Azt gondolja, hogy a zsarolóvírus egy friss fejlesztés?
A támadás kezdetben komoly pénzügyi és adatveszteségeket idézett elő, azonban a vírus sebezhetősége révén hamarosan elveszítette erejét és hatását.
Amikor 1990. január 1-jén elérkezett az éjfél, a világ csendben átlépett egy új korszak küszöbén, amely a digitális fenyegetések sötét fejezeteit ígérte. Kevesen sejtették, hogy e pillanatban megkezdődik a korszak legjelentősebb kiberbűnözési nyomozása, amelyet egy olyan támadás indított el, mely hamarosan a világ első zsarolóprogramjaként vonult be a köztudatba – számol be róla a TechSpot.
A támadást egy amerikai biológus, dr. Joseph Lewis Andrew Popp Jr. tervezte meg. Az akció egy látszólag ártalmatlan, 5,25 hüvelykes floppylemezen keresztül valósult meg, amelynek a címkéjén az állt: "AIDS Information - Introductory Diskette 2.0". Ez a digitális trójai faló körülbelül 20 ezer gyanútlan felhasználóhoz jutott el, beleértve a PC Business World magazin előfizetőit, különféle levelezőlisták tagjait, sőt, még az Egészségügyi Világszervezet AIDS-ről szóló konferenciáján részt vevő delegáltakat is.
A támadás megtervezése rendkívüli precizitással történt, hogy maximálisan kihasználja az AIDS-járvány körüli globális feszültséget. Az 1980-as évek végére az AIDS félelmet és bizonytalanságot gerjesztett világszerte, miközben a számítógépes vírusok létezéséről alig volt tudomásuk az embereknek. A zsarolóprogramok fogalmáról pedig szinte senki sem hallott. Dr. Popp mesterien alkalmazta ezt az egészségügyi pánikot és a technológiai tudatlanságot, hogy céljait elérje.
Az "AIDS Information" zsarolóprogram a mai mércével mérve ugyan még elnagyolt volt, de a maga korában úttörőnek számított. A kártevő inkább a fájlneveket titkosította, mint magukat a fájlokat. Ez döntően gyenge pontnak bizonyult a támadásban, mert lehetővé tette az ellenintézkedések kidolgozását. John Sutcliffe és Jim Bates gyorsan létrehozott két szoftvert, az "AIDSOUT"-ot és az "AIDSCLEAR"-t a fenyegetés leküzdésére és az érintett felhasználók megsegítésére.
A támogatás ellenére számos szervezet súlyos pénzügyi károkat és adatvesztéseket szenvedett el a kibertámadások következtében. Különösen megrázó eset volt, amikor egy olasz egészségügyi intézmény került nehéz helyzetbe, amely állítólag egy évtizednyi értékes kutatási adatát vesztette el egy ártó program következtében.
Dr. Poppot végül letartóztatták, és miután a kiadatását elrendelték, a 41 éves biológus szokatlan viselkedésével keltette fel a figyelmet. Egy londoni pszichiáter mentálisan alkalmatlannak nyilvánította a bírósági tárgyalásra. Szemtanúk beszámolói alapján Popp egy óvszert viselt az orrán, fején egy kartondobozt hordott, és hajcsavarókat tűzött a szakállába, mindezt azért, hogy megóvja magát egy titokzatos sugárzástól. Ezen kívül számos egyéb különös cselekedete is hozzájárult ahhoz, hogy a figyelem középpontjába kerüljön. Végül ez a bizarr viselkedés nem börtönbe, hanem a londoni Maudsley kórházba vezette őt.
Az első zsarolóvírus-támadás körüli pánik sokkal nagyobb volt, mint amit a vírus valójában okozott. Popp, aki biológusként valószínűleg jobban érvényesült volna, mint kódolóként, egy hamis érzést keltett a kiberbiztonság terén. A titkosítás könnyedén megkerülhető volt, így a váltságdíj követelésének hitelessége gyorsan megkérdőjeleződött. Egy egyszerű újraindítás vagy egy lemezes segédprogram elegendő volt ahhoz, hogy a felhasználók visszanyerjék a hozzáférésüket a fájljaikhoz. A trójai sebezhetőségének híre villámgyorsan terjedt, és a korábban félelmetesnek tartott Popp nevetségessé vált a kiberbűnözők világában. Kiderült, hogy a trójai egy rendkívül egyszerű szimmetrikus titkosításon alapult, ami megkönnyítette a helyzet kezelését. Azok az áldozatok, akik nem tudtak saját tudásukra támaszkodni a probléma megoldásában, a "AIDSOUT" elnevezésű lemez segítségével visszafejthettek. A Linktek blogja szerint ez a történet jól tükrözi a kiberbiztonság folyamatos kihívásait.
Bár ez a kártékony program viszonylag egyszerűnek számított, sokak számára ez volt az első találkozásuk a fogalommal, és egyelőre nem világos, hogy magánszemélyek vagy cégek valaha is küldtek-e váltságdíjat Popp panamai postafiókjába. Eddy Willems, aki a probléma megoldásában is részt vett, a Linkteknek nyilatkozva elmondta, hogy a mai napig rejtély, miért cselekedett így Popp. Szerinte rendkívül költséges és időigényes lett volna 20 ezer hajlékonylemezt ennyi emberhez eljuttatni.
