Hihetetlen, de ez volt az oka, amiért a német tengeralattjáró a tenger fenekére került!
A tengeralattjárót megsemmisítették, és a legénység egy része ellenséges kézre került.
Az U-1206 tengeralattjáró fedélzetén egy forradalmi újításként jelent meg a toalett, amely lehetővé tette, hogy az ürülék és a vizelet ne egy zárt tartályban gyűljön, hanem nagy nyomással közvetlenül a tengerbe kerüljön. Ez a megoldás nemcsak helyet takarított meg, hanem csökkentette a súlyt is, ami kulcsfontosságú volt a tengeralattjárók esetében. Bár a hagyományos tartályos rendszer megbízhatónak számított, a tervezők a helyhiány és a tömegcsökkentés érdekében új módszerek után kutattak, így született meg ez az innovatív toalettmegoldás.
Akkoriban az öblítés nem csupán annyiból állt, mint manapság. Meghatározott sorrendben kellett kinyitni különböző szelepeket a személyzetnek, hogy ez nem volt egyszerű, az is bizonyítja, hogy direkt betanították erre őket. Ez azért volt fontos, mert ha a sorrendet eltévesztették, akkor nemcsak a szennyvíz folyt vissza, hanem a tengervíz is bejött a hajótestbe - ami egy tengeralattjárónál végzetes lehet.
Így jutunk el a történelem talán legmeglepőbb, ámde banális katasztrófájához. Az U-1206, a német tengeralattjáró, 1945. április 6-án indult útnak a norvégiai Kristiansand kikötőjéből, hogy őrjáratozzon az Északi-tengeren. Mindössze egy hét elteltével, a skóciai Peterhead közelében érte őket a balszerencse. A történetek szerint éppen Karl-Adolf Schlitt kapitány sietett a vécére, méghozzá 60 méteres mélységben. A kapitány próbálta egyedül megoldani a vécé öblítését, de mivel nem járt sikerrel, úgy döntött, hogy segítséget kér az öblítőtechnikustól, hogy a helyes módszert még egyszer elmagyarázza neki. A kommunikáció láthatóan nem működött zökkenőmentesen, mivel a technikus véletlenül egy hibás szelepet nyitott meg, és a víz máris özönleni kezdett a fedélzetre. Más források viszont azt állítják, hogy a kapitány éppen a gépházban tartózkodott, amikor értesítették a vécé problémájáról. Később Schlitt egy nyilatkozatában arról beszélt, hogy az egyik szerelő dolgozott a vécé szelepein, melyeknek kijelzője nem működött, vagy téves adatokat mutatott. Az események összefonódása végül egy váratlan és tragikus fordulatot eredményezett, amely a haditengerészet történetében örökre emlékezetes maradt.
A beömlő víz gyorsan elöntötte a tengeralattjáró akkumulátorait, miközben mérgező klórgáz kezdett képződni, amely terjedni kezdett a hajótest szűk folyosóin. Schlitt kapitány nem vesztegette az időt: az életük megmentése érdekében parancsot adott a tengeralattjáró azonnali felszínre emelkedésére. Eközben a torpedóiktól is megszabadultak, hogy csökkentsék a súlyukat. Amint a felszínre értek, a hajó átszellőztetése megkezdődött, és a klórgáz lassan távozott a zárt térből. Ám balszerencséjükre éppen ebben a pillanatban bukkantak fel a Brit Királyi Légierő pilótái, akik azonnal bombázni kezdték a sebezhető tengeralattjárót.
Az U-1206 tengeralattjáró, miután elvesztette a képességét a merülésre és a mozgásra, Schlitt kapitány számára egy súlyos döntést hozott. Úgy határozott, hogy előbb megsemmisíti a birtokában lévő, fontos hadititkokat tartalmazó iratokat, majd hagyja, hogy a hajó a tenger mélyére süllyedjen. A legénység, amely 49 főt számlált, elhagyta a hajót, de sajnos hárman közülük a tengerbe vesztek, míg 46-an hadifogságba kerültek. Az U-1206 jelenleg is a tenger alján nyugszik, körülbelül 80 méteres mélységben, és meglepően jó állapotban maradt fenn az évek során.
