Hamvay Péter: A nacionalista és erőszakos önérdek rendszere közeleg Az utóbbi időszak politikai eseményei azt jelzik, hogy egy olyan rendszer formálódik, amely a nacionalizmusra és az erőből fakadó önzőségre épít. Egyre inkább előtérbe kerülnek azok a te

Ahogy minden egyénnek szüksége van a védelmet nyújtó erőkre, hogy elérhesse szabadságát, úgy a gyengébb és fejletlenebb nemzetek is hasonló oltalomra szorulnak az erősebbekkel szemben. Ezt a gondolatmenetet Kossuth Lajos fogalmazta meg 1842-ben, amikor a magyar ipar védelme érdekében bevezetett vámok mellett érvelt. Címlapsztorink célja, hogy feltárja, hogyan formálta ez a védelem a nemzet ipari fejlődését és gazdasági függetlenségét.

Miért éppen a világ legerősebb nemzete és legnagyobb gazdasága keres most vámokat, mintha csak egy évszázaddal ezelőtt akarná megállítani az időt? Ez a paradox helyzet felveti a kérdést: vajon mi motiválja a büszke hatalmat, hogy a globalizáció korában visszatérjen a protekcionizmushoz? A válaszok között ott rejlik a gazdasági verseny, a politikai érdekek és a társadalmi feszültségek összefonódása, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy ilyen lépés ne csupán nosztalgia, hanem egy kiszolgáltatott helyzetből való menekülés is legyen.

Sokat profitált Amerika abból, hogy a világ csendőre, piacfelügyelője és pénztárosa volt egyben, de közben a globális periféria megerősödött, elsajátította, néhol meg is haladta a Nyugatról eltanult technológiát, a magországokból pedig kifolyt a tőke, egymás után települtek ki a gyárak, bizonytalan helyzetbe került a középosztály, nőttek a vagyoni különbségek.

Hogy vajon Trump Védegylete valóban hozzájárul-e az ellátási láncok lerövidüléséhez, a helyi ipar újjáéledéséhez és új munkalehetőségek teremtéséhez, vagy éppen ellenkezőleg, a világot egy általános recesszióba sodorja, miközben az infláció megugrik, a kamatok az egekbe szöknek, és a környezetszennyezés is növekszik, azt jelenleg még nem lehet megmondani. Az viszont egyértelmű, hogy mindez nem csupán egy rémálom, és a világ nem fog visszatérni a megszokott kerékvágásába, hiszen nem Trump volt az, aki onnan elmozdította.

Ahogy a 2008-as válság a neoliberális gazdaságpolitikának, az európai muszlim terrorcselekmények a korlátlan befogadásnak (úgy is mint willkommenskultur), a Covid pedig a globalizáció istenítésének vetett véget, a most beharangozott amerikai vámok a szabadkereskedelem mindenhatóságát törölhetik el. A fejlődés iránya nem a zöld baloldal által remélt fair, fenntartható gazdaság, hanem a nacionalista és erőből diktált önzés rendszere, általánosan érvényes szabályok nélkül.

A folyamatok valószínűleg Magyarország számára kedvezőtlen kimenetelt hoznak, miközben a magyar kormány a boldog tehetetlenség állapotában ragadt. Ahelyett, hogy a létszámhiány és a túlterheltség problémáit orvosolná, egy tervezet alapján úgy tűnik, hogy inkább pénzbírsággal sújtaná a bíróságokat, ha azok nem tartják be a határidőket. Ez a bosszúhadjárat a kormány részéről minden olyan vélemény ellen irányul, amely eltér a hivatalos állásponttól. További részletekért olvassák el Magyarország rovatunkat.

Gazdaság rovatunk a "Fúrj, babám!" jegyében azt vizsgálta meg, lehetünk-e kőolajból és földgázból önellátók. Világ rovatunk pedig azt mutatja be, hogy az egykor nagyon erős német szociáldemokratákat hogyan fosztja meg a Bundestagban régi dicsőségükre emlékeztető szimbólumaiktól (is) a szélsőjobb.

A korábbi magyar ellenzéki pártok, amelyek még alig egy éve is az Orbán-rendszer alternatívájaként léteztek, mára szinte kizárólag a parlament falai között találhatók. Magyarország rovatunk feltérképezte, hogy ezek a pártok képesek-e kihasználni a Fidesztől kapott lehetőséget, hogy a gyülekezési jog csorbítása ellen tiltakozó demonstrációkkal újra a figyelem középpontjába kerüljenek, vagy végleg lemondanak a politikai játékról, átadva a terepet a Tiszának.

Tavaly óta a mesterséges intelligencia világa is alaposan megváltozott, a science fiction filmekből belépett a mindennapjainkba, mellékletünkben az egészségtől a természetvédelmen át a szórakoztatóiparig bemutatjuk, hol tart most ez a technológia. Ezen felbuzdulva megkértem a ChatGPT-t, írjon néhány sort Esterházy Péter stílusában. Megkímélem az olvasót az eredménytől. Inkább azt ajánlom, szemezgessen Szellem rovatunk cikkéből, amely az író frissen kötetbe gyűjtött interjúit tekinti át.

Nehéz lenne vitatkozni a szerkesztő előszavával, hogy olyan, mintha egy másik országból és egy másik időből szólalnának meg ezek az interjúk. Amikor még volt némi igény az érvekre, az iróniára, a szellemi és emberi nagyságra.