Most a legnagyobb szegénységben élő munkavállalók hazánkban: megdöbbentő, milyen alacsony jövedelemből kénytelenek megélni - Pénzcentrum.
A 2025 első negyedéves adatok alapján továbbra is drámai különbségek jellemzik a magyarországi fizetéseket: a legjobban kereső energetikai dolgozók Pest vármegyében havi 941 ezer forintos nettó átlagbért vihettek haza, míg a legrosszabbul fizetett pénzügyi alkalmazottak Nógrádban mindössze 152 ezer forintot. Ez közel hatszoros bérkülönbséget jelent ugyanazon ország határain belül. A keleti és északi megyékben a közszféra és az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások dominálnak, miközben a nyugati országrészben és a fővárosban a nagyvállalatok és a magasan képzett munkaerő húzzák felfelé a béreket. Mutatjuk, kik keresnek a legtöbbet és legkevesebbet Magyarországon 2025 elején - ágazatonként és megyénként.
A 2025 első negyedévére vonatkozó megyei nettó átlagkereseti adatok rávilágítanak, hogy Magyarország bérviszonyai között továbbra is jelentős regionális eltérések figyelhetők meg. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) statisztikái alapján Budapesten mérték a legmagasabb nettó átlagkeresetet, amely 565 614 forintot tett ki havonta, ezzel közel 100 ezer forinttal meghaladva az országos átlagot, amely 467 587 forint. A főváros dominanciája tehát erőteljesen befolyásolja az országos béradatokat, ami torzítja a valós bérhelyzetet, különösen a vidéki területekhez képest.
A fővárost követően Győr-Moson-Sopron vármegye (492 715 Ft) és Komárom-Esztergom vármegye (462 050 Ft) mutatnak még az országos átlaghoz viszonylag közel álló jövedelmi szintet. Ezt a helyzetet nagymértékben befolyásolja a térség jelentős ipari tevékenysége, különösen az Audi és más autóipari, valamint feldolgozóipari vállalatok jelenléte.
Ezekben a térségekben az exportorientált gyártás és a multinacionális vállalatok aktivitása emeli meg a jövedelmek szintjét. Ezzel szemben az ország keleti és délkeleti részein, például Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés vagy Nógrád vármegyékben, a helyzet radikálisan eltér: itt az ott élők átlagosan havi 200 ezer forinttal kevesebb jövedelmet tudnak hazavinni, mint a fővárosiak.
A legalacsonyabb nettó átlagkeresetek a Szabolcs-Szatmár-Bereg (351 885 Ft), Békés (353 313 Ft) és Nógrád (363 730 Ft) vármegyékben figyelhetők meg. Ezek a területek hosszú idő óta gazdasági értelemben hátrányos helyzetűek, ahol a fejletlen infrastruktúra, a gyenge munkaerőpiac és a tőke vonzása terén tapasztalható hiányosságok mind hozzájárulnak az alacsonyabb keresetekhez. Gyakran előfordul, hogy a közfoglalkoztatás, valamint az alacsony hozzáadott értékű mezőgazdasági és szolgáltatási ágazatok dominálnak, amelyek nem teszik lehetővé a magasabb bérszínvonal kialakulását.
A különbségek tehát nem csupán a keresetek statisztikai adataiban, hanem a gazdasági struktúrák és lehetőségek mélyebb rétegeiben is felsejlenek. Miközben Nyugat-Magyarország és Budapest szorosabb kapcsolatokat ápol az európai gazdasági térrel, Kelet-Magyarországon még számos jelentős hátrány vár leküzdésre. A bérszínvonal kiegyenlítésének érdekében elengedhetetlenek a hosszú távú fejlesztési programok, a beruházások növelése, valamint a munkaerő mobilitásának serkentése.
A 2025 első negyedévére vonatkozó statisztikák drámai eltéréseket mutatnak a nettó átlagkeresetek terén, nem csupán a különböző megyék, hanem az iparágak tekintetében is. A legalacsonyabb jövedelmek a fizikai munkát végzők körében találhatók, elsősorban Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben. Ezen területeken a közszolgáltatások és a szolgáltatási szektor munkavállalói szenvednek leginkább az alacsony bérek miatt. Különösen kiemelkedő a helyzet Nógrád vármegyében, ahol a pénzügyi és biztosítási szektorban dolgozók nettó átlagkeresete csupán 152 000 forintra rúg, ami alig haladja meg a közfoglalkoztatási bérek szintjét, és országos viszonylatban is kiemelkedően alacsonynak számít.
Fontos megemlíteni, hogy a 2025-ös statisztikákban új elemként jelentkezett a "Közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás" ágazati kategória, míg a "humánegészségügyi, szociális ellátás" csoport eltűnt a statisztikai sorból. Ez a változás valószínűleg pontosabb képet nyújt az állami alkalmazottak bérviszonyairól, azonban nem változtat a tényen, hogy az ide besorolt munkavállalók – akárcsak a korábban az egészségügyi és szociális szektorban dolgozók – továbbra is a legrosszabbul keresők közé tartoznak. Számos megyében a legalacsonyabb nettó átlagkeresetet mutatták ki ebben a szektorban.
Például Borsodban és Szabolcsban 173-175 ezer forintot vihettek haza havonta a szektor munkavállalói, míg Nógrádban ez 198 ezer forint volt. Ez különösen aggasztó, mivel ezek a szektorok jellemzően stabil, államilag finanszírozott területek, ahol a béreknek legalább az alapmegélhetést kellene fedezniük.
Az "Egyéb szolgáltatás" szektor gyakran a legalacsonyabb jövedelmű ágazatok között szerepel, különösen Nógrád és Szabolcs megyékben, ahol a nettó bérek 198-231 ezer forint között mozognak. Ez az ágazat főként alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra épül, mint például a személyi szolgáltatások, kulturális és közösségi programok, amelyek iránti kereslet és a vásárlóerő általában korlátozott. Továbbá, a részmunkaidős foglalkoztatás jelentős aránya is hozzájárul az átlagkeresetek csökkenéséhez, mivel sokan csak részidőben dolgoznak ezen a területen.
Ugyancsak figyelemre méltó, hogy néhány iparágban, mint például a bányászat vagy a szállítás-raktározás, elvileg magasabb béreket várna az ember, ám ezekben is előfordulnak rendkívül alacsony fizetések bizonyos megyékben - például Tolnában vagy Nógrádban, ahol 209-232 ezer forintos átlagfizetések szerepelnek. Ez részben az alacsony aktivitású vagy visszaszorulóban lévő helyi iparágaknak, részben a kisebb cégek bérszintjeinek tudható be.
Összességében elmondható, hogy a legnehezebb helyzetben lévő emberek általában a keleti és északi megyékben élnek. Ők az alacsony gazdasági teljesítményű szektorokban dolgoznak, sok esetben állami vagy helyi intézmények keretein belül. Ezek a területek súlyosan érintettek a fiatal és képzett munkaerő elvándorlása miatt is, ami tovább rontja a bérnövelő lehetőségeket. A strukturális problémák kezeléséhez azonban a minimálbér emelése önmagában nem elegendő; szükség van célzott regionális és ágazati bérfejlesztésekre, valamint olyan kormányzati programokra, amelyek ösztönzik a befektetéseket.
A 2025 első negyedévi adatok szerint a legmagasabb nettó átlagkereseteket Magyarországon továbbra is az energetikai és bányászati ágazatok, valamint a nagy ipari központokban működő feldolgozóipar produkálta - minden esetben szellemi foglalkozásokban. A legkiemelkedőbb értéket Pest vármegyében mérték, ahol a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás területén dolgozók átlagosan 941 639 forintot kerestek havonta. Ez több mint két és félszerese az országos átlagnak, és még a fővárosi kereseti szintet is jócskán meghaladja. Hasonlóan magas fizetéseket találunk Tolnában (906 720 Ft) és Budapesten is, ahol az energetikai és bányászati területek dominálnak.
Budapest ebben a rangsorban is erősen felülreprezentált, több ágazatban is a legjobbak közé tartozik. Az információ, kommunikáció területén elért 826 085 forintos nettó bér például az egyik legmagasabb a tudásalapú szektorokon belül, ami jól mutatja a fővárosi munkaerőpiac specializáltságát és a magasan képzett dolgozók koncentrációját. A bányászat, pénzügy, valamint a műszaki-tudományos tevékenységek területén is kiemelkedő fizetések szerepelnek, rendre 794-798 ezer forintos havi átlaggal.
A feldolgozóiparban és a nehéziparban kiemelkedő szerep jut Győr-Moson-Sopron vármegyének. Itt a feldolgozóipari dolgozók nettó átlagkeresete meghaladta a 790 ezer forintot, ami az Audi-gyárhoz és más nyugat-magyarországi multinacionális cégekhez köthető. Hasonlóan magas jövedelmeket mutat a megye az ipar, valamint a víz- és hulladékgazdálkodás nélküli iparágakban, ahol a nettó bér elérte a 775-786 ezer forintot.
Figyelemre méltó, hogy a bányászat szinte minden vármegyében jelentős jövedelmeket generál. Például Fejér, Heves és Csongrád-Csanád térségében az ágazat átlagkeresete 770-860 ezer forint között mozog. Ennek hátterében az áll, hogy a bányászat során végzett fizikai és műszaki munkák gyakran kockázatosak, és speciális szaktudást igényelnek. Ezen kívül a munkavállalók száma jellemzően alacsony, ami hozzájárul a magasabb bérnyomáshoz.
Összességében a legjobban megfizetett ágazatok általában magas technológiai fejlettséggel és energiaigénnyel rendelkező, exportorientált szektorok, amelyek mögött erős vállalati háttér, jelentős tőkeberuházások és magasan képzett munkaerő áll. A legmagasabb fizetések tehát nem csupán a gazdasági teljesítményt, hanem a fejlődés fokát, a hozzáadott érték mértékét és a munkaerőpiaci versenyhelyzetet is jól tükrözik.
Korábban a KSH adatai alapján megírtuk, hogy hiába emelkedett 5 évalatt duplájára a nettó mediánkereset Magyarországon (a 2024-es utolsó negyedévi adatok alapján), egyre többen csúsznak ki a középosztályból. A jövedelmi ötödök helyzetét megvizsgálva kiderült, hogy a magyarok legrosszabbul kereső 20 százalékának nettó átlagbére mindössze 183 ezer forint volt, de a bruttó sem volt sokkal nagyobb 275 ezernél. Ez azt is jelenti, hogy a bruttó mediánkereset a legrosszabb bérrel rendelkezőknél alig tízezer forinttal lépte át a 2024-es minimálbért, ami bruttó 266 ezer forint volt. Eközben a legjobban kereső társadalmi ötöd nettó átlagos bére átlépte az 1 millió forintot.
A rendelkezésre álló információk alapján megállapítható, hogy ha valakinek a nettó jövedelme 364 ezer forintra rúg, akkor ő a harmadik jövedelmi ötödbe sorolható, ami lényegében a középosztály képviselője. Ezen felül, ha valaki nettó 494 ezer forintot keres, már kifejezetten jónak számító jövedelemmel rendelkezik.
Hornyák József, a Portfolio elemzője rámutatott, hogy az ötszörös bérolló kialakulásának fő oka az, hogy a legrosszabbul kereső 20%-ot a minimálbér és a garantált bérminimum alakulása jelentősen befolyásolja. Érdemes megjegyezni, hogy a régiós bérszintek az elmúlt évtized során nem mutattak kiemelkedő növekedést. A következő években várható, hogy a minimálbér körüli keresetek gyorsabb ütemben emelkedhetnek, mint a magasabb jövedelmű munkavállalók bérei, amennyiben a tervezett, kétszámjegyű béremelés valóban megvalósul a legkisebb keresetek esetében.
Arra is emlékeztetett: 5 év alatt 20%-kal nőtt a keresetek vásárlóereje (vagyis a reálkereset), ami azt jelenti, hogy a béremelkedés nagyobb részét "megette" az infláció.
Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Intézet munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugdíjasok helyzete kapcsán torzító képet fest a statisztika, mivel nem veszi figyelembe a kvintilisek elemzését, holott a nyugdíjasok jelentős részesedéssel bírnak a fogyasztásban. A legfelső kvintilisek vonatkozásában pedig megjegyezte, hogy a Magyarországon működő multinacionális vállalatok nem csupán eltérítik a legjobban kereső ötöd jövedelmi mutatóit, hanem az iskolázottsági adatok is hozzájárulnak ehhez a jelenséghez.
