Ferenc pápa üzenete a valenciai papságnak: A természeti katasztrófa nyomán ne feledjétek, hogy a remény fénye mindig ragyoghat!

Csütörtökön fogadta audiencián a pápa a valenciai egyházmegye papjait, szeminaristáit és oktatóit. Isten "sárrá" lett értünk - utalt a későőszi villámárvízre beszédében a Szentatya, majd arról beszélt, hogy a tragédia által sújtott embereknek lobbantsák fel a remény lángját, melynek alapja Krisztus.

Több mint 220 életet oltott ki a villámárvíz, és rengeteg eltűntet hagyott maga után, életek törtek derékba, és sokan mindent elveszítettek csupán néhány óra alatt. A karácsonyi időszak Valenciában mély nyomokat hagyott a DANA vihar pusztítása miatt, amely arra emlékeztetett bennünket, hogy Isten "sárrá lett" értünk. A fájdalom és a gyász, bár nehezen elviselhető, mégis új utakat nyit meg a remény előtt, mert arra kényszerít minket, hogy a mélybe süllyedve hagyjuk hátra azokat a dolgokat, amelyek eddig támogattak minket, így képesek vagyunk továbblépni. Ez a folyamat sosem zajlik egyedül; a sűrű sötétség, amelyet sokan megéltek, a középpontjában áll. A pápa a valenciai papsághoz fordulva hangsúlyozta, hogy számos önzetlen segítség és elkötelezett támogatás érkezett, amely megmutatta nekünk Isten gyöngédségét és szeretetét.

A szentévben nyújtsunk támogatást a megtört szívűeknek, és tegyük lehetővé számukra a gyógyulás útjára lépést.

A papok feladata éppen ezen a nehéz területen rejlik. A DANA-vihar nem csupán egy ritkán előforduló esemény, hanem a veszteség és a magány mélyreható tapasztalata, amelyet mindannyian átélünk. Ezért elengedhetetlen, hogy iránymutatásra és támogatásra leljünk, hogy továbbléphessünk. Jézus világosan kifejezi ezt, amikor azt mondja: "Azért kent fel engem - azért kent fel titeket -, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket" (vö. Iz 61,1; Lk 4,18). Ebben a kegyelmi évben, amelyet a remény felélesztésének szenteltem, bízom benne, hogy ti is teljes szívvel élitek meg ezeket a szavakat – így fogalmazott a pápa a valenciai papokhoz intézett beszédében.

A mi hitünket és bizalmunkat egy név testesíti meg: Krisztus.

A remény fogalma nem azonos a felszínes optimizmussal; egészen más mélységgel bír. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy félvállról vegyük az emberek szenvedéseit, és udvarias, jószándékú, de tartalom nélküli szavakkal enyhítsük a fájdalmaikat. A mi reményünknek egyértelmű neve van: Jézus. Ő az Isten, aki nem riadt vissza a mi nyomorúságunktól, és ahelyett, hogy egyszerűen megmentett volna minket, ő maga válik sárrá a mi érdekünkben. Papnak lenni azt jelenti, hogy mi is Krisztus nyomdokait követve, az emberek könnyeiben oldódunk fel, azokért, akiknek az élete darabokra hullott. Arra hívunk, hogy ajánljuk fel magunkat önzetlenül, ahogy Krisztus teszi az eucharisztiában. Kérlek, tegyétek ezt szívből, hiszen mindaz, amitek van, ingyen kaptátok. És ne feledjétek, imádkozzatok értem! - búcsúzott a valenciai papságtól Ferenc pápa.