A világűrben való hosszú távú fennmaradásunk kulcsszereplője a fenntarthatóság és az innováció. Először is, létfontosságú, hogy fejlesszük az önellátó rendszereket, amelyek lehetővé teszik az élelem, víz és oxigén előállítását zárt környezetben. Az űrhajó

Ahhoz, hogy az emberiség hosszú távon meg tudja tartani jelenlétét az űrben, messze túlmutatunk az olcsó rakétakilövéseken: elengedhetetlen a fejlett infrastruktúra kiépítése, innovatív hajtástechnológiák fejlesztése, valamint a nemzetközi jogi keretek megerősítése. Egyre több vállalat fektet be abba, hogy a világűr ne csupán egy távoli cél legyen, hanem élhető és aktívan hasznosítható környezet, ahol az emberi tevékenység és a felfedezés egy új dimenziót nyer.

A kereskedelmi űrszektor az utóbbi években dinamikus fejlődésen ment keresztül: az űrbe jutás költsége a SpaceX-hez hasonló cégek újrahasználható rakétáinak köszönhetően drasztikusan csökkent, és ezzel új lehetőségek nyíltak meg az aszteroida-bányászattól a nulla gravitációs gyógyszerfejlesztésig. Ugyanakkor a hosszú távú jelenlét a világűrben újabb technológiai, infrastrukturális és szabályozási kihívásokat hozott felszínre, amelyek megoldása elengedhetetlen, ha a következő évtizedekben is szeretnénk működni a Föld körüli pályán vagy azon túl.

Az emberi jelenlét folyamatos biztosítása az űrkutatás szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Mivel a Nemzetközi Űrállomás (ISS) működése hamarosan a végéhez közelít, sürgető szükség van egy új űrállomás létrehozására. A Voyager Space és az Airbus által irányított Starlab projekt célja, hogy 2028-ra világra hozzon egy kereskedelmi űrállomást. Ezzel párhuzamosan a texasi Max Space is dolgozik olyan bővíthető és moduláris lakóegységek kifejlesztésén, amelyek nem csupán alacsony Föld körüli pályán, hanem később más égitesteken is alkalmazhatók lesznek.

Az űrbeli stabil működés kulcsfontosságú eleme az új generációs hajtástechnológia. A brit Magdrive startup innovatív plazmahajtóművet fejleszt, amely szilárd fém üzemanyagot alkalmaz, és mágneses mezők segítségével irányítja a tolóerőt. Ez a megoldás nem csupán hatékonyabb, hanem mozgó alkatrészek nélkül működik, ami lehetővé teszi, hogy egyetlen hajtómű egyszerre lássa el a meghajtás és a helyzetmegtartás funkcióját. A Magdrive célkitűzése, hogy az űrhajók számára lehetővé tegye az orbitális manőverezést, a dokkolást, a szervizelést, sőt, még anyagok szállítását is. A vállalat már több prototípus kifejlesztésén dolgozik, és 2025-ben, az ESA ScaleUp program keretében, pályára állítja az első működő rendszert.

Miközben ezen innovatív technológiák még fejlesztés fázisában járnak, elengedhetetlen, hogy a Földön is rendelkezésre álljanak olyan élethű tesztkörnyezetek, amelyek valósághűen tükrözik a jövőbeli űrmissziók kihívásait. Izland különösen figyelemre méltó helyszín, hiszen már az Apollo-program időszakában is kulcsszerepet játszott, mivel vulkanikus tájai és geológiai sajátosságai páratlanul alkalmasak a Hold vagy a Mars felszínének modellezésére. Jelenleg is itt zajlanak az Artemis-program eszközeinek, felszíni infrastruktúráinak és a helyszíni erőforrás-hasznosítást célzó rendszerek (in-situ resource utilization, ISRU) tesztelése, amelyek a jövőbeli hosszú távú űrmissziók alapját képezik.

A fenntartható űrjövő egyik legkomolyabb kihívása a folyamatosan gyarapodó űrszemét. Jelenleg több mint 36 ezer, 10 centiméternél nagyobb méretű objektum kering a Föld körüli pályán - ezek között ott találhatók az elöregedett műholdak és rakétafokozatok törmelékei is. Ezek a tárgyak komoly fenyegetést jelentenek a működő űreszközökre, valamint az új, jövőbeli küldetésekre. A Kessler-szindróma elmélete figyelmeztet arra, hogy ha ezek az objektumok ütköznek, akkor egy öngerjesztő törmelékláncolat jöhet létre, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a biztonságos űrműveleteket. E probléma megelőzése érdekében több ország, köztük az Egyesült Királyság is aktívan dolgozik megoldásokon. Például a COSMIC misszió célja, hogy robotkaros technológiával eltávolítson két inaktív műholdat az orbitális térből, ehhez olyan innovatív cégek járulnak hozzá, mint az Astroscale és a ClearSpace.

Az űripar jövője nem csupán technológiai kihívásokkal teli, hanem politikai és szabályozási aspektusokat is magában foglal. Míg egyes szakértők úgy vélik, hogy a magánszektor már elérte az önálló működéshez szükséges szintet, a többség hangsúlyozza, hogy a kormányok szerepe elengedhetetlen a fenntartható fejlődés érdekében szükséges szabályozási keretek és hosszú távú stratégiák kialakításában. Jelenlegi geopolitikai instabilitásunk azonban akadályozza az egységes fellépést. Ha nem sikerül kidolgozni egy új generációs nemzetközi űrjogi keretrendszert, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a világűr hosszú távon is szabályozatlan, veszélyes és fenntarthatatlan működési tér marad – figyelmeztet a The Engineer.