Úgy tűnik, hogy 28 évvel ezelőtt történt robbantásos merénylettel kapcsolatos alvilági figura ügye ismét napirendre került.

Helyszínelés a Veszprém-Balatonalmádi úton 1997. augusztus 14-én, ahol előző nap felrobbant egy terepjáró - Fotó: Penovác Károly / MTI

A Balaton festői környezete alatt egy sötét világ rejtőzött, amely a dombok árnyékában figyelte a történéseket. 1997. augusztus 13-án délután a Balatonalmádi és Szentkirályszabadja közötti úton egy kiégett Nissan Patrol terepjáró körül gyülekeztek a rendőrök, akik szakszerűen végezték a helyszínelést. A kíváncsi bámészkodók között néhány tekintélyes figura is felbukkant, akikről senki nem gondolta, hogy véletlenül érkeztek. A Nissanban nemrégiben életét vesztett 33 éves Molnár Péter, a veszprémi éjszakai élet legendás alakja feküdt, akinek halála sokakat sokkolt. A gyilkosságot egy szlovák gyártmányú, danubit nevű plasztik robbanóanyaggal kialakított, távirányításos pokolgép végezte el, amely a sötét alvilág kegyetlen arcát tükrözte.

Az a nyári nap különösen emlékezetes maradt Molnár számára. Edzés után betért a veszprémi Zöld Alma cukrászdába, amelyet mindig is a "második otthonának" tartott. Ezt követően barátjával, N. Krisztiánnal együtt a Nissannal útnak indultak a Balaton felé. Már alig néhány kilométer választotta el őket Balatonalmáditól, amikor hirtelen, minden előjel nélkül, az autó felrobbant. A robbanás ereje Krisztiánt a kocsi üléséből repítette ki, míg Molnár Péter súlyos sérüléseket szenvedett; a lábai szinte eltűntek a detonáció következtében. A mentők negyedóra múlva érkeztek, de sajnos Molnár már nem élt. Krisztián, aki a robbanás következtében szénfekete lett, súlyosan megsérült, de végül sikerült felépülnie. A kórházban, ahová szállították, az orvosok mindent megtettek érte, de Krisztián elméjében csak egy hatalmas kérdés lebegett: ki és miért akarta megölni a barátját? A tragédia titkai mélyen gyökereztek, és a válaszok keresése csak újabb rejtélyek elé állította.

1997 nyarán már egyáltalán nem voltak szokatlanok Magyarországon az alvilághoz köthető gyilkosságok, de a robbantásos merénylet még így is ritkaságszámba ment. Néhány hónappal korábban Szentendrén egy másik kétes hírű vállalkozót, Zubovics Gyulát robbantották fel az autójában a saját éjszakai bárjának udvarán. Az efféle leszámolás újdonságnak számított.

A Balatonalmádi közelében történt robbantás után a közeli dombok árnyékából figyelő keményfiúk jól tudták, hogy Molnár halálával egy új fejezet nyílik Veszprém, Ajka és a környező települések életében. Tisztában voltak vele, hogy a legnagyobb hatalmú szereplő eltávolításával az éjszakai élet színpadán teljesen újraíródnak a szabályok, és a hatalom újraosztása elkerülhetetlen.

Bár 28 év telt el a robbantásos merénylet óta, a gyilkosságok elkövetőinek kiléte továbbra is rejtély maradt. A Molnár Péter ellen elkövetett merénylet a megoldatlan ügyek sorát gyarapítja. Azonban felmerül a kérdés, hogy ez a helyzet változni fog-e, hiszen a Telex értesülései szerint a hatóságok ismét áttekintették a Molnár-ügy aktáit.

A rendelkezésünkre álló információk alapján a rendőrség a Molnár-ügyhöz való visszatérését áprilisra datálja. Ekkor a Terrorelhárítási Központ munkatársai elfogták az éjszakai élet egyik jól ismert figuráját, az 59 esztendős Gy. Lászlót.

Az alvilág sötét bugyraiban Veszprémi Jimmy néven elhíresült férfit jogosulatlan pénzügyi tevékenység, konkrétan uzsorázás gyanújával tartóztatták le. Az elfogását követően a rendőrség nyilvánosságra hozta, hogy Jimmy neve nem csupán a legfrissebb bűncselekményekkel, hanem a 90-es évek legnagyobb robbantásos és életellenes bűnügyével is összefonódik. Az elfogásáról készült videót, amelynek címe „Visszaköszön a múlt”, szándékosan sejtelmes üzenettel tálalták, utalva arra, hogy a nyomozók érdeklődése nemcsak a közelmúltbeli ügyletekre terjed ki, hanem a férfi sötét múltjára is.

Eddig nem merült fel a gyanú, hogy a jelenleg letartóztatás alatt álló Jimmyt életellenes bűncselekményekkel vádolják, noha a rendőrségi forrásokban a neve és egykori veszprémi társai gyakran felmerül, amikor Molnár Péter felrobbantása kerül szóba. Ennek oka, hogy a kilencvenes években Molnár és Jimmy között nem volt éppen baráti viszony. Ugyanakkor 1997-ben Jimmy nem volt egy súlycsoportban az őt jóval felülmúló Molnárral. Egy robbantásos merénylet megszervezéséhez sokkal komolyabb erőforrásokra és magasabb szintű alvilági kapcsolatokra lett volna szükség.

Ahhoz, hogy megértsük a Jimmy és Molnár, valamint a hozzájuk kötődő egykori emberek közötti kapcsolat lényegét, el kell merülnünk a rendszerváltás utáni évek világában. A kilencvenes évek elejétől több küzdősportoló is az éjszakai életben kötött ki. Egyszerűen azért, mert ezek a jó fizikumú férfiak kidobóként vagy pénzbehajtóként sokkal több pénzt tudtak keresni, mint amennyit egyszerű melósként vagy sportolóként. Sokan közülük idővel fel is hagytak a versenyszerű sportolással.

Noha Molnár viszonylag későn, felnőttként kezdett el bokszolni, hihetetlen erejének és szorgalmának köszönhetően komoly versenyeken indulhatott, ami még az edzőjét is meglepte. A ringben csak egy bokszoló, az akkori klasszis Füzessy Tibor tudta megverni. De ő is azok közé tartozott, hogy egy idő után a ringen kívül próbált szerencsét. Ennek a veszprémi ökölvívó klubról szóló régi videónak ugyan hibás a hangja, de 3 perc 18 másodpercnél Molnár Pétert látjuk nyilatkozni.

Molnár a veszprémi, herendi és balatoni szórakozóhelyek világában, különösen a diszkók forgatagában tevékenykedett mint kidobó. Mielőtt saját lábára állt volna, a Balaton északi partjának hírhedt alakjának, Szlávy Bulcsúnak volt a munkatársa. Azonban nem volt megelégedve a helyzetével, mivel úgy érezte, hogy a Balaton urának számító Szlávy csupán három ezer forintot fizetett neki egy-egy éjszakai szolgálatért. Ezt követően Molnár Tapolcán és Ajkán folytatta pályafutását, ahol különböző diszkók és éjszakai bárok védelmét látta el.

A kidobós munka nyomán sorra érkeztek a többi „feladatok”, mint a pénzbehajtás, a védelmi pénzek beszedése és az adósságok behajtása, nem éppen a legbarátságosabb módszerekkel. A kilencvenes évek közepére Veszprémben és a környező településeken már Molnárt tartották a legfélelmetesebb figurának, aki ha szükség úgy hozta, akár húsz emberrel is szembe szállt. Olyan vehemenciával verekedett, mint egy őrült – mesélték róla egykori ismerősei.

A hasonló karakterek a régi vad időkben mesés vagyont gyűjtöttek össze, mivel ügyesen rávették a helyi és környékbeli vállalkozókat, hogy védelmi pénzeket fizessenek. Emellett nem riadtak vissza attól sem, hogy a vállalkozók adósaitól követeljék a kintlévőségeket. Minden olyan üzletre lecsaptak, ahol pénzre bukkantak, legyen az akár drog- vagy alkoholkereskedelem. Molnár sem volt kivétel. Köré kisebb, de ütőképes csapat szerveződött, amely hasonlóan küzdősportolókból állt, akik mindannyian tapasztalt harcosok voltak a maguk területén.

Molnárnak idővel több bárban, diszkóban, pizzériában is érdekeltsége lett - például a veszprémi várban lévő Art Café nevű szórakozóhelyben is. Emellett egyfajta őrző-védő szolgálatot is kiépített a csapatával. Visszaemlékezések szerint ő védte a rendszerváltás utáni évek legismertebb pénzügyi szélhámosát, Tribuszer Zoltánnét, aki a csalásaiból elég sok haragost szerzett magának, így amikor büntetőeljárás folyt már ellene, akkor okkal szorult védelemre. Molnárról egy idő után elterjedt az a pletyka, hogy a rendőrség informátora, ezt a halála után is sokan előszeretettel hangoztatták. Igaz, ezt sok emberről terjesztették akár csak rosszindulatból is.

Ebben a világban a nemes lelkek szinte teljesen hiányoztak. A vezéregyéniségek, akiket a közvélemény tisztelt, gyakran megmutatták igazi arcukat, amikor a helyzet úgy kívánta. Azt sem jelentette a biztosítékot, ha valaki jó viszonyban állt Molnárral, és tőle várt segítséget. Előfordult, hogy egy üzletember adósságbehajtással bízta meg, ám Molnár módszerei meglehetősen sajátosak voltak. Elment az adóshoz, és nemcsak hogy pénzt húzott ki tőle, de azt is közölte a megbízójával, hogy mostantól az adós az ő védelme alatt áll, így a követelésről jobb, ha lemond. Ez a fajta manipuláció nem volt ritka az ilyen körökben. Sokan még mindig emlékeznek arra, hogy Molnár büszkén hajtott egy Dodge Viper sportautót, amelyet szintén egy vállalkozótól szerzett meg, miután sikeresen behajtotta tőle a tartozását.

Az információk ellentmondásosak a vagyonos ember státuszával kapcsolatban. Molnár élettársával egy panellakásban élt, és miközben a rendőrség szerint jelentős vagyona lehetett, sőt külföldi bankszámlái is létezhettek, mások ezt megkérdőjelezik, sőt azt állítják, hogy ha volt is pénze, a halála idején már korántsem volt annyira jól állva. A halála előtt Molnár már érezte a veszélyt, hogy az élete veszélyben forog – nem alaptalanul. 1996 őszén egy jugoszláv típusú kézigránátot helyeztek az autója alá, míg más alkalommal a járművét kromofággal öntötték le. Ezen kívül Budapesten, amikor az autójában tartózkodott, kurd bűnözők támadták meg, akik súlyosan megsebesítették és értékeket raboltak tőle. A rendőrség azonban akkoriban nem látta valószínűnek, hogy a kurdokkal való konfliktus és Molnár meggyilkolása között bármilyen összefüggés lenne.

Veszprém éjszakai életének színpadán a kilencvenes évek közepén Molnár és csapata mellett egy másik formáció is igyekezett érvényesülni. E brigád élén állt a Molnárral rivalizáló, karizmatikus Veszprémi Jimmy. Az angliai származású, ám magyar gyökerekkel rendelkező Jimmy nemcsak erőszakos és bevállalós volt, hanem hirtelen haragú természete mellett tekintélyt parancsoló kisugárzása is messze földön ismertté tette őt. Az éjszakai életben való érvényesülésért vívott harcban Jimmy egy különleges személyiséggé vált, aki nem félt megküzdeni a helyéért.

A kilencvenes évek első felében a magyar alvilág egyre inkább a brutalitás felé hajlott, és csak azok a bandák tudtak megmaradni, akik mertek kockázatot vállalni, mozgósítva a legelszántabb katonáikat. Ebben a feszültséggel teli légkörben csupán idő kérdése volt, hogy Jimmy tehetsége felkelti a figyelmet a valódi nagypályás bűnözők körében. Így történt, hogy a kilencvenes évek közepén, amikor a budapesti olajos alvilág elitje, az Energol Rt. mögött álló bűnszervezetek "támogató egységeket" kerestek, tökéletesen passzolt a veszprémi csoport, amelynek Jimmy volt a középpontjában.

Az Energol Rt. mögött állt az akkor már idősebb, tapasztaltabb gengszternek számító Drobilich Gábor, társa, a Brazil néven ismert F. Attila, valamint Drobilich fiatal felfedezettje, a feltörekvő Portik Tamás.

Az energolosok és Jimmy között az összekötő kapocs egy csopaki férfi, a főleg csalásokra szakosodott Zs. Imre volt. Az energolos kör katonáit annak idején a meglehetősen ambiciózus Portik fogta össze, a veszprémi katonákat, köztük Jimmyt is Zs. Imre vitte be az energolosok holdudvarába. De nem csak őket, hanem egy olyan szlovák férfit is, aki később Portikék legmegbízhatóbb bérgyilkosává vált: Jozef Rohácot. Rohác és Zs. még akkor ismerte meg egymást, amikor a magyar bűnöző körözés alatt állt és Szlovákiában bujkált.

A Zs. Imre által Magyarországra érkezett Rohác és szlovák társai kezdetben az Energol nagykőrösi olajtelepének védelmét látták el. Amikor a szlovák férfi jelezte a Drobilich családnak, hogy sokkal több lehetőség rejlik benne, az energolos kör azonnal kihasználta az alkalmat. Ezzel megkezdődött a magyarországi szervezett bűnözés egyik legvéresebb időszaka, mely gyilkosságokkal és robbantásokkal volt tele.

Zs. Imre titkon abban bízott, hogy mivel ő volt az, aki Rohácot bevezette ebbe a társaságba, talán neki is jut majd valami a jótékony kisugárzásból. Ám a valóság gyorsan rácáfolt erre az elképzelésre. Rohác egyre inkább közeledett Drobilichhez, és idővel már sem Zs.-re, sem az energolosokra nem volt szüksége. Ez a hirtelen mellőzés mélyen érintette Zs.-t, aki elkeseredve tapasztalta, hogy a környezetében zajló eseményekből hirtelen kiszorult.

Jimmy legfőképp Zs. közelében tűnt fel, és az energikus fiatalok érdekében nemcsak védelmezte, hanem bizonyos mértékig irányította is a csopaki férfit. A veszprémi csapat, amelynek Jimmy a vezére volt, a rendőrség figyelmét keltette fel, miután a fővárosban egyre gyakoribbá váltak az elhajított kézigránátok. A kilencvenes évek közepén Budapest utcáin több olyan incidens is történt, amelynek célja elsősorban a feszültség szítására és a rendőrségi erők elterelésére irányult. Ezek az akciók nem okoztak sérüléseket, de mivel minden ilyen eset feszültséget generált, a rendőrök kénytelenek voltak komolyan venni a helyzetet.

Az akciók szellemi szerzői a Portik családhoz köthetők, míg a végrehajtás feladatát a veszprémi csoport kapta. Az utolsó láncszem M. Tamás volt, akit a Jimmy-féle brigád szállított Budapestre. Egy különösen eseménydús estén több fővárosi helyszínen is gránátot dobott. Amikor végül a rendőrség kezére került, pánikba esve vallomást tett, és megnevezte a megbízóit. Később azonban, valószínűleg fenyegetések hatására, visszakozott, így ezek az ügyek, amelyek büntetőjogilag csupán rongálásnak számítottak, végül következmények nélkül maradtak, hiszen évtizedek alatt elévültek. Politikai hatásuk viszont a mai napig érezhető: a gránátos támadások hozzájárultak ahhoz, hogy Horn Gyula miniszterelnök javaslatára Kuncze Gábor, az akkori belügyminiszter, 1996 végén teljesen leváltotta a rendőri vezetést. Pintér Sándor altábornagy, az országos rendőrfőkapitány, Bodrácska János vezérőrnagy, a budapesti rendőrfőkapitány, Túrós András vezérőrnagy, az ORFK közbiztonsági főigazgatója, és Valenta László dandártábornok, az ORFK gazdasági és informatikai főigazgatója nemcsak a pozíciójukról, hanem a rendőrségi testületről is kénytelenek voltak távozni.

A kilencvenes évek derekára érdekes helyzet alakult ki az erőviszonyokban. Miközben tehát Jimmyék csapata Budapesten már az addigi legkomolyabb, legerősebb és leggazdagabbnak tekinthető energolos körnek, azaz Portikéknak dolgozott be, Veszprémet, azt a vidéki várost, ahonnan jöttek, egyértelműen nem ők, hanem Molnár Péter és csapata uralta.

Jóllehet Molnár sem kiscserkészekkel állt kapcsolatban.

Abban az időszakban minden városnak vagy régiónak megvoltak a maga meghatározó figurái. A területek vezetői tisztában voltak vele, hogy más vidékeken ki számít valóban erősnek, és ha szükség adódott rá, jól tudták, kivel érdemes tárgyalni, és kivel nem érdemes ujjat húzni. Az a személy számított a legnagyobb hatalommal bíró egyénnek, akit a szomszédos megyékben is elismertek mint erős embert. Molnár alvilági státusza különösen figyelemre méltó, hiszen őt a Veszprémből és környékéről származó legbefolyásosabb személyek is a legerősebbnek tartották. Kiemelkedő pozícióját jól példázza, hogy a szomszédos Fejér megye központjában, Székesfehérváron tevékenykedő helyi gengszter, az arab származású M. Abu is elismerte őt. A legendák szerint Molnárnak összetűzése akadt a fehérváriakkal, de kitartott a konfliktus során, ami Abu tiszteletét is kivívta. Annyira, hogy amikor Molnárt a kurdok támadták meg, Abutól kérhetett segítséget.

Molnár nem csupán Abuékkal tartott fenn kedvező kapcsolatokat. Szoros viszonyban volt Boros Tamással is, akinek neve az országos hírekben hamarosan elhíresült. Boros volt az a vállalkozó, akit Molnár halála után, 1998 nyarán, Portik megbízásából Jozef Rohác az Aranykéz utcában brutálisan meggyilkolt.

Molnár szlovákiai kapcsolatai nem voltak elhanyagolhatóak. Élete során rendszeresen megfordult az abdai repülősbárban, ahol az amfetaminpiac virágzott. A hírek szerint 1996 elején éppen itt ismerte meg a hírhedt Sátor Lajost, aki Dél-Szlovákiában, különösen Dunaszerdahely és Komárom környékén tevékenykedett. Sátor csapata egy véres konfrontációba keveredett a Dunaszerdahely felett uralkodó Pápay Tiborral és annak brigádjával, amelyet a Pápay-klán néven emlegettek. A két csoport közötti, számos áldozatot követelő háború végül odáig fajult, hogy Sátoréknak menekülniük kellett. 1997-ben Magyarországra érkeztek, ahol Molnár Péter segítségével egy Ajka melletti tanyán találtak menedéket. Molnár támogatásáról és a Sátorék bujtatásáról a Jimmy-féle brigád is tudomást szerzett.

Ez a kérdés különös fontossággal bír, hiszen létezik egy olyan elmélet, amely Molnár felrobbantását összekapcsolja azzal a ténnyel, hogy a veszprémi férfi a Sátorék támogatására sietett. E teória egyik kulcseleme az a tanúvallomás, amely szerint Molnár Péter a robbanás előtti napokban Győrben szlovákokkal találkozott. Azonban a részletek homályosak, és azzal kapcsolatban, hogy pontosan kik voltak ezek a szlovákok, nincsenek egyértelmű információk.

Nyilvánvaló, hogy Sátorékkal nem álltak szóba, hiszen bármikor lehetett volna lehetősége, hogy Ajkán találkozzon velük. Ezért elképzelhető, hogy olyan szlovákok keresték meg Győrben, akik a Sátorék védelme alatt álló ellenségeiként léptek fel. Ezek lehettek olyanok, akik Pápayék érdekeit szolgálták, vagy akik, bár nem közvetlen munkatársak, de érdekeltek voltak Pápayék hatalmának megőrzésében. Ekkoriban a szlovák alvilág jelentős figurája, Mikuláš Černák is Pápayék oldalán állt.

De vajon mi késztette a titokzatos szlovákokat arra, hogy Molnárral találkozzanak? Lehet, hogy egyfajta manipuláció céljából keresték fel? Vagy talán az volt a céljuk, hogy a későbbi merénylőnek bemutassák őt, Sátorék magyar támogatóját? A válaszok ködbe burkolóznak, de egyesek a két nappal későbbi merénylet fényében komoly jelentőséget tulajdonítanak ennek az enigmatikus győri összejövetelnek. Az elméletek szerint Molnár Péter a szlovákiai Pápay és Sátor-féle bűnözői csoportok közötti konfliktus ártatlan áldozataként végezte. De miért volt elengedhetetlen a halála? Talán az volt a szándék, hogy Pápayék rákényszerítsék Sátorékat a cselekvésre? A merénylet üzenetként is felfogható, amely arra figyelmeztette Sátorékat, hogy a bűnözői kezek elérhetik őket egészen Magyarországig? E kérdések megválaszolása továbbra is nyitott, de egy, a Telexnek nyilatkozó egykori rendőrtiszt szerint ezeket a lehetőségeket sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Amikor Molnárt felrobbantották, kétségtelen, hogy az Ajkán bujkáló Sátor-féle csoport azonnal összecsomagolt és távozott – azonban ez önmagában nem bizonyítja, hogy Pápayék vagy Černák álltak volna a merénylet mögött. Molnár Péter halála után Sátorék először Győrbe tartottak, majd Budapestre költöztek, ahol egy másik, akkor már hírhedt magyar bűnöző, a Turek néven ismert H. Sándor oltalma alá kerültek.

Ez a téma különösen érdekes, hiszen Tureket jelenleg azzal gyanúsítják, hogy Sátor utasítására, 1999-ben meggyilkolta egykori barátját, a hírhedt Döcher Györgyöt, akit a köznép Csontkezűként ismer. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy a Döcher-gyilkosságért cserébe Tureknek részt kellett vennie az 1999-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosságban is, ahol szinte az egész Pápay-klán életét vesztette a helyi Fontana bárban. Ha a vádak valósak, akkor ez arra utal, hogy a szlovák és a magyar hatóságok között szorosabb összefonódások vannak, és hogy kölcsönösen beavatkoztak egymás ügyeibe.

De vajon mit is nyerhetnének Pápayék Molnár likvidálásával? Ezt a szálat gyengíti, hogy Molnár eltávolítása esetén Sátorék nem szenvedtek volna csorbát, sőt, néhány év elteltével teljes mértékben átvették a hatalmat Dunaszerdahelyen. Továbbá, a szlovák vonalat is gyengíti, hogy abban az időben a szlovák alvilág vezetője, Mikuláš Černák, aki a Pápayék oldalán állt, szoros kapcsolatokat ápolt a szlovák hatóságokkal. Viszont a magyar hatóságokkal nem. Ez arra enged következtetni, hogy a szlovákok számára túlzott kockázatot jelentett volna egy magyar bűnöző megölése, főként ha nem rendelkeznek magyar támogatással. Ilyen támogatást pedig csak olyan kipróbált és befolyásos magyar bűnözőktől remélhettek, akik vagy aktívan támogatták őket, vagy "jóváhagyták" a gyilkosságot.

Molnár felrobbantásának ügyére visszatérve: a Telexnek nyilatkozó egykori rendőrségi és alvilági források szerint elképzelhetetlen, hogy a szlovákok állnának a merénylet hátterében. A véleményük szerint Molnár autójának manipulációjához elengedhetetlen lett volna a helyi, legfőképpen Veszprémben jártas bűnözők közreműködése. A források hangsúlyozzák, hogy a helyi alvilág azonnal tudomást szerzett volna arról, ha szlovákok érkeznek a városba, ami megnehezítette volna a merénylet végrehajtását. Ezt megerősítette egy volt rendőr is, aki jól ismeri a helyi viszonyokat, és hasonlóan gondolkodnak azok is, akik akkoriban aktívan részt vettek a veszprémi éjszakai életben.

Sokan osztják azt a meggyőződést, hogy ha a bomba valóban szlovák eredetű, akkor azt a magyarok helyezték el egy Nissan terepjárón. Ezért terjedt el az a vélekedés, miszerint a Jimmy-féle brigád tagjai között érdemes kutakodni a közreműködők után.

Néhányan úgy vélik, hogy a robbantás "véletlenül" zajlott le. E változat szerint a merénylők nem az adott helyszínen és időpontban tervezték Molnár felrobbantását. A bomba már az autóban volt, és a detonáció egy olyan területen következett be, ahol egy volt szovjet laktanya található a közelben. Elképzelhető, hogy innen érkeztek jelek, amelyek aktiválták a robbanószerkezetet.

Azt több forrás is megerősítette a Telexnek, hogy Jimmyék és Molnárék brigádja között anno rendszeresek voltak a villongások. Ha a két brigád tagjai véletlenül összefutottak egy-egy szórakozóhelyen, akkor az rendszerint verekedéssé fajult. Általában ezekből a balhékból a Molnár-féle, képzett bunyósokból álló brigád került ki győztesen. Ráadásul Jimmy ebben az időben még nem volt egy súlycsoportban Molnárral. A legtöbb helyi és környékbeli vállalkozó Molnárnak fizetett vagy az ő védelme alatt állt.

A szlovák szál mellett legalább olyan erősen tartja magát az a teória is, hogy csak a bomba származott a szlovákoktól, de a megrendelőt és a kivitelezőket is a magyarok között kell keresni. Egyesek szerint az, hogy helyi szinten Molnár erősebbnek mutatkozott Jimmyéknél, az energolos körben is szúrhatta valakinek a szemét. Már csak azért is, mert számukra nem Molnárék, hanem Jimmyék jelentették a jövőt, így az ő erősítésük és a Molnár-féle brigád meggyengítése végső soron az energolos körnek is érdekében állhatott.

Az energikus nehézfiúk számára ekkor már rendelkezésre állt egy komoly ütőkártya, egyfajta jolly joker: Jozef Rohác, a szlovák bűnöző, aki nem csupán a robbanószerekkel volt jól eleresztve, hanem képes volt azokat beszerezni, és mindezt Portikék kérésére, szó nélkül végrehajtani. A Molnár-ügy esetében azonban Portikékat nem gyanúsították, sőt, nem is vádat emeltek ellenük, holott az elmúlt évtizedben számos más emberölési ügy került napvilágra. A Molnár-ügy végrehajtásának módja kísértetiesen emlékeztet azoknak a műveleteknek a jellegére, amelyek Rohác nevéhez fűződnek, ám önmagában ez a párhuzam nem elegendő ahhoz, hogy megalapozott vádat emeljenek a szlovák bűnöző ellen.

A fent említett lehetőségek csupán elméletek és lehetséges indítékok, amelyek a háttérben megbújnak. A két falkavezér közötti feszültség nyílt titok volt, ezért nem meglepő, hogy Molnár halála után sokan Jimmyre kezdtek mutogatni. Ő azonban rendkívül érzékenyen reagált arra, amikor bárki is a gyilkosság és a neve közötti kapcsolatot pedzegette. 2012 nyarán, amikor Portik Tamás letartóztatása megtörtént, és a büntetőeljárások megkezdődtek, több tanúvallomásban Jimmy neve is felmerült, ami tovább bonyolította a helyzetet.

Jimmyt annyira foglalkoztatta a helyzet, hogy körülbelül egy évtizeddel ezelőtt a Veszprém Kukac című helyi lapban határozottan kijelentette: semmi köze nincs Molnár felrobbantásához. "Petinek rengeteg zavaros ügye volt, melyeket sikerült elintéznie a rendőrséggel, mivel segítette a hatóságok munkáját. Nem titok, hogy droggal üzletelt és használt is belőle. Városi pletyka, hogy konfliktusai akadtak a szlovákokkal és az oroszokkal, valamint az is, hogy állítólag ő bújtatta Ajkán Sátor Lajost, aki akkoriban nemzetközi elfogatóparancs alatt állt" - nyilatkozta akkor Jimmy.

Molnár halála után átrendeződtek a viszonyok Veszprémben és környékén, mégpedig a Jimmy-féle brigád javára. Molnár egykori társainak nem esett bántódása, de később már nem lettek meghatározók. Igaz, a megölt vállalkozó fia többször összeütközésbe került a törvénnyel. Fia szerint a rendőrök azért is pécézték ki őt, mert Molnár Péter fia.

Mindeközben az energolosok között is változtak a viszonyok. A Rohácot az energolos körbe bevezető Zs. Imre egy időben rácsok mögé került. Tartotta a száját, de amikor szabadult, úgy érezte, átvágták. Elszámolási vitái voltak, olyan pénzeket követelt, amikről azt állította, járna neki, de mást kapott: 1999 végén Szlovákiában fejbe lőtték. Csodával határos módon életben maradt, és mivel a támadás mögött Rohácot sejtette, bosszút állt. Besétált a szlovák rendőrségre és tett egy vallomást. Ebben a vallomásban mindent elmondott, amit Rohácról és az energolosokról tudott.

Ez volt az első olyan vallomás, amelyet egy olyan személy tett, aki közvetlen kapcsolatban állt a szlovák bérgyilkossal, és amely az Aranykéz utcai robbantás után látott napvilágot. Később Zs. ugyan visszavonta a korábbi kijelentését, de az energolos kör számára ez sosem volt megbocsátható. Ráadásul 2013-ban, a Fenyő János médiavállalkozó meggyilkolásával kapcsolatos perben tanúként gyakorlatilag ugyanazokat a tényeket osztotta meg, amelyeket korábban a szlovák rendőrségnek is elmondott.

Ezért is lepődtek meg sokan az egykori energolos körből, hogy nemrég Zs. Imre újra jó viszonyba került Jimmyvel, aki a Portik letartóztatása után indult büntetőeljárásokból gyakorlatilag teljesen kimaradt. Jóllehet a kétezertízes éveket már össze sem lehet hasonlítani a kilencvenes évekkel, Jimmynek komoly tekintélye volt az alvilágban, nem sokan mertek vele ujjat húzni. Még azután sem, hogy néhány éve egy súlyos autóbalesetben kis híján életét vesztette, az egészségi állapota pedig leromlott. A balesetet nem ő okozta, hanem egy motoros férfi, aki később különféle otthoni munkákat vállalt nála. Hogy ezt mennyiben tette önszántából, kérdés, merthogy amikor Jimmyt áprilisban a TEK elfogta, kiderült, ez a férfi is terhelő vallomást tett ellene.

Fontos megemlíteni, hogy Jimmy elfogása előtt nem sokkal olyan személyek is rendőrkézre kerültek, akik már a kilencvenes évek óta a veszprémi bűnszervezet tagjai voltak. Őket hasonló bűncselekményekkel vádolják, mint Jimmyt, beleértve a kitartottságot, zsarolást, jogosulatlan pénzügyi tevékenységeket, sőt, van, aki rablás vádjával is szembesül. A nyomozók valószínűleg arra számítanak, hogy ezek a régi ismerősök esetleg fontos információkkal rendelkeznek arról, mi zajlott 1997 nyarán, és hogy mi állhat Molnár gyilkossága mögött.

Jimmyhez közel álló források a Telexnek azt mondták: Zs. Imre keze is benne lehetett abban, hogy a rendőrök elég bizonyítékot tudtak szerezni Jimmy ellen. Információnk szerint Jimmy élettársa is vallomást tett a rendőrségen, a férfi ellen folyó eljárásban pedig több védett tanú is van. Kérdés, hogy előkerül-e Molnár Péter felrobbantásának az ügye, ami szinte az egyetlen, ami a Portikék elleni eljárás során tett vallomásokban is fel-felbukkan.

A rendőrségnek augusztus 1-jén küldtünk egy érdeklődést Molnár Péter halálának nyomozásának újraindításával kapcsolatban. Mivel nem érkezett válasz, augusztus 4-én ismételten rákérdeztünk. Aznap a hatóságtól megkaptuk a következő üzenetet: "Megkeresését megkaptuk, válaszadásunkig szíves türelmét kérjük."