Ezért féltek annyira a tetovált tűzoltóktól.
A tetoválás napjainkban sokak számára nem csupán díszítő elem, hanem egy mély önkifejezési forma, esztétikai választás és emlékek megőrzésének eszköze. Az általam viselt, látszólag egyszerű minták mindegyike valamilyen fontos élményt vagy élettapasztalatot hordoz. Azonban a közelmúltban ráébredtem, hogy ezek a szimbólumok, bár Magyarországon elfogadottak, más kultúrákban akár hátrányomra is válhatnak, ha elhagyom az országot. Sok helyen megbotránkozást kelt, ha valakin tetoválás látható, sőt, bizonyos országokban akár törvényi következményekkel is járhat. A tetoválások negatív megítélése mögött különféle okok állhatnak: egyes országokban vallási hagyományok, másutt politikai nézetek, míg vannak olyan államok, ahol a múlt sötét fejezetei, például a bűnözés vagy a tűzoltók stigmatizálása hozzájárul a tetovált emberekkel szembeni előítéletek kialakulásához. Ez a tapasztalat arra figyelmeztet, hogy a tetoválás, mint önkifejezési forma, nemcsak a személyes történetünket meséli el, hanem a világ különböző részein eltérő jelentéseket is hordozhat.
Amikor valaki először dönt a tetoválás mellett, gyakran nem is gondol bele, hogy ez az önkifejezési forma milyen hatással lehet az életére. Én is így voltam ezzel 18 évesen. Az ősz folyamán azonban rá kellett jönnöm, hogy egy kellemes nyaralás során is felmerülhetnek nehézségek, ha a bőröm mintázott díszítésekkel van tele.
Japánban eltöltött hetek alatt számos kulturális különbséget tapasztaltam, amelyek néha csupán a hozzáállásunkon múlottak. Azonban volt egy terület, ahol a megközelítés már nem elegendő ahhoz, hogy a különbségeket áthidaljuk: a híres onsenek, vagyis a melegvizes fürdők világa. Sok helyen a turisták számára csak akkor nyílik lehetőség a fürdők élvezetére, ha nincsenek tetoválásaik. Ez a szabály a helyi kultúra mély gyökereiből fakad, és arra figyelmeztet, hogy a kültelki szokások tisztelete elengedhetetlen a japán élmény teljes megéléséhez.
Bakancslistám élén szerepel, hogy egy erdő szélén elhelyezkedő fürdő kinti medencéjében, a forró vízben pihenve csodáljam a hatalmas Fuji hóval borított csúcsát, ahogy a felhőkbe karcolja a mintákat. Sajnos ezt az élményt most nem tudtam megvalósítani, mivel a felkészületlenségem miatt, hosszú órák kutatása után csupán két olyan helyet találtam, amely áruk alapján luxusfürdőnek számít, és ahol tetovált bőrrel korlátozások nélkül látogathattam volna. A legtöbb nyilvános fürdő nem engedi meg a tetoválások láthatóságát, vagy arra kérik a vendégeket, hogy takarják el testük mintáit a közös helyiségek használata során (persze, vannak erre alkalmas eszközök), de ez mindenképpen extra kellemetlenséget jelent, amit sajnos el kell viselni.
Bár Japán fiatalabb generációi körében a tetoválások már nem váltanak ki annyira negatív érzelmeket – sőt, sok esetben a popkultúrában való elterjedésük szinte természetessé vált –, az idősebbek még mindig idegenkednek a díszes mintáktól. Ennek egyik fő oka a Yakuzák, a híres japán bűnszindikátus, akik látványos tetoválásaikkal sokakban félelmet keltettek. Érdekes módon azonban a tetoválás nem csupán a bűnözéshez köthető; a múltban a tűzoltók is gyakran díszíttették testüket mintákkal, amelyek a bátorságot és az összetartozást szimbolizálták.
Egy korábbi beszélgetés során az ELTE Bölcsészettudományi Kar Japán Tanszékének vezetőjével, Szabó Balázzsal a szigetország gazdag kultúrájáról folytattunk eszmecserét. A diskurzus során felmerült a tetoválásokkal kapcsolatos félelem, amelyről az egyetem docense egy izgalmas és tanulságos történetet mesélt el nekem:
A XVIII. században a Yakuza tagjai mellett a tűzoltók is hírnevet szereztek maguknak, méghozzá különös tetoválásaikkal, amelyek a bátorság és a tisztelet szimbólumai voltak. Akkoriban a városok többsége papírból és fából készült, így a tűzvészek gyakoriak voltak, és a tűzoltók tevékenysége egészen másképpen zajlott, mint manapság. A papíralapú épületek oltása gyakorlatilag lehetetlen küldetésnek számított: egy ház locsolása nemhogy nem segített, hanem a lángok gyors terjedését is elősegíthette. A tűzoltók hatalmas fejszékkel és bontócsáklyákkal vonultak a helyszínre, és feladatuk az volt, hogy tűzzáró zónát alakítsanak ki, amihez házakat bontottak le. Pár perc alatt képesek voltak egy épületet a földdel egyenlővé tenni, hogy megakadályozzák a lángok továbbterjedését. Ezek a fiatal, jó kondícióban lévő férfiak nemcsak bátorságukkal, hanem félelmetes külsejükkel is elnyerték a közönség tiszteletét – és rettegését. Tetoválásaik gyakran az erejüket és hivatásuk iránti elkötelezettségüket hirdették, így nem meglepő, hogy sokan inkább tőlük féltek, mint a szervezett bűnözés más képviselőitől. Ráadásul a tűzoltók között gyakran akadtak olyanok is, akik másodállásban kidobóemberként vagy pénzbehajtóként dolgoztak, így a két világ között nem egyértelmű átfedések alakultak ki.
A világ legtöbb részén persze nem emiatt vannak a tetoválással szembeni ellenérzések. Sokszor országonként eltérő okok bújnak meg a tetoválás iránti intolerancia mögött, és a mintákkal szembeni retorzió is eltérő. Sok helyen (főként iszlám országokban) vallási megfontolásból tiltják a tetoválásokat és várják el az odalátogatóktól is, hogy fedjék valamivel kivarrt bőrfelületeiket.
A tanítások szerint a tetoválás az isten alkotta test felesleges eltorzítása, ami elítélendő. Bár a vendégeket nem büntetik azért, mert tetoválás van rajtuk, az olyan helyeken, mint Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek érdemes lehet olyan öltözetet felvenni, ami a tetovált bőrfelületet eltakarja, főleg amikor turistaként szakrális helyeket tervez meglátogatni valaki. Még az olyan gazdaságilag dübörgő metropoliszokban, mint Dubai is akadnak állások, amit nehezebb megkapni, ha valaki látható helyen rendelkezik tetoválással.
ami a 2010-es évek végén elég komoly belső konfliktusokat okozott. Voltak tetováló szalonokat működtető művészek, akiket pénzbírsággal, korbácsolással vagy börtönbüntetéssel sújtottak tevékenységükért. A varrott mintákat a társadalom részben a bűnszervezetekkel is összefüggésbe hozta, emiatt a társadalom még inkább elítéli a test efféle díszítését. Ennek ellenére a turistákat nem büntetik érte egészen addig, amíg a tetoválás nem sátánista és nem ássa alá az iszlámot és annak értékeit. Persze a tetovált felületek fedése itt is előnyös, mintától függetlenül.
2015-ben az állam vallási vezetése úgy döntött, hogy a helyi muszlim közösség tagjai számára tilos tetoválást viselniük. Ennek következtében a hívőknek el kellett távolíttatniuk a bőrükön lévő mintákat, vagy ha erre nem volt módjuk, bűnbánatot kellett tanúsítaniuk. Ezzel szemben a turisták esetében enyhébb a szabályozás. A vallási helyszínek látogatásakor csupán annyit kérnek, hogy takarják el tetoválásaikat, ám a hétköznapi életben a tetoválások általában nem okoznak komoly problémát, kivéve, ha azok iszlámellenes vagy kifejezetten szexuális jellegű tartalommal bírnak.
A tetoválás kérdése nem csupán a muszlim hagyományokban merül fel, hanem más vallásokban is jelentős szigorúságot mutat. Például néhány buddhista országban súlyos következményekkel járhat, ha valaki olyan mintát hordoz, amely buddhista ikonográfiai elemeket tartalmaz. Srí Lankán különösen komolyan veszik a vallás szentségét, így előfordulhat, hogy a vallás tiszteletének megsértése miatt akár kitoloncolásra is sor kerülhet.
mivel a lábán lévő Buddha-tetoválást túlságosan offenzívnak találták - hasonló esetekre több példa is volt korábban. Bár az évek során változik számos ország hozzáállása a tetováláshoz, érdemes az ilyen helyekre való látogatás előtt informálódni az aktuális álláspontról, hogy mi az, ami sértőnek és felháborítónak számít a helyieknél, és mi az, ami még belefér az értékrendbe, ezzel tiszteletben tartva az adott kultúrát és elkerülve a komolyabb gondokat.
Természetesen léteznek olyan országok, ahol a turisták tetoválásai nem váltanak ki különösebb ellenérzést a hatóságok részéről, és a törvények csupán a helyi lakosság szokásait szabályozzák. Például Észak-Koreában rendkívül szigorú előírások vonatkoznak a polgárok tetoválásaira: csak olyan minták megengedettek, amelyek a vezetők és az állam iránti tiszteletet és hűséget tükrözik. Ezen kívül a nőknél a tetoválás viselése kifejezetten hátrányos megítélés alá esik, sőt, egyenesen elítélendőnek számít, ha bármilyen díszítést viselnek a bőrükön.
Dél-Koreában a tetoválások helyzete meglehetősen eltérő képet mutat a világ más részeihez képest. Míg az idősebb generáció egyes tagjai fenntartásokkal viszonyulnak a tetovált fiatalokhoz, a hadseregben kifejezetten tiltanak mindenféle varrott mintát. A legnagyobb kihívás azonban az, hogy az országban rendkívül szigorú szabályozások vannak érvényben arra vonatkozóan, ki alapíthat tetoválószalont, ami a legális szalonok számának csökkenéséhez vezetett. Ezáltal a választék is jelentősen korlátozott, és a tetoválások iránt érdeklődők nehezen találhatnak megfelelő helyet.
A különböző országok hadseregei és fegyveres erői saját, sajátos szabályozási keretrendszert alkalmaznak a tetoválásokkal kapcsolatban. Ezek a normák gyakran eltérnek egymástól, meghatározva, hogy kinek és milyen típusú tetoválások engedélyezettek, valamint hogy a test mely területein lehetnek láthatóak. Hasonlóképpen, egyes légitársaságok is saját irányelveket dolgoztak ki, amelyek a munkavállalók látható bőrfelületén található tetoválásokra vonatkoznak. Emellett a szociális szektorban, az egészségügyben és az oktatásban dolgozó szakemberek, valamint bizonyos futárcégek is külön szabályokat állapítottak meg a tetoválások kezelésére. Ezek a szabályozások nemcsak országonként és szakterületenként, hanem vállalatonként is jelentős eltéréseket mutathatnak.
