Természetesen, itt van egy egyedi változat: "Teljesen ingyenes | Demokrata"

A cikk megosztásához kérjük, kattints ide, vagy másold ki ezt a linket, és küldd el: https://demokrata.hu/velemeny/ingyen-van-915611/

A hóesés mindig megbénítja a várost. Ez olyan dolog, amit nem láthatunk előre. Ha beköszönt a tél, a meglepetés erejével robban, bár a fehér karácsony már ritkább, no, de nem panaszkodom, mert ez sikamlós téma, és a rasszizmustól elhatárolódom.

Valójában nem is ez a lényeg.

Amikor a forgalom megállni látszik, az embernek kedve támad egy kis sétára. Hiszen a friss levegő jót tesz a léleknek és a testnek egyaránt. Én is úgy döntöttem, hogy felfedezek egy közeli teret, ahol a templom árnyékában egy zöld könyves doboz várja az olvasni vágyókat.

Gyakran járok erre, és van benne valami titkos kis élvezet, mintha apró bűnöző lennék. Minden alkalommal, ahogy közeledek a térhez, elhaladok a padok és a szökőkút mellett. Látom, hogy néhány ember csoportosul a zöld szörny körül, mint csirkék az etetővályú körül. Keresgélnek, kóstolgatnak. Egy kéz hirtelen benyúl, kiemel valamit, míg egy másik visszatesz, némi lökdösődés, ahogy az érdekek ütköznek. Én eközben gyorsítom a lépteimet, és magamban dörmögöm: "Hé, tűnj el a zsákmányom mellől! Az mind az enyém!"

Persze, itt van egy egyedi átirat: Igen, azt mondtam, hogy csupán egy apró bűn, mert a piacon, ahol krumpli és hagyma vár, ezt nem bírnám elviselni. El nem tudnám képzelni, hogy kutakodjak a sok cucc között, ahol mások keze már érintette, és hogy felvegyek valamit, amit előbb valaki csak úgy elhajított.

Na, de ez teljesen más világ! Ez a kultúra. Ez a szellem. Ez egy olyan magasztos szféra, amelyért érdemes áldozatot hozni, akár le is kell menni a legmélyebb szintekre, még ha az értéke csupán néhány száz forint is.

Most is így volt. Haladtam a doboz felé, két ember matat, de már mennek is el, egyik kezében valami nagy, barna könyv, remélem, nem olyan, ami nekem is kellene, mert ha igen, hát legyen átkozott. Nézem a maradékot, hát nem egy nagy zsákmány, ami érdekes, az megvan, a többi zúzdába való.

De nem ez az, ami igazán zavar. Hanem a cipő. Igen, ott áll egy elhagyatott pár. Koszos, elhasználódott, valaki jó szándékú ismeretlen hozta ide, hogy a rászorulók talán rátalálnak. Mert ő nem tudja megtenni, hogy kidobja. Mert ő jó szívű. Mert a könyvekben, amik kint vannak, a lényeg az ingyenesség. Nem a lélek játéka. Nem a művészet. Kérünk még étkedéket és lukas zoknikat is. Talán ki kéne írni: Hajléktalanszálló. Hogy a kulturált emberek messzire elkerüljék ezt a helyet.