Egyre inkább a csőd szélére sodródnak a szülők, mivel a fiatalok körében egyre népszerűbbé válik a KIPPER életforma.

A jelenség egyre ismertebb: felnőtt gyerekek, akik még mindig a szülők pénzére támaszkodnak. A KIPPER életmód sokaknál nemcsak kényelmi, hanem kényszerű döntés.

Az utóbbi évek trendjei azt mutatják, hogy világszerte a fiatal felnőttek egyre később veszik birtokba a felnőtt életet, és ha el is hagyják a családi otthont, sokszor visszatérnek – legalábbis pénzügyi szempontból. A KIPPER életmód (Kids In Parents' Pockets Eroding Retirement Savings) kifejezés jól tükrözi azt a jelenséget, amely során a felnőtt gyerekek folyamatosan számítanak szüleik anyagi támogatására, miközben a szülők nyugdíj-megtakarításai folyamatosan csökkennek. Ez a támogatás megnyilvánulhat közvetlen segítségnyújtás formájában, mint például a lakbér, az autó fenntartása vagy a hiteltörlesztés, de lehet közvetett is, amikor a gyerek otthon él anélkül, hogy hozzájárulna a háztartás költségeihez.

A háttérben számos összefüggés és ok rejlik, amelyek a fiatalok lakhatási nehézségeit táplálják. Az ingatlanpiac szárnyalása és az albérleti díjak elszállása mellett a kezdő bérek gyakran alig képesek fedezni a mindennapi megélhetés alapvető költségeit. Ráadásul a diákhitel terhe, amely évekig kísérti a fiatalokat, tovább növeli a nyomást. Nem meglepő tehát, hogy sokan úgy döntenek, hogy a családi fészekben maradnak, ahol a kiadások mérsékeltebbek, és több forrás jut a mindennapi élet örömeire. Bár a szülők támogatása szeretetteljes és természetes, hosszú távon komoly következményekkel járhat, különösen akkor, ha a szülők saját jövőjük, nyugdíjas éveik anyagi biztonsága rovására nyújtanak segítséget. Így a helyzet nem csupán pénzügyi problémává, hanem generációs és társadalmi dilemmává is válik, amely mélyebb társadalmi diskurzusra és megoldások keresésére szorítja a közösséget.

Related posts