Kincses Gyula véleménye szerint Orbán Viktor nem olyan személy, akit a feledékenység jellemezne. Szerinte a miniszterelnök tudatosan, megfontoltan cselekszik, és döntései mögött átgondolt stratégiák állnak. Kincses úgy véli, hogy a politikai lépések nem v
Három hónapja volt az orvoskamara elnöke, amikor betört Magyarországra a Covid, nem sokkal később pedig a Karmelita erkélyén állt Orbán Viktorral. A kettő között eltelt időszakról, jó és rossz intézkedésekről, pökhendi támadásokról is beszélt interjúnkban Kincses Gyula, aki szerint a hazai magas halálozási adat nem csak a kormány járvánnyal szembeni védekezéséről állít ki bizonyítványt. Elárulta: melyik volt az a pillanat, amikor megértette, nincs esély szakmai párbeszédre és megoldásokra, mert a kabinet a sikerpropagandában érdekelt. Azt is elmesélte, mi lett a hálapénz betiltása után az orvosbárókkal, illetve mi volt az a két kérdés, amit a minap a járvány ötéves évfordulójáról filmet közlő Orbán Viktor anno feltett neki.
2019. november 30-án történt, hogy a Magyar Orvosi Kamara elnökének választották meg. Alig néhány héttel később egy világjárvány fenyegette az egészségügyet, amely teljesen új kihívások elé állította. Amikor először olvasta a koronavírus első híreit, valószínűleg sokféle érzés kerítette hatalmába: aggodalom, felelősség, és talán egyfajta kényszerűség, hogy gyorsan cselekedni kell. Képzeljük el, ahogy az első információk megérkeznek: a világ más tájain már megjelent a vírus, és az agyában azonnal megjelennek a lehetséges következmények, a kórházak terheltsége, a betegekkel való bánásmód, valamint a közegészségügyi intézkedések szükségessége. Az elnök gondolatai között ott lebeghetett a vágy, hogy mindent megtegyen a magyar egészségügy védelme érdekében, miközben szembenézett a bizonytalansággal és a kihívásokkal, amelyek a következő hónapokban vártak rá.
December elején beszélgettem egy üzletember ismerősömmel, aki felhívott, hogy érdeklődjön a Kínában zajló eseményekről. Kíváncsi volt, hogy szerintem mennyire súlyos a helyzet, és joggal aggódik-e. A válaszom az volt, hogy fogalmam sincs, de érzésem szerint vagy ez a szituáció, vagy a következő járvány fog komoly kihívásokat hozni. Az ilyen világjárványok régen várhatóak voltak, és tudtam, hogy előbb-utóbb mindent meg fognak változtatni.
Mikor vált világossá számára, hogy ez az a különleges, mindent felforgató járvány, amely alapjaiban rengeti meg a mindennapokat?
Amikor láttuk, hogy mi zajlik Észak-Olaszországban, Bergamóban. De az elején azt sem tudtuk, hogy pontosan mi történik, csak azt észleltük, hogy a magyar egészségügynél jobb kondícióban lévő ellátórendszer így megfekszik tőle. Nagyon ijesztő volt.
Aggódott amiatt, hogyha ez a járvány elérkezik Magyarországra, az már véglegesen megroppanthatja az amúgy is kimerült és alulfinanszírozott egészségügyi rendszert a rá nehezedő nyomás következtében.
Távolabbról kezdeném a választ. A 21. század a hatákonyságnövelésről szól, így az egészségügyben is. Ez azt jelenti, hogy a rendszerben nincsenek tartalékok, mert az költségnövelő holt teher. Ráadásul azt hittük, hogy a fertőző betegségek már a múlté, legyőzve, pipa. Húszágyas fertőző osztályokon feküdt néhány beteg. Ez volt a Covid előtti közgondolkodás és alapérzés. Rá kellett döbbennünk, hogy ez nem így van, mert jöhetnek olyan extrém terhelések, amikre nincs felkészülve az egészségügy, és legyőzöttnek hitt problémák térhetnek vissza. De nemcsak Magyarországon, hanem bárhol a világban.
Mi volt a MOK prognózisa akkor, amikor már látszódott, hogy nem lesz elég a húszágyas fertőző osztály?
A járvány kezelése során világossá vált, hogy csupán orvosi eszközökkel nem lehet megfékezni a helyzetet. Már a kezdetekkor tudtuk, hogy a legfontosabb feladat nem csupán a betegek mentése, hanem a vírus terjedésének megakadályozása. Ezért hangsúlyoztuk, hogy a terjedés elleni védekezésre kell koncentrálnunk, amely nem csupán orvosi felelősség. Elkötelezetten indítottunk lakossági kampányokat, hogy felhívjuk az emberek figyelmét az otthonmaradásra és a maszkviselés fontosságára, ha mégis el kell hagyniuk otthonaikat. Ráébredtünk, hogy nem csupán az egészségügy problémáiról van szó, bár lett volna miről beszélni, és tisztában voltunk azzal, hogyha a világ nagy része bizonytalan, akkor Pintér Sándor sem lehet a megoldás tudója. Az elején természetes volt, hogy sokan értetlenül álltak a helyzet előtt, hiszen nem voltak kialakított protokollok vagy bevált nemzetközi eljárások. Elfogadtuk, hogy a védekezés kezdeti fókusza a rendészeti intézkedésekre kellett, hogy összpontosítson. Fontos megemlíteni, hogy a kormány és Pintér Sándor rendkívül hatékonyan irányította ezt a védelmi munkát, aminek köszönhetően az első hullám során viszonylag alacsony számú haláleset történt: a fertőzötteknek csupán egy százaléka hunyt el a legkritikusabb időszakban.
