Magyarország újabb évet zárt az európai elit között, de nem mentesen a hullámvasút izgalmaitól.
Az év kezdetét óriási remények övezték, és nem is csoda, hiszen a 2022-es Nemzetek Ligája során megélt varázslatos pillanatok még élénken élnek bennünk. Az, hogy Olaszország ellen egészen a legvégéig versenyben maradtunk a csoportelsőségért és a négyes döntőért, miközben Németországot két mérkőzésen négy ponttal, Angliát pedig hat ponttal múltuk felül, valóban felejthetetlen élmény volt. Ennek fényében az idei év is ígéretesen alakult: a nemzeti csapat tizenkét mérkőzést játszott, és veretlenül zárta azokat, csoportelsőként biztosítva helyét az Európa-bajnokságon.
Ha lehet ilyet mondani, talán egy kicsit túl nagy bizakodás is előzte meg 2024-et...
Marco Rossi csapata március 22-én vágott neki a 2023-as évnek, ahol a neves török válogatottal találkoztak. A tavaszi időjárás kedvezett a játékosoknak, akik 70 percen át dominálták a mérkőzést. A végjátékban hősies védekezésüknek köszönhetően sikerült megőrizniük az előnyüket, amelyet Szoboszlai Dominik büntetőgóljával szereztek meg, így 1-0-ra nyerték meg a találkozót. Ezzel a győzelemmel a csapat 13 mérkőzés óta veretlen, amire a nemzeti együttes történetében legutóbb az 1950-es évek közepén, az Aranycsapat fénykorában volt példa!
A súlyos sérüléséből lábadozó Gulácsi Péter fantasztikus védésekkel segítette a csapatot a győzelemhez. Az Európa-bajnokságra való felkészülés jegyében Koszovó ellen már Dibusz Dénes védett a kapuban, míg a teljesen átalakított együttes újra csapatkapitányának góljával szerzett vezetést. Ezt követően Nagy Zsolt is betalált, így végül 2-0-ra győzött a csapat.
A bizakodás tehát okkal maradt meg júniusra is.
A kontinensviadal előtt még két felkészülési mérkőzés szerepelt a mieink programjában, és néhány nagy kérdés. Úgy, mint a védelem teljes egésze Willi Orbán mellett (Szalai Attila kikerült klubcsapatából, ahogyan a sérülésekkel bajlódó Lang Ádám is, Dárdai Márton a csapatba építés kezdeti szakaszában volt, Balogh Botond pedig ugyancsak nem éppen a rutint képviselte itt), miközben Szoboszlai Dominik tavasza sem épp a jó hírek sorozatáról szólt, legyen az sérülés vagy éppen több alkalommal a kezdőből kiszorulás, illetve a tengely tetején Varga Barnabás csodaidénye is valamivel szürkébbre váltott.
Írországban aztán épp a biztos pontnak számító Orbán hibájából kerültünk hátrányba, és bár gyorsan jött a válasz Lang Ádám révén, a rengeteg magyar lehetőségből sem akart megszületni a második gól, ráadásul a 92. percben egy saját szögletből kaptunk gólt, úgy rohanta le a házigazda a teljesen fellazuló csapatot, hogy Dibusz teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került (2-1).
Az Izrael elleni összecsapás nem érdemel túl sok figyelmet, hiszen a vendégek, akik egyértelműen tartalékos felállásban érkeztek, egy pillanatig sem tudták megnehezíteni a dolgunkat a Nagyerdei Stadionban. A debreceni szurkolók már az első félidő közepén ünnepelhettek, hiszen Varga Barnabás előbb Sallai Rolandnak adott gólpasszt, majd kétszer is betalált, így a végeredmény 3-0 lett. Igazi gálaelőadás volt!
Aztán itt véget is ért a pozitív rész, a mindkét csapatnak inkább már csak kötelező rossznak tűnő folytatásban ugyanis az amúgy sem teljesen egészséges Szoboszlai megsérült, újabb baljós árnyakat vetve a közelgő Eb-re...
A Svájc ellen vívott nyitómeccs eseményeit már számos alkalommal boncolgattuk, de érdemes újra áttekinteni. A magyar csapat letámadása teljes mértékben megbukott, riválisunk a pályán olyan könnyedén lavírozott a fáradtabb játékosaink között, mintha egy másik osztályban játszana. Amikor végre kezdett javulni a helyzetünk, ellenfelünk egy újabb gólt zúdított ránk. Varga Barnabás találata a második félidőben egy rövid időre feltüzelte a hangulatot, de hiába próbáltunk felállni a padlóról, a végén Orbán újabb hibája végzetes következményekkel járt (1-3).
A legrosszabb forgatókönyv valósult meg, amikor a skótokat "kivégző" német csapat lépett a pályára. Az első negyedóra ugyan még ígéretes magyar játékot és néhány figyelemre méltó helyzetet hozott, de egy megosztó hazai gól után a favorit irányítása alá vette a találkozót, és végül 2-0-ra diadalmaskodott.
A mérkőzés első félidőjének végén Lang Ádám és Szalai Attila is leváltásra került a védelemből. A jobb oldalon először Fiola Attila lépett a pályára, majd a skótok ellen Botka Endre vette át a helyét. Eközben mindannyian izgatottan figyeltük, hogy Szoboszlai, aki az edzéseken sérülés miatt pihenőre kényszerült, mennyire bírja a terhelést ezen a kulcsfontosságú találkozón. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Loic Nego visszatérése még várat magára.
A svájciakkal vívott összecsapásunkban a rivális számára csupán a győzelem jelentette a továbbjutás reális lehetőségét, míg számunkra ez volt az egyetlen járható út. A mérkőzés elején azonban úgy tűnt, hogy a jég megtörésére még várni kell. A skót csapat mezőnyfölénye nem párosult hatékony támadásokkal, így a magyar kontrák rendre elhaltak, nem hozva eredményt. Aztán jött a sokkoló pillanat: Varga Barnabást ketten is elütötték, ami miatt hosszú percekre leállt a játék. Később kiderült, hogy szörnyű sérülést szenvedett, többszörös arccsonttörést diagnosztizáltak a Fradi csatáránál.
Ebben a lelkiállapotban egészen őrült végjáték következett, amelyben mindkét csapat megszerezhette volna a vezetést, a csereként beálló Csoboth Kevin 95. perces kapufájánál pedig úgy tűnt, ellőttük a puskaporunkat. Hogy aztán öt perccel később, a 100. minutumban jöjjön a dráma, egy szöglet után ezúttal a magyar csapat tudott kontrázni, Csoboth pedig eldöntötte a három pont sorsát (1-0).
Mennyivel édesebb volt ez a pillanat, mintha az írek ellen elszenvedett balsors itt és most ért volna minket...
Az A csoport izgalmas küzdelmeinek lezárulta után a magyar csapat számára kedvező lehetőségek nyíltak meg, hiszen három nap várakozás következett – a többi kvartett csak ezt követően zárta le a saját mérkőzéseit. A mieinknek nemcsak a skótok legyőzése volt a feladatuk, hanem az is, hogy három lehetséges forgatókönyvből legalább kettő teljesüljön. Az első és legfontosabb kihívás az volt, hogy a spanyolok és olaszok ne szenvedjenek vereséget Albániától és Horvátországtól. Szerencsére ez a forgatókönyv "kicsit" kedvezően alakult, hiszen a címvédő olaszok a 98. percben tudtak egyenlíteni. Innentől már csak annyira volt szükségünk, hogy Anglia legyőzze Szlovéniát, vagy hogy Portugália és Törökország is elkerülje a vereséget.
Az eredmények már a rendelkezésünkre állnak: az Eb-döntőbe jutó angol csapat 0-0-ás döntetlent játszott Szlovéniával, míg Portugália meglepő módon vereséget szenvedett el Georgiától. Ezzel a fejleménnyel sajnos elvették a mieinktől a további versenyzés esélyét.
A csoport végeredménye a következőképpen alakult: 1. helyen Németország végzett 7 ponttal (8 rúgott és 2 kapott gól), 2. Svájc a második pozícióban zárta a sorozatot 5 ponttal (5 gól rúgva, 3 kapott), 3. Magyarország 3 ponttal a harmadik helyen végzett (2-5 gólkülönbséggel), míg 4. Skócia sajnos csak 1 pontot tudott összegyűjteni (2-7 gólkülönbséggel).
A Nemzetek Ligája új szezonjának szeptemberi kezdetén a közelmúltban egyre inkább rivalizáló német csapattal mérkőztünk meg. E találkozó alkalmával az új korszak megteremtésébe fogtak, miután Toni Kroos az Eb után visszavonult, és Manuel Neuer, Ilkay Gündogan, valamint Thomas Müller is elhagyta a válogatottat.
A düsseldorfi ütközet hasonlóságot mutatott a stuttgarti mérkőzéssel, hiszen Marco Rossi csapata itt is ígéretesen kezdett. A 20. percben azonban egy kritikus hiba súlyosan megzavarta a csapat összhangját. Balogh Botond balszerencsés mozdulatát még Gulácsi védése megakadályozta, de a házigazda németek így is dominálni tudtak, és az első félidő végére előnybe kerültek. A második félidő már nehezen megfogalmazható volt, hiszen miután egy magyar helyzet után szögletből Jamal Musiala szerencsés gólt szerzett, a németek teljesen felőrölték a mieinket, és a mérkőzés végén 5-0-ás kiütéssel zárult az összecsapás.
A Bosznia-Hercegovina ellen játszott mérkőzésen Gulácsi több gólt is hibázott, ami után úgy döntött, hogy elhagyja a kaput, majd kérésére a keretből is távozott. Nagy Ádám a zakó viselése után szépen lassan a háttérbe szorult, helyére Rossi a fiatal Nikitscher Tamást "fedezte fel". Ezen kívül Nagy Zsolt is egyre nagyobb szerepet kapott, főleg miután Kerkez Milos sérülések miatt az októberi és novemberi összecsapások előtt pár nappal kénytelen volt kihagyni a meccseket.
Itthon, a padlóról való felállás sikerült, de a számos kihagyott lehetőség (21 helyzetünk volt!) miatt a nehéz helyzetbe került csapatunk csupán egy pontot tudott megszerezni a mérkőzés végén (0-0).
Kihívást jelentene azt állítani, hogy a magyar csapat a hollandokkal való találkozó előtt, akik az elmúlt évtizedek során többször is megverték őket, különösképpen bizakodó lenne. Ezt jól tükrözi, hogy az Eb-elődöntőre rengeteg elővételben értékesített bérlet ellenére sem sikerült teljesen megtölteni a stadiont, bár így is 55 ezer szurkoló volt jelen az eseményen.
A várakozásoknak megfelelően a holland csapat dominálni kezdett, de az áttörő erő hiányzott. Ekkor jött Nagy Zsolt passza, amely Sallai Rolandhoz került, aki a Galatasarayban még csak mellékszereplő volt. Roland góljával a magyar csapat megszerezte a vezetést, amit egészen a mérkőzés végéig meg is őriztek. A végjáték azonban fordulatot hozott, amikor a vendégek emberhátrányba kerültek, ám Denzel Dumfries fejesével sikerült kiegyenlíteniük (1-1).
Ez az eredmény váratlanul újra "felébresztette" a szurkolók lelkesedését. A boszniai mérkőzésen, ahol kényszerűségből Orbán mellett Botka és Fiola alkották a védelmet, a kezdeti zűrzavar ellenére sikerült gól nélkül megállítaniuk Edin Džekoékat. Nagy Zsolt két remek előkészítése után Szoboszlai először akcióból zörgette meg a hálót, ezzel megszakítva negatív sorozatát, majd egy büntetővel véglegesen beállította a 2-0-s magyar győzelmet.
Túl sokáig azonban ezek a lelkes hangok sem élhettek, mivel a hollandiai összecsapás első néhány biztató perce után a házigazda 4-0-ra nyert a végére teljesen összeeső magyar csapat ellen. Tegyük gyorsan hozzá, hogy Szalai Ádám pályaedző rémisztő rosszulléte után igazából senkit sem a mérkőzés alakulása érdekelt ezekben az órákban...
A németek Bosznia-Hercegovina ellen aratott 7-0-s diadala egyértelműen eldöntötte, hogy Dibusz Dénesék már nem végezhetnek a kiesést jelentő negyedik helyen. Ezért a zárómérkőzés igazából minden csapat számára tét nélküli eseménynek számított.
A mérkőzés során, hiába volt a labdabirtoklásban alulmaradásunk, a mieink az első félidőben mégis veszélyesebbek tudtak lenni a német válogatottal szemben. A második félidőre mindkét csapat előtt adódtak komoly helyzetek, végül azonban a vendégek szerezték meg a vezetést. A 999. hivatalos válogatott mérkőzés 99. percében viszont Szoboszlai Dominik rendkívüli nyugtalansággal (vagy éppen ellenkezőleg, pimaszsággal?) végrehajtott büntetője révén sikerült kiegyenlíteni (1-1), így a magyar csapat hazai pályán veretlenül zárta le a találkozót.
A csoport végeredménye a következőképpen alakult: 1. Németország 14 ponttal zárt, a gólarányuk 18-4. A második helyen Hollandia végzett 9 ponttal, gólarányuk 13-7. Magyarország a harmadik helyet szerezte meg 6 ponttal, a gólkülönbségük 4-11. Végül, Bosznia-Hercegovina a negyedik helyen végzett 2 ponttal, gólarányuk pedig 4-17.
A nemzeti csapatunk eddigi 13 mérkőzéséből öt győzelmet és öt vereséget könyvelhetett el, miközben három alkalommal döntetlent játszott. Az eddigi teljesítményük összgólkülönbsége 13-18.
A Nemzetek Ligájában a harmadik helyezés ezúttal nem biztosította a bennmaradást, így márciusban osztályozóra kell készülnünk. A sorsolás nem volt túl kedvező számunkra, hiszen a legjobban teljesítő Törökországot kaptuk ellenfélül.
Természetesen! Itt van egy egyedi változata a mondatnak: "Mindeközben,"
Emellett pedig még azért is, mert kulcsemberei közül Orbán sorra szerzi a gólokat, Kerkez gólpasszok után már gólt is szerzett a PL-ben, és nincs nap, hogy ne hoznák szóba valamelyik topcsapattal. Szoboszlai rendre a mezőny és a forduló legjobbjai között teljesít, Varga Barnabás pedig egy meccset kihagyva is vezeti holtversenyben az Európa-liga góllövőlistáját. Olyanokról pedig tényleg csak zárójeles megjegyzésként írjunk, minthogy a Lazio ellen Balogh Botond volt a mezőny legjobbja, vagy arról, hogy Sallai Roland immár alapemberként szerezte meg az első gólját Törökországban is.
Közben azt is megerősítették, hogy Marco Rossi csapata a második kalapból fogja megkapni ellenfeleit a világbajnokság előtti selejtezők során.
A december 13-i sorsolás során nem lett volna egyszerű dolga annak, aki könnyű ellenfelet keresett a legjobbak között. Ha a Portugália és Dánia közötti Nemzetek Ligája-negyeddöntő nem a várakozásoknak megfelelően alakul, akkor talán a legnehezebb ellenfelet "sikerült" meglépni: a 2016-os Európa-bajnokkal ugyanis a válogatottunk még soha nem tudott diadalmaskodni...
Dánia ellen a múltbeli teljesítményünk már sokkal kedvezőbb, míg Írország ellen végre lehetőség nyílik a revansra a dublini vereség után (szeptember 6-án kezdődik a megmérettetés). Örményországgal szemben pedig lehetőség nyílik, hogy továbbra is építgessük az eddig nem túl hosszú, de annál sikeresebb közös történetünket. Hogy végül mire jutunk, az november közepére kiderülhet - vagy csak 2026 márciusára, ha sikerül a pótselejtezőt érő második helyen végezni.
