Az ősi germánok között a harcidrogok rendkívül fontos szerepet játszottak, hiszen nem csupán a harci teljesítmény fokozására szolgáltak, hanem a bátorság és a félelemérzet csökkentésére is. Ezek a természetes anyagok és növényi keverékek, mint például a m
Az UMCS kutatásai alapján úgy tűnik, hogy a harcosok valószínűleg az éjjeli nadragulya fajtáihoz és ópiummákhoz folyamodtak.
Andrzej Kokowski professzor, az UMCS régésze a megállapításait 241 fémtárgy elemzésére alapozta, amelyeket Dél-Skandináviában és a közép-európai Elba és Bug folyók közötti területen végzett ásatások során találtak. Ezeket a római korból származó tárgyakat kis méretű, körülbelül 10 cm hosszú, 15-20 mm átmérőjű tálakkal ellátott kanalakként azonosították, amelyek a mai mokkáskanalakhoz hasonló méretűek. A kanalakat a harcosok övére szegecselték, és inkább a bódítószerek fogyasztására használták, mint övek befűzésére vagy személyes ápolásra, ahogyan azt korábban gondolták.
A leletek a Kr. u. 1. század közepétől egészen a Kr. u. 5. század elejéig terjednek, a legtöbb darab pedig a 3. századból származik. "Ekkoriban Dél-Skandinávia a jelentős katonai összecsapások színterévé vált. A legnagyobb mennyiségű lelet Jütlandról és a dán szigetekről került elő, amelyek az inváziók fő célpontjaiként szolgáltak" - nyilatkozta Kokowski a Science in Poland tudományos portál elemzése alapján.
A temetkezési helyeken és mocsarakban talált kanalak gyakran a teljes katonai felszerelések részei voltak, ami arra utal, hogy a harcosok ütközetekre való felkészülésének fontos darabjai voltak. Egyes esetekben a tárgyak még a germán elit sírjaiból is előkerültek, ami tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a kanalak értékes tárgyak voltak.
A régészek hosszú időn át azt feltételezték, hogy a kanalak főként praktikus célokra szolgáltak, mint például övek rögzítésére vagy éppen kozmetikai felhasználásra. Kokowski azonban más nézőpontot képvisel: szerinte a kanalak mérete és formája inkább arra utal, hogy pszichoaktív anyagok fogyasztására lettek kifejlesztve.
Az áttörést a kaukázusi ásatások hozták meg, ahol ópiummaradványokat tartalmazó kanalakat találtak a nomád népek legjelentősebb képviselőinek sírjaiban. "Ezek az anyagok sokkal elterjedtebbek lehettek, mint azt korábban gondoltuk" - mondja a kutató.
Az UMCS biológusaival együttműködve, Kokowski csapata a harcosok által fogyasztott anyagok valószínű forrásaként az éjjeli nadragulya családjába tartozó növényeket és az ópiummákot azonosította.
"A germán harcosok drogfogyasztása gyakori jelenség lehetett. Ezt bizonyítja a feltárt kanalak száma. Becsléseink szerint egy 1000 fős seregben körülbelül 750 harcos fogyasztott kábítószert. A germán harcosok valószínűleg úgy 'motiválták magukat' a harcra, hogy az övükön lógó kanálért nyúltak, a rájuk erősített zacskóból vették ki az anyagot, majd úgy használták, mint a tubákot. A háborúk végtelennek tűntek, így a hadseregnek nagyobb mennyiségű anyagot kellett magánál tartania, amelynek az előállításához több száz kilogramm növényre és több tucat emberre volt szükség. Ezeknek az anyagoknak a széles körű használata azt jelzi, hogy a harcosok számára ugyanolyan nélkülözhetetlenek voltak, mint a fegyvereik" - vonta le a következtetés Kokowski.
"Elképzelem, ahogy egy háborúra készülő törzsfőnök parancsot ad a fegyvertár kiürítésére: kardok, pajzsok, lándzsák sürgős beszerzése kezdődik. Közben hívja az ellátmányért felelős személyt, aki gondoskodik az útra való élelemről, míg egy tapasztalt szakember ügyesen osztja ki a szükséges anyagokat a harcosok között, biztosítva, hogy mindenki megértse a fegyverek hatását és azok helyes használatának módját" - tette hozzá az archeológus.
A kutatás a modern kor szokásaival is párhuzamot is von. A felfedezett ősi gyakorlatokat párhuzamba állították a második világháború alatti stimulánsok használatával, illetve az amerikai katonák körében Vietnámban tapasztalható drogjárvánnyal. Kokowski eredményei azt sugallják, hogy - a modern katonákhoz hasonlóan - az ősi harcosok is támaszkodhattak ezekre az anyagokra, hogy megbirkózzanak a háborús stresszel.
Bár a tanulmány elsősorban a germán törzsekre összpontosít, Kokowski elismeri, hogy más barbár csoportok is használhattak drogokat, bár ezt kevesebb régészeti bizonyíték támasztja alá. Az írott források azonban megerősítik a kábítószer-használatot az ókori Róma elit köreiben, ahol a kábítószereket mind társadalmi, mind orvosi célokra alkalmazták.