín, számos érdekes történettel és legendával bír. A barlang körüli mítoszok évszázadok óta generációról generációra szállnak, felfedve a természet és az emberi képz

Gömör déli részén, Ajnácskő és Almágy között magasodik egy sziklás csúcsban végződő hegygerinc, a Ragács. Csaknem másfél millió évvel ezelőtt még tüzet okádott és két kilométer hosszú lávafolyamot ontott ki magából. A vadul kiáramló vulkáni gőzök és gázok hol fülsiketítő sipítással törtek utat maguknak, máshol meg a felszín alatt robbantak. A pokoli színjáték mára már végleg elcsendesedett, az egykori vulkán pedig egy bárány szelídségével várja az ide látogató turistákat. Csúcsáról ugyanis csodálatos kilátás nyílik a környező vulkáni hegyekre.

A hely egyik érdekessége a nem egészen húsz méter hosszú Ebeczky-barlang. Vulkáni eredetét már 1944-ben megállapította Jugovics Lajos, a kiváló budapesti geológus, a Medves környéki tűzhányók első részletes kutatója. A múlt század nyolcvanas éveiben cseh földrajzosok ugyan kimállás nyomán keletkezett üregnek tartották, de ez annak tudható be, hogy nem olvasták Jugovics magyarul írt munkáját. Végül a nyolcvanas évek végén e sorok írója Eszterhás Istvánnal, a magyarországi vulkáni barlangok nagy ismerőjével bizonyította egy kutatóárok kiásásával a feltörő vulkáni gázok útjának létezését, amit a barlang falán kivált meszes bevonatok is alátámasztottak. Hasonló gázrobbanásos barlang a Felvidéken csak a Selmeci-hegységben található.

A barlang egy különleges helyszínen, a hegycsúcs alatti mélyített tufabánya peremén található, ami arra enged következtetni, hogy az üreg a tufa kitermelése során vált ismertté. Ebeczky Emil, óbásti és ajnácskői földbirtokos, 1884-ben indította el a bányászatot, így a barlang is az ő nevét viseli. Érdekes módon Ebeczky a hegygerinc nyugati lábánál fekvő Csontos-árok jelentős ősmaradványainak felfedezőjeként is híressé vált.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a barlangot minden bizonnyal már a tufabánya megnyitása előtt ismerték.

A néphagyomány szerint e titokzatos hely a rablók és betyárok búvóhelyéül szolgált. Nem akármilyen személyek húzódtak meg itt: a legendás Vidróczki Márton, a híres mátrai betyár is fellelt itt menedéket, amikor a sorsa szorult helyzetbe sodorta. A helyről egy izgalmas legenda is kering: egyszer az özvegy Gecséné és leánya, Borcsa, kelengyét vásárolni indultak. Az erdő mélyén azonban hirtelen egy szűrös, baltát lengető férfi állta útjukat, ezzel izgalmas fordulatot adva a történetnek.

- Figyeljetek csak, hová tartotok? - kérdezte szigorúan.

- Mi bizony Putnokra megyünk, jó ember. Itt van mellettem ez a gyermek, neki vennénk valami kelengyére valót. Már ugye, amennyi telik a magunkfajta szegényeknek.

Amikor az útonálló látta, hogy a templom egerétől is szegényebb fehérnéppel van dolga, felszólította őket, hogy kövessék. Még a nevét is elárulta nekik, amitől a szegény cselédek nyomban holtra ijedtek. Nem volt hát mit tenniük, utána eredtek. Egy jó órányi járás után elértek a Ragács barlangjához, ahol a híres a betyár bandája tanyázott.

- No legények! - kiáltott be hozzájuk Vidróczki - vásznat, gyolcsot, selymet hozzatok elő!

A szegénylegények pedig kimértek nekik annyit, amennyit csak elbírt a meglepődött két nőszemély. Késő este lett, mire az anya s leánya hazaértek a kelengyének való holmikkal. Készült is belőle olyan sok szép ruha, hogy csudájára jártak a falubeli cselédek.

Ezt a bájos legendát Balogh Béni rögzítette és tette közzé 1979-ben, egy Vidróczkiról szóló történetek gyűjteményében. Az igazság mértéke persze kérdéses, de Gecse Borcsáék alighanem komoly erőfeszítéseket tettek, míg a csaknem ötszáz méter tengerszint feletti magasságban található barlanghoz feljutottak. Az viszont vitathatatlan, hogy Vidróczki szenvedélyesen kutatta a barlangokat. Mivel Mónosbélben született 1837-ben, a Bükk hegységben kezdett betyárkodni, ahol nevét a Kis-fennsíkon található Vidróczki-barlang őrzi. A komáromi börtönből való szökését követően néhány évet a Mátrában töltött, ahol a Mátrakeresztes határában elhelyezkedő, szintén vulkáni eredetű Vidróczki-barlang lett a búvóhelye. Börtönbüntetését állítólag az okozta, hogy egri katonai szolgálata alatt trombitáján a Kossuth-nótát játszotta, ami nem nyerte el az osztrák parancsnok tetszését. Azt tervezte, hogy megbünteti Vidróczkit, aki azonban nem tűrte el a sérelmet, és a tisztet jól helyben hagyta egy fejbe vágással.

Egyértelmű, hogy a Ragács körüli falvakban is megfordult a legendás betyár. Ezt támasztja alá Magalbert Péter vallomása, aki Medveshidegkúton látta meg a napvilágot (1929-2011). Péter bácsi anyai dédapjáról, akiről pletykák keringtek, hogy közvetlenül Vidróczkitól származik, számos izgalmas történetet mesélt. Egy igazi betyár életében minden településen akadt egy szerető, és Péter bácsi hű maradt ehhez a hagyományhoz. Farkas Ottó, a dobfeneki mesemondó, összegyűjtötte ezeket az elragadó anekdotákat, és megjelentette őket „Betyáros történetek” című könyvében.

Az öreg Péter bácsi, a környék híres népzenésze, gyakran mesélt a Péterfala és Jeszte között megbúvó kis csárdáról. Ez volt az a hely, ahol Vidróczki, a hírhedt betyár, szívesen időzött, hiszen innen figyelhette a rimaszombati vásárra tartó árusokat és gazdákat. Amikor ezek az emberek – az ünnepléstől sokszor felöntve a garatra – hazafelé indultak, Vidróczki már tudta, ki mit adott el, kinek mennyi pénze van a zsebében, és kinek érdemes az útjába állni. Magalbert Péter elmondása szerint, miután a Ragács barlangjából kilépett, Vidróczki egy szegény szerelmespárt ajándékozott meg, lehetővé téve számukra, hogy megtartsák a menyegzőjüket. Az adományozónak azonban illett ott lennie a lakodalmon, és Vidróczki tudta ezt a szokást. Így hát elindult Almágyba, ahol meg is táncoltatta a gyönyörű menyasszonyt, és még egy marék tallért is hintázott a tányérjába. De a kisbíró, aki szintén jelen volt, észrevette a gyanús eseményeket, és csendben elment a pandúrokért. Azonban Vidróczkinak nem kellett egyedül megküzdenie, mert egy pásztorember értesítette a betyárt, aki a menyasszony segítségével női ruhába öltözve a konyhában kezdett el főzni. Amikor a pandúrok megérkeztek, alaposan átkutatták az egész helyet, de Vidróczkit sehol sem találták. Miután csalódottan távoztak, Vidróczki visszatért a mulatozók közé, és reggelig ropta a táncot, élvezve a szabadságot, amit a bátorság és a barátság adott neki.

Vidróczki történetei között akadnak igazán emlékezetesek a Medvesalja vidékén. Egy különösen izgalmas eset során az ajnácskői csendőrőrsre egy magabiztosságával és lelkesedésével teli hetyke csendőr érkezett, aki úgy vélte, hogy egyedül is képes lesz elfogni a hírhedt betyárt. Barátai már előre figyelmeztették Vidróczkit, hogy a csendőr a vecseklői kocsma teraszán várakozik. Vidróczki nem hagyta magát megijeszteni; bátor léptekkel belépett a söntésbe, és egy hatalmas pohár bort helyezett a csendőr asztalára. Mielőtt a csendőr észbe kapott volna, Vidróczki már a fegyverét a fejéhez szegezte, míg a másik kezében erősen megmarkolta a puskáját. Az izgalom csúcsán nemcsak a puskájával távozott, hanem elvitte a csendőr lovát is, így hagyva hátra a meglepett és zavarodott őrt. A történet egy újabb izgalmas fejezetét írta e legendás betyár kalandjainak.

Vidróczkit végül 1873-ban, Mátraverebély közelében, bandájának egyik tagja, Pintér Pista végzett, miután összetűzésbe kerültek. Egerben nyugszik, sírját pedig számos nóta és ballada örökíti meg, amelyek emlékét ápolják.