A következő hónapokban Európa vezetésében hiányosságok várhatóak, mivel úgy tűnik, senki sem vállalja a irányítást.
A 2024-es év utolsó európai uniós csúcstalálkozóját már egy új elnök irányította, miután idén jelentős mandátumváltások zajlottak az EU-ban. Az Európai Parlamentet mi választottuk meg, majd ennek keretében az Európai Parlament választhatta meg az Európai Bizottságot és annak vezetőjét, Ursula von der Leyent. Ezen kívül az Európai Tanácsban ülő miniszterelnökök is új elnököt választottak, aki a jövőbeli üléseket fogja levezetni.
Antonio Costa nyolc éves miniszterelnöki pályafutása alatt Portugália élén állt, és jelenlegi ambíciója csupán annyi, hogy az Európai Tanács üléseit irányítsa. A szocialista politikus kifejezetten jó kapcsolatokat ápol más miniszterelnökökkel, köztük Orbán Viktorral is. Azonban a legszembetűnőbb jellemzői éppen azok, amelyekkel az előző mondatban is foglalkoztunk. Az európai vezetők olyan személyt preferálnak a tanács élén, aki már tapasztalt országvezető, tisztában van a csúcstalálkozók dinamikájával, ugyanakkor nem akarja túlságosan megvilágítani a jelenlegi miniszterelnököket.
Costa ezt az első ülésén megoldotta. Kicsit átalakult az, ahogy a tanácsüléseket szervezik. Korábban kezdődnek, korábban érnek véget, és a tervek szerint csak egyetlen napig tartanak majd. De valójában az a lelkesedés, amellyel az uniós vezetők a tanács új elnökéről beszéltek, inkább az előző elnökről mond súlyos ítéletet.
Charles Michel, a tanács leköszönő elnöke, nem éppen a konfliktuskerülés mestere hírében állt. A viszonylag fiatal belga politikus csupán rövid időt töltött a miniszterelnöki székben, de a tanácsi csúcsok megszervezése során kaotikus helyzetek sorozatát idézte elő. Az ülések gyakran éjszakába nyúltak, és a 27 miniszterelnök csak félmondatokban vitatkozott arról, hogy végül mi kerüljön be a csúcs végén kiadott következtetésekbe. A határozott vezetés hiánya miatt ezek a gyűlések sokszor inkább szövegezési maratonokká váltak, mintsem hatékony döntéshozó fórumokká.
A félmondatoknak, amelyek itt szerepelnek, jelentősége van, de nem mindenek felett áll. A tanácsi csúcsülések nem eredményeznek közvetlenül jogszabályokat. Az úgynevezett következtetések inkább irányt mutatnak a többi intézmény számára, hogy milyen elvek mentén dolgozzanak a jogi szövegek kidolgozásán. Ezen félmondatokat pedig azok is képesek megfogalmazni, akik valójában részt vesznek a tárgyalásokon. A tanácsi következtetések túlnyomó többsége a tanácsülés előtt már előzetesen kidolgozásra kerül a tagállamok nagykövetei által, míg a csúcsülések esetében a Coreper II. nagykövetei végzik el ezt a munkát. Az üléseken folyó diskurzus valójában csak a politikailag érzékeny témákra összpontosít, ahol nem elegendő egy nagyköveti felhatalmazás, hanem szükség van egy miniszterelnök támogatására is.
Antonio Costa első csúcsülése zökkenőmentesen zajlott, a kezdéstől a befejezésig minden a tervek szerint alakult. A nagykövetek előzetes egyeztetése során már előző nap teljesen kidolgozták a következtetéseket, ami régen nem volt ilyen gördülékeny. Kérdés azonban, hogy ez a folyamatosság Costa vezetői képességeit tükrözi-e, és hogy valóban alkalmasabb lesz a csúcsülések irányítására, mint Michel, vagy csupán azt jelzi, hogy a mostani találkozón nem hoztak jelentős döntéseket, és hogy a valódi eredmények később derülnek ki.
Ezen az uniós csúcson valójában semmi lényeges nem dőlt el. Az EU átmeneti időszaka továbbra is tart, és hiába történt mandátumváltás, az új vezetés alatt is béna kacsa kormányok állnak Németország és Franciaország élén. Mindkét országban kormányválság zajlik, Olaf Scholz pedig újraindul a februári választásokon, de valószínű, hogy elveszíti a versenyt. Emmanuel Macron helyzete még bonyolultabb, hiszen a francia elnök politikai pályafutása a végéhez közeledik, ám ez a tumultus akár 2027-ig is eltarthat. Macron ezen a csúcson nem is volt jelen, helyette a német kancellár képviselte a francia érdekeket. Az olasz és lengyel kormányfők próbálták részben betölteni a német és francia űrt, ráadásul jó kapcsolatban állnak az új amerikai elnökkel is, de a valódi politikai tevékenység márciusban kezdődhet el. Ekkor beiktatják Donald Trumpot, ami újabb tisztázásokat hozhat arról, mennyire lesz konfrontatív Európával. Emellett az új német kormány megválasztása is napirenden van, hogy legalább egy olyan országban legyen politikai legitimitással rendelkező vezető, akinek valódi hatalma van.
A tanácsi következtetések lényegi része éppen azt a márciusig tartó űrt igyekszik kitölteni. Az aktuális csúcsülés legfőbb témája Ukrajna helyzete volt, amelynek fontosságát jól mutatja, hogy Volodimir Zelenszkij személyesen érkezett, hogy közvetlenül beszéljen a miniszterelnökökkel. Zelenszkij a hírek szerint új légvédelmi rendszerek beszerzését kérte Ukrajna számára, és éles kritikát fogalmazott meg a magyar és a szlovák vezetők irányába. Orbán Viktor esetében azt hangsúlyozta, hogy a magyar miniszterelnök karácsonyi tűzszünete senkinek sem kedvez, csak neki. Robert Ficóval szemben pedig azt nehezményezte, hogy a szlovák miniszterelnök inkább az orosz gáz átengedését javasolta, mivel az számukra olcsóbb megoldás lenne. Zelenszkij szerint felháborító, hogy valaki a költséghatékonyságról beszél, miközben ők az életüket kockáztatják az orosz agresszióval szemben.
A következtetések szövegébe beépült egy emblematikus idézet Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnökétől, amely sokak véleménye szerint kulcsszerepet játszott az euró megmentésében: "whatever it takes", vagyis "bármi áron". Az Európai kormányok azon elhatározása, hogy minden szükséges támogatást megadnak Ukrajnának az Oroszországgal folytatott harcában, határozottan kifejezi, hogy az orosz agresszió nem maradhat győztes. Ezen túlmenően, az uniós vezetők egyetértenek abban, hogy béketárgyalásokat Ukrajna beleegyezése nélkül nem lehet lebonyolítani. A döntés egyhangú volt, így Orbán Viktor is támogatta ezt az álláspontot.
A magyar miniszterelnök a csúcsot követően tartott sajtótájékoztatón kifejtette, hogy Magyarország mérete és lehetőségei a konfliktus megoldásában inkább kisebb geopolitikai célokra korlátozódnak, mint például a karácsonyi fogolycsere. Ezzel lényegében újraértelmezte saját ambícióit a konfliktus kapcsán. Ezen kívül említést nyert, hogy a magyar soros elnökség idején elfogadták az Oroszországgal szembeni 15. szankciós csomagot is.
A szöveg hivatkozik és elismeri azt a fontos keddi döntést, amely lehetővé tette, hogy több uniós tagjelölt-állammal előrelépés történjen a csatlakozási tárgyalások során. Ez a folyamat a magyar soros elnökség egyik kiemelt célkitűzése volt. Az egyhangúan elfogadott dokumentumba ugyanakkor bekerült az is, hogy az EU aggasztónak tartja a grúziai eseményeket. Orbán Viktor különösen figyelemre méltó, hiszen ő volt az egyetlen uniós miniszterelnök, aki a vitatott választások után azonnal felkereste az új grúz kormányt, ezzel legitimálva annak hatalmát. Ezzel szemben az EU aggodalmának kifejezése mindenképpen visszalépést jelent, bár a megfogalmazás nem megy el a választások elítéléséig; csupán az erőszakra és az uniós csatlakozások felfüggesztésének lehetőségére fókuszál.
Ez egy átmeneti tanácsi csúcs volt, ahol csupán olyan döntéseket hoztak, amelyek célja, hogy az EU a lehető legkedvezőbb pozícióból vészelje át az ünnepi időszakot. A következő csúcsokra márciusban kerül sor, amikor a miniszterelnökök egy gazdasági találkozón gyűlnek össze. Az ezt megelőző februári informális csúcstalálkozóra Antonio Costa hívta meg őket, ahol a csapatépítés mellett Keir Starmer brit miniszterelnök fogja betölteni a főszerepet. A soros elnökséget Magyarországtól a következő fél évre Lengyelország veszi át.
