Kritikai vélemény: A Kiút harmadik évada még nem éri el a frusztráció szintjét, de már érzékelhetően a határvonalon egyensúlyoz.

Az utóbbi évek legjobb horrorsorozata még mindig üt, de néha nem nehéz azt gondolni, hogy csak játszadozik a rajongók idejével.

Meddig bírják elviselni a semmi közepén ragadt tucatnyi karakter a sorsukat, mielőtt végleg besokallnak a történetből, amelyben fogva tartják őket? Nem sokáig: a Kiút első évadának nyitó pillanatától fogva minden szereplő a lehető legmesszebb vágyik a titokzatos, félelmetes szörnyekkel teli kisvárostól, amely csapdába ejtette őket. A harmadik évad végére azonban senki sem tudott valóban elmenekülni: a legtöbben ugyanott ragadtak, hacsak nem estek áldozatul az éjszakai őrjáratot teljesítő, emberialakot öltött, de mégsem emberi démonok ármánykodásának... egyetlen kivétellel.

A sorozat az utóbbi időszakban lassan ugyan, de még mindig megőrzi a minőségét és a feszültségét a legutóbbi kilenc epizód során. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a jövőben nem tartható fenn ez a helyzet.

Íme egy egyedi verzió: Bemutatjuk spoilermentes véleményünket a harmadik évadról, amelynek záróepizódja november 25-én érkezik a Max platformra.

A Kiút egyedülállóan ragadja meg a néző figyelmét, hiszen az írók és színészek a lassú tempót mesterien kihasználva tárják elénk az apró, de annál lényegesebb emberi rezdüléseket. Ezek a finom részletek nem csupán átélhetővé teszik a borzalmakat, hanem színessé és teljessé is varázsolják azokat, lehetővé téve, hogy a várakozásunk ne csupán feszültséggel teli legyen, hanem egyfajta izgalommal is. Ezért aztán nem érzünk csalódottságot az olyan epizódok után sem, amikor úgy érezzük, "történhetett volna valami igazán figyelemreméltó".

A Stephen King által is imádott sorozat harmadik szériájában már nagyon sokan nagyon idegesek - és viszik magukkal a kevésbé türelmes nézők egy részét. Boyd seriff (Harold Perrineau) továbbra is két lábon járó feszültséggombóc a szörnyszituációnak, az ételhiánynak, a családi, az egészségi problémáinak, valamint minden olyan ügynek köszönhetően, amely kihat a csapdába esettek városára. Már az első két évadban is úgy tűnhetett, mintha direkt, személyes indíttatásból akarná őt szívatni a téren és időn kívüli város: ezt viszont most nyíltan ki is mondja a sorozat a harmadik évad egyik korai, sokkoló jelenetében.

A Lostból ismert Perrineau és a Pegah Ghafoori által életre keltett Fatima szálai kiemelkedő szerepet játszanak az új évadban, és a két színész eddigi legjobb teljesítményét nyújtja. A lassú narratív tempó azonban kettős élt hordoz: bár lehetőséget ad a karakterek mélyebb kibontakozására, a testhorrorba átcsapó történetszálak ezzel együtt elveszítik azt a dinamikát és lendületet, amely igazán felejthetetlenné tette volna őket. A feszültség elvékonyodik, és a kulcsfontosságú fordulatok sem ütnek akkorát, mint amennyi rejtőzik bennük.

Bár lehet, hogy vitatható, de én úgy vélem, hogy a Kiút döntése, hogy bizonyos feszültséget háttérbe szorít a karakterek kidolgozása és a világépítés javára, végső soron helyénvaló. A sorozatban így is marad elég izgalom. Főként a gondosan megformált, fokozatosan kibontakozó szereplők révén érzékeljük, hogy az évadban a tétek jóval magasabbra emelkedtek. Ők alkotják a sorozat szívét, nem pedig a bonyolult cselekményfordulatok.

Csak találgathatunk, vajon ki lesz a következő, akinek végleg elborul az elméje: Boyd, akit már nyíltan kínoz a város sötét titka? Jade, aki még a legérzékenyebb nézőnél is rosszabbul kezeli a megoldatlan rejtélyeket? Victor, akinek gyermeki elméje sokkal több borzalmat és változást kénytelen elviselni, mint amit el tudott képzelni az évek során? Donna, akinek az új évad nem kínál túl sok lehetőséget a pánikgörcsökön kívül? Vagy Jim, aki egyre inkább megszállottan védi a gyermekeit?

A Kiút egyik legfőbb vonzereje az első két évad során abban rejlett, hogy olyan mesterien megformált, következetes karakterdrámát kínált a nézőknek, amely lehetővé tette, hogy a szereplők sorsa a legnagyobb feszültség mellett is hitelesnek tűnjön. A harmadik évadra ez a megközelítés is érvényes lenne, azonban az előző két évad eseményei miatt a helyzet már más. Az idő múlásával sok városlakó sorsa úgy tűnik, hogy elérkezett a végéhez, vagy pedig radikális változásra szorul. Ezt már az előző évad végén is érezhettük Tabitha esetében, aki most a legizgalmasabb történetszálat hozza el számunkra, egy olyan karakterrel együtt, akinek a kilétét igazán kár lenne előre lelőni.

még mindig izgalmas lehetőségek rejlenek a történetben. Jelenleg a negyedik évad előtti feszültség és várakozás fokozódik, ami miatt nehéz megjósolni, hogyan alakulnak a karakterek sorsa és milyen új irányokat vehet a cselekmény. Ha a Kiút a Lost titokzatosságát és elágazó narratíváit kívánja továbbvinni, akkor a készítők akár merész döntéseket is hozhatnak, amelyek radikálisan átalakítják a történet menetét. Az ilyen drámai váltások azonban mindig kockázatosak, hiszen a rajongók érzékenyek a kedvenc karaktereik és a korábbi események következetességére. Éppen ezért a következő epizódokban figyelemmel kísérhetjük, hogyan navigálják ezt a kihívást a készítők, miközben próbálnak új izgalmakat és meglepetéseket csempészni a cselekménybe.

Ami viszont ezt az évadot önmagában illeti, a verdikt semmiképp sem lehet negatív kicsengésű. Ennek egy roppant egyszerű, minden más szempontot felülíró oka van: az, hogy a sorozat még mindig rohadtul félelmetes. Legyenek bármekkora repedések a narratíva falán, legyen bármilyen lassú a cselekmény, amíg a Kiút képes a székhez szegezni minket az atmoszférájával és a torokszorító horrorral, addig egészen biztosan nem fogjuk a kiutat keresni.