Befogadott egy macskát, és szinte az egész élete megváltozott tőle. Az apró szőrgombóc nemcsak örömet hozott, hanem néhány váratlan nehézséget is.

A Cser Kiadó gondozásában jelent meg tavaly Tóth-Zsiga Borbála második regénye, a Macskakaparás. A depresszióba csúszó, társfüggő nő és egy furcsa macska kaotikus kapcsolatát megörökítő mű nem csak azoknak nyitja fel a szemét, akik nem bírják az egyedüllétet.

Egy társfüggő kapcsolat gyakran a csalódás, a fájdalom és a depresszió sötét ösvényeire vezet. A Macskakaparás című könyv főszereplője, Anna, egy harmincas éveiben járó nő, akinek életét a kapcsolatok iránti vágy fűti. Az ő történetén keresztül követhetjük nyomon, ahogy a belső világának összeomlása fokozatosan kibontakozik ebben a rövid, mégis rendkívül gazdag és sokrétű műben.

A "Macskakaparás" egy varázslatos realizmussal átszőtt lélektani regény, amely a főszereplő, Anna érzelmi utazását és belső vívódásait helyezi a középpontba. A történet elején betekintést nyerünk Anna és Mark viharos kapcsolatának alakulásába, amely végül egy fájdalmas szakításhoz vezet. A magányosan maradt nőnek nem csupán saját életét kell újraértelmeznie, hanem egy macska gondozását is vállalnia, ami tovább bonyolítja a helyzetet, és felerősíti a feszültségeket. Ahogy Anna próbálja összeszedni az életét, a macska szimbolikus társává válik, tükrözve a nő belső küzdelmeit és a valóság varázslatos, ámde gyakran zavaros természetét.

A narráció (és maga a történet is) egyből beszippant és magával ragad. A depresszióba süllyedő nő történetet főleg naplóbejegyzéseken keresztül ismerhetjük meg, igaz, erre csak később jövünk rá, hiszen az író végig függőbeszédes szöveget nyújt elénk.

A főszereplő gondolatai és szavai egyfajta kaotikus világot teremtenek, ahol a zűrzavar szinte tapintható. Anna olykor már a mentális összeomlás szélén egyensúlyozik. Számára a valóság és a saját elméleti konstrukciói közötti határvonal egyre inkább elmosódik; az ábrándok és téveszmék súlya rányomja bélyegét a már amúgy is ingatag lelkiállapotára és fizikai közérzetére. Az elméje egy labirintus, ahol a kimenet helyett csak újabb zsákutcák várnak rá.

Minden labilis nő mellett hasznos, ha van egy szakértő, aki irányt mutat a gyógyulás bonyolult ösvényén. A Macskakaparás pszichiátere, Aliz, szinte folyamatosan jelen van a történetben, mint egyfajta valóságsó, amely segíti Annát a nehéz pillanatokban. Aliz megnyilvánulásai visszahúzzák Annát a valóság talajára, lehetővé téve, hogy az olvasó is átélhesse, milyen kihívásokkal jár a folyamatos negatív érzések és a jobb érzésre való vágyakozás közötti egyensúlyozás.

A társfüggőséget levetkőzni képtelen nő a macskát is lelki támaszként veszi magához, de hamar kiderült, hogy a kettejük között kialakuló kapcsolatot bizony el kell engedni, méghozzá minél gyorsabban.

A könyv tanulsága világosan mutatja, hogy ha valaki mentálisan nem áll a helyzet magaslatán, érdemes elkerülnie az állattartást, mert az csak bonyodalmakhoz vezethet. Anna, aki a Markkal való kapcsolatának végső szakaszában hozza be az életébe Pepita nevű macskát, hónapokon át próbálja összhangba hozni az életét a cicával, de a végeredmény csak konfliktusok és feszültség lesz. A két fél folyamatosan próbálja egymás türelmét próbára tenni, ami végül mindkettejük életét megnehezíti.

Az erőviszonyok itt is átalakulnak. Ezúttal a macska kerül előnybe: egy újabb helyzet, amelyben a nő hátrányos helyzetbe kerül, tovább súlyosbítva az amúgy is kényes szituációt.

Anna frusztrációja elérte a tetőfokot, és elhatározta, hogy végleg megszabadul az állattól, méghozzá egy vadász közreműködésével. Ezzel a döntéssel a történet egy új, szinte varázslatos fordulatot vett. Most már mi, olvasók is kétségbe vonjuk, hogy Anna csupán hallucinációival küzd, vagy tényleg olyan különös események zajlanak körülötte, amelyek túlmutatnak a megszokott valóság határain.

Bár a depresszió és az üldözési mánia eluralkodik rajta, Anna pontosan tudja, hogy gyógyulni szeretne. Egyedül a berögződései nehezítik meg a boldogulását. A könyv ennek fényében segélykiáltásnak is hangozhatna, mégsem az: az önmagát döntésre kényszerítő főhős végül meglépi a korábban megléphetetlennek hitt dolgokat, és utat enged a normalitásnak.