Megszabadította a börtön rácsai mögül a bátyját, miközben nevelt lánya szívét elrabolta, és azóta sem nyugodott meg a föld, hogy a nevét nem feledték el.

Darvas Szilárd 1925. június 14-én látta meg a napvilágot. Apja, miután hadifogságból visszatért, egy kórházban találkozott orosz feleségével, ezzel kezdve el közös életüket. A Nemzet Színésze címmel elismert, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, aki érdemes és kiváló művészként vált ismertté, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt. 1956 után, miután szabadult a börtönből, hosszú időn keresztül nem léphetett színpadra. Darvas Iván 2007. június 3-án, egy hosszantartó betegség után távozott az élők sorából.

Darvas Iván a 20. századi magyar színházművészet egyik legkarizmatikusabb egyénisége volt. Filmszínészként rendkívüli népszerűségre tett szert, bár ő elsősorban színpadi színésznek tartotta magát. Páratlan eleganciája, utánozhatatlan sármja, intellektusa, fanyar humora és szikár tartása igazi ikonná avatta, írja róla a Vígszínház, amelynek 1965 és 1989 között volt a tagja, és amely különleges esttel és kiállítással is megemlékezik egykori művészéről.

Beszédstílusa, különleges hangzásvilága mára szinte védjegyének számít. Játékának belső lángolása, ahogyan a legfinomabb rezdülésekből is sorsfordító pillanatokat teremtett, egyaránt hatott zavarba ejtően intim módon és elemi erővel.

- említik megemlékezésük során.

Darvas Iván az 1953-as Liliomfi című film főhőseként lett országosan ismert, ezért amikor a börtönből szabadulva segédmunkásként volt kénytelen dolgozni, az ország egyik legismertebb színművészeként kezdte hajnalonta a munkát a metróásatáson vagy a fröccsöntő üzemben. Börtönbe azért került, mert 1956-ban a forradalmi bizottság nevében kihozta a börtönből a bátyját, mint politikai foglyot, akit kémkedési ügybe keveredve ítéltek el. A forradalom leverése után Darvas Ivánt már azzal vádolták, hogy fegyveres támadásban szabadította ki a bátyját a Gyűjtőfogházból, ezért ítélték 32 hónap börtönre, amiből 22 hónapot le is ült.

Az elmúlt két évem, ami valójában csupán 22 hónapnyi időt ölel fel, számomra egyáltalán nem bizonyult meddőnek. Sűrű, tartalmas időszak volt, tele tanulságokkal és tapasztalatokkal. (...) Úgy vélem, hogy a haza az a hely, ahol az ember képes szenvedni, de ez a szenvedés nem hiábavaló. Amikor a fájdalom értéket teremt, és lehetőséget ad arra, hogy valami újat építsünk, ott található a haza. Ha mindez máshol történt volna velem, sosem tudtam volna levonni a tanulságokat, és így a két év csupán elveszett időnek tűnt volna. Ezzel szemben én most úgy érzem, hogy valójában két olyan évet nyertem, amelyek döntő fontosságúak az életemben.

- nyilatkozta később egy interjúban, amelyben Sztankay Ádám idézi Darvas Iván életéről és munkásságáról készült portréját.

Amikor 1959. április 4-én amnesztiával szabadul, felesége, Tolnay Klári tudatja vele, hogy szeretne elválni. A két színész 1946-ban ismerte meg egymást az Orfeusz és Eurüdiké című darabban: Darvas mindössze 21 éves volt, Tolnay Klári, ekkor már egy kislány édesanyjaként, 11 évvel idősebb. A színházi szakma nem sok jövőt jósolt a kapcsolatnak, de a szerelem tartósnak bizonyult - igaz, a házasságukat nem kerülték el a viharok.

Darvas Iván egy ideig viszonyt folytatott Váradi Hédivel, Tolnay Klári pedig Mensáros László iránt táplált gyengéd érzelmeket, ráadásul Darvasba a nevelt lánya is beleszeretett. A házasságnak tíz év után vetettek véget. Darvas Iván később Házy Erzsébet operaénekessel kötött házasságot, majd 1972-ben Morocza Irén fotóst vette el, akitől két gyermeke született.

Darvas Iván, miután hosszú éveket töltött börtönben és segédmunkásként, Aczél György támogatásának köszönhetően tért vissza a színpadi világba, elsőként Miskolcon. Később a Vígszínház vált az otthonává, ahol Várkonyi Zoltán irányítása alatt rengeteg kortárs és klasszikus drámában brillírozott. Az orosz édesanya és magyar édesapa gyermekeként felnőtt színész úgy gondolta, hogy a börtönben szerzett tapasztalatok éppúgy formálták színészi eszköztárát, mint ahogyan a világháború borzalmai is mély nyomot hagytak benne.

1969-ben kapta meg az érdemes művész címet, 1975-ben lett kiváló művész. Az első Kossuth-díját 1978-ban vehette át, a másodikat 1998-ban. 2007. június 3-án, nyolcvanegy éves korában halt meg. Nyilvános temetése nem volt, sírja nincs:

Darvas Iván életéről szóló önéletírása, a Lábjegyzetek, 2001-ben látott napvilágot az Európa Kiadó gondozásában, és nem fukarkodik az igazsággal. E mű inspirálta Gálffi László A Darvas című produkcióját, amelyet az Örkény Színházban mutatnak be ősszel. A színész pályafutásának emlékezetes pillanatait a 100. születésnapja alkalmából a Duna, a Duna World és az M5 kulturális csatorna is felidézi. Az érdeklődők a közeljövőben olyan filmjeit is láthatják, mint a Dollárpapa, a Könnyű kis gyilkosság, illetve a VII. Olivér - Egy király, aki nem akar király lenni.