Lopakodó halál - Donald Trump nehézbombázói, amelyek végleg megsemmisítették Irán nukleáris ambícióját.

A B-2 bombázó fejlesztése már az 1970-es évek elején elkezdődött, de a gyártósorra csak 1988-ra került. Az éles bevetésekre először az ezredforduló környékén került sor. Noha a gyártást leállították, a B-2-esek továbbra is aktívan szolgálnak, hiszen kiemelkedő bunkerromboló képességük és jelentős hatótávolságuk révén hatékony elrettentő erőként funkcionálnak a modern hadviselésben.

Az Egyesült Államok június 22-én, hajnalban, megkezdte a támadást három iráni nukleáris létesítmény ellen, amelyhez a B-2 bombázók erejét hívták segítségül. Ezek a rendkívül fejlett repülőgépek nem csupán hagyományos bombázási feladatok ellátására alkalmasak, hanem bunkerek elleni precíziós csapások végrehajtására is képesek.

A nehézbombázó előzményei 1974-re nyúltak vissza, amikor a lokátorral történő felderítést elkerülő lopakodó technikákról készült egy tanulmány, amelyet a Nighthawk lopakodó vadászbombázó és a Northrop XST követett. Ugyan Jimmy Carter amerikai elnök még leállította a B-1A fejlesztését, ezért a Northrop elvetette eredeti terveit, azonban a Reagan-kormányzat már ennek továbbfejlesztésére adott engedélyt, és rögtön száz darabot rendelt a géptípusból.

A B-2 bombázó eredeti koncepciója szerint csupán kétfős személyzetet, egy pilótát és egy navigátort terveztek a repülőgéphez. A B-2 hivatalos születésnapja 1988. november 22-ére datálható, amikor is a Palmdale-i Air Force Plant 42-ben bemutatták. Richard Hawley tábornok azonban módosította az elképzelést, és javasolta, hogy a navigátor mellett két pilóta irányítsa a gépet, így biztosítva a nagyobb biztonságot és a hatékonyabb működést.

Az első jelentősebb bevetésük 1999-ben zajlott Koszovóban, az Allied Force hadművelet keretében, ahol a célpontok több mint harmadára hajtottak végre légitámadást. Ezt követően a lopakodó bombázók kulcsszerepet játszottak az Afganisztán ellen irányuló katonai akciókban, ahol kifejezetten bunkerrombolásra használták őket. Egyik bevetés során egy több mint kéttonnás GBU-37/B típusú bombát dobtak le, amely jelentős pusztítást okozott. Azonban az afgán háború során ezek a bombázók mindössze hat alkalommal kerültek bevetésre, ami a hadműveletek dinamikáját tükrözi.

Az iraki háború során a B-2-es bombázók különböző bázisokról indultak el, hogy precíziós csapásokat mérjenek célpontjaikra. A leghosszabb küldetésük több mint 44 órán át tartott, és összesen körülbelül ötvenszer emelkedtek a levegőbe, 680 tonna lőszert szállítva magukkal. Az akciók során használatba vették az úgynevezett intelligens bombákat is, amelyek a modern hadviselés hatékonyságát jelentősen növelték.

2011-ben a líbiai Odyssey Dawn hadművelet során a hadsereg már aktívan részt vett a konfliktusban, és a bombázások során negyven robbanószerkezetet szórtak szét egy repülőtér fölött. Ugyanebben az évben felmerült Oszama bin Laden ellen irányuló bevetés terve is, de végül elvetették azt a félelem miatt, hogy a polgári áldozatok száma nőhet, és emellett aggályok merültek fel a terrorista vezető maradványainak megsemmisítésével kapcsolatban is.

2017-ben a líbiai célpontok ellen újra bevetették, majd 2024-ben a jemeni helyszínekre is kiterjedt a támadás, ahol az amerikai légierő a húszi lázadók ellen indított akciót.

A géppel kapcsolatban több kihívás is felmerült, amelyek közül az egyik a bombázó viszonylag alacsony sebessége. Emellett nem minden amerikai bázis alkalmas a bevetésükre, ami miatt a gyártásuk újbóli megkezdése hosszabb időre leállt. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ezek a bombázók kiváló hatótávolsággal rendelkeznek, hiszen elérhetik a 10 ezer kilométert is.

Később műholdas irányítással felszerelt fegyverekkel és GBU-31 rendszerrel bővítették a képességeiket, emellett kisebb átmérőjű bombák ledobására is alkalmassá váltak. Ennek köszönhetően a kilőtt rakéták akár 11 kilométert is képesek siklani a támadások során, és rendkívül pontosan, körülbelül hat méteres pontossággal csapódnak be a kijelölt célpontokba.

A B-2 Spirit kiemelkedő bunkerromboló képességekkel bír, amelyet az jellemez, hogy mindkét oldalán hatalmas bombatereket találunk. Ezek a terek akár nyolc darab ezer kilogrammos bombát is képesek befogadni, és a gép akár 16 célpontot is képes egy időben támadni. Ez a sokoldalúság és tűzerejűség teszi a B-2-t rendkívül hatékony eszközzé a modern hadviselésben.

Eredetileg a Szovjetunió ellen indítandó nukleáris háborúra tervezték, és az interkontinentális ballisztikus rakéták célzott megsemmisítésére optimalizálták. Azonban a Szovjetunió összeomlása után a Pentagon először a B-2 bombázó programját törölte, ami arra kényszerítette a fejlesztőket, hogy alternatív fegyverzettel lássák el a gépet. Kezdetben hagyományos bombákkal, később pedig műholdas irányítású fegyverekkel szerelték fel, lehetővé téve ezzel a modern hadviselés új dimenzióinak kiaknázását.