Marics Peti: Mikor érzem magam igazán boldognak? Amikor a Roma győz! | 24.hu

Képzelj el egy izgalmas estét: tegnap este Desmond Child társaságában táncoltál, miután a Megasztár döntője véget ért, ahol mindketten a zsűri tagjaiként tündököltetek.

Ó, nem, köszönöm! A Megasztár úgyis körülbelül este tizenegyig tart, és már nem igazán van kedvem hajnalig bulizni utána. Ráadásul az utóbbi időszakban elég sokat betegeskedtem is.

Minden vasárnap a TV2-n zsűrizel, így nem meglepő, hogy péntektől kezdve a napjaid valószínűleg nagyon sűrűn telnek. De mit csinálsz egy átlagos napon, amikor éppen nincs forgatás vagy fellépés? Milyen tevékenységekkel töltöd el a szabadidődet, és hogyan töltődsz fel a következő kihívásokra?

Ez a munkakörnyezet, amelybe belecsöppentem, jóval szabadabb, mint a megszokott, hiszen nem csupán reggel nyolctól este ötig terjed. Az utóbbi időben sajnos nem tudtam elegendő időt szentelni a zenélésre, ezért a szabadnapjaimon igyekszem pótolni az alkotási folyamatokat. Határozottan törekszem arra, hogy a sportnak is több figyelmet szenteljek, mivel húsz-huszonegy éves koromig aktívan sportoltam, és szeretném ezt újra beemelni az életembe. A koncertek miatt fizikailag is csúcsformában kell lennem, hiszen a fellépések gyakran hetven-hetvenöt percig tartanak, és a színpadra való energiát fel kell tölteni. Ez megterhelő, különösen, amikor az események gyakran az éjszakába nyúlnak, ami komolyan felborítja a bioritmusomat.

Egy Roma-Lazio derbi igazán különleges élményt nyújt! Az ilyen mérkőzések nem csupán a foci miatt izgalmasak, hanem a feszültség, a rivalizálás és a szenvedély miatt is, ami a két csapat szurkolóit körülveszi. Az atmoszféra, a színes zászlók, a hangos rigmusok és a stadion zúgása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy ilyen esemény valóban kikapcsoljon a hétköznapokból. Az emberek összegyűlnek, hogy megéljék a közösség érzését, és együtt szurkoljanak a kedvenc csapatuknak. A győzelem vagy a vereség utáni érzelmi hullámvasút pedig még inkább felerősíti ezt az élményt. Egy Roma-Lazio derbi tehát nem csupán egy sportesemény, hanem egy igazi ünnep a foci szerelmeseinek!

Mindent a Romaért! Most igazán nehéz helyzetben vagyunk... A csapat nem ott van, ahol lennie kellene, vagy ahol már megszoktuk. De a klub iránti szenvedélyem sosem fog eltűnni, ahogy Francesco Totti számára is ez a csapat mindent jelentett. A klub iránti hűség igazi érték, és én is mélyen érzem ezt magamban.

Csapatot nem vált az ember, főbenjáró bűn volna.

Lehet, hogy előbb cserélnék házastársat, mintsem csapatot váltanék!

Azt beszélik, hogy Totti is megfogalmazott valami hasonlót: minden barátnőjével megcsalta a hűséget, de a Roma iránt sosem ingott meg a szeretete.

Természetesen, itt van egy egyedibb változat: "Igen, a Roma mindig is örök érték marad. Te kinek a szívének szurkolsz?"

Manchester United. Itt is akadnak bőven nehézségek.

Hű, de gyűlöltem őket! Főleg a holland edzőt, aki Cristiano Ronaldóval igazságtalanul bánik. Totti visszavonulása óta Ronaldo lett a példaképem, az igazi ikon számomra. Benne ég a szüntelen tűz, óriási energiát fektet mindenbe, vérprofiként, negyvenévesen is éhes a győzelemre, pedig már mindent elért. Ismered azt a pingpongos sztorit?

Persze! Egy alkalommal Ronaldo Rio Ferdinand ellen lépett pályára, és sajnos súlyos vereséget szenvedett el. Annyira nehezen viselte ezt a kudarcot, hogy úgy döntött, beszerzett egy pingpongasztalt, és még edzőt is fogadott, hogy fejlessze a tudását. Két hét intenzív gyakorlás után visszavágót kért Ferdinandtól, és ezúttal már diadalmaskodott, simán legyőzte ellenfelét.

Amikor néhány évvel ezelőtt visszatért a Unitedhez, mindenki számára világossá vált, hogy az öltözőben és az edzéseken is hiányzik a kellő profizmus. Még a sütemények fogyasztását is megtiltotta! Igazi különlegesség, amikor valaki ennyire komolyan veszi a szavait, és mások is tisztelik azt. Számomra inspiráló, ahogyan ő az élet kihívásait kezeli. Példaértékű, hogy évek óta ilyen jól viseli a ránehezedő nyomást.

Totti és Ronaldo focisták, de a zenei életből is van példaképed?

Michael Jackson. Örök ikon. Soha nem lesz még egy olyan ember, mint ő. Nemrég néztem vissza a YouTube-on, milyen show-kat csinált a koncertjein. Képes volt elhomályosítani tánctudásával a profi táncosokat is. A saját korosztályomból máskülönben Justin Biebert tudom említeni élő példaképként.

Otthon lassan olyan népszerűségnek örvendesz, mint Bieber a nemzetközi porondon. Egy külvárosi kávézóban ültünk le beszélgetni, és még az interjú előtt, alig érkeztem meg, máris odaléptek hozzád, hogy közös szelfit kérjenek.

Itthon furcsa dolog ez a sztárkultusz: kis ország vagyunk, apró zenei piaccal.

De magyar viszonylatban azért tényleg óriási a figyelem, ami ránk hárul. Nyilván a saját szintünkön, de nagyon is megérezzük a hírnév azon oldalát, amit mondjuk Bieber nemzetközileg.

Az általános vélekedés szerint egy bohókás, laza srác vagy, miközben itt nagy komolysággal beszélsz dolgokról. Közelítve a harminchoz érettebb fejjel tekintesz a világra?

Igen, néha nem igazán érzem jól magam ebben. Egyre komolyabb produkciókban vagyok jelen, és ami még inkább frusztrál, az a píszí világ hatalmas nyomása, ami próbál rám telepedni. Pedig számomra a szabad szellem a létezés alapja, és mindig is szerettem szembemenni a szabályokkal. Az igazi ajándék az, ha úgy élsz, hogy senki nem határozza meg a tetteidet. Ez volt a célom az életben, és a zeném révén végre elértem ezt az állapotot.

A kötöttséget akkor hogyan bírod? Zenei vonalon is vannak szabályok, mint ahogy egy tévéműsor felvétele is számos kötöttséggel jár.

A nők világában is komoly kihívásokkal szembesülök! Néha úgy érzem, mintha egy illúzióban élnék, ahol a szabadság csak egy szép álom, miközben a valóságban sokszor kötöttségek határoznak meg. Mindenkinek vannak kötelezettségei az életében, ami természetes, de néha úgy tűnik, hogy a szabadságom csupán egy látszat. Gyakran előfordul, hogy egy dologhoz nincs kedvem, de aztán hirtelen megtalálom a módját annak, hogy mégis értelmet nyerjen, és ezzel újra lendületbe jövök.

Kívülről szemlélve úgy tűnhet, hogy ez a Megasztár-évad a komolyság jegyében zajlik. Ezzel szemben, ha például a Sztárban sztárra gondolunk, ahol szintén zsűritagként tevékenykedtél, egészen más a hangulat.

A formátum alapvetően meghatározza az élményt: a Megasztárba az emberek valóban azért lépnek be, hogy elindítsák a karrierjüket, és mi segítünk nekik ezen az úton. Ezzel szemben a Sztárban sztár inkább egy bulis hangulatú esemény, ahol a résztvevők szórakozni szeretnének, de természetesen azok, akikben ott rejlik a versenyszellem, szintén meg akarják mutatni a tehetségüket. Itt a zsűrizésnek nem tenne jót, ha túl komolyra vennénk a dolgot. A Megasztár viszont egy másik világ: ott minden döntésed súlyos következményekkel járhat, hiszen mások sorsát formálod azzal, amit választasz.

Hogyan igyekeznek a műsor szerkesztői keretek közé szorítani a te szabad gondolkodásodat?

Bíznak bennem olyan mértékben, hogy érzik, mikor mit érdemes megosztani. Inkább arra ösztönöznek, hogy a szívem szavát kövessem, és ez a bizalom megerősít és inspirál.

Ennyi műsorszerep, koncert után felmerül a kérdés: hogyan bánsz a pénzzel? Néhány hónapja lehetett olvasni, hogy Valkusz Milánnal közös cégetekből több tízmillió forint osztalékot vettetek ki.

Meglepő, de elég jól. Mikor gyerek voltam, a szüleim féltek, hogy locsolni fogom a pénzt, de akkor ezer forintokról volt szó, amit akkor kaptam, ha ötösöket hoztam haza. Nem voltunk eleresztve anyagilag, öten éltünk nem túl sok pénzből.

Mennyire vagy jó az emberek megértésében? Meg tudod különböztetni, ha valaki csak érdekből keres meg téged?

Az esetek többségében képes vagyok átlátni a helyzeteket. Ugyanakkor ez nem mindig könnyű, mert még a legjobb szándékú emberekben is észlelni vélem a rejtett hátsó szándékokat. Idővel az érzéseim paranoia irányába hajlanak. Ezért igyekszem olyan emberekkel körülvenni magam, akikről tudom, hogy megbízhatok.

Ez a párkapcsolatok terén is nehézséget jelent?

Ott gyorsan nyilvánvalóvá válik, ki az, aki csak a könnyű hasznot keresi. A barátnőmnek sem adok pénzt értelmetlen dolgokra. Természetesen támogatom, sőt, szinte a tenyeremen hordozom, de mindezt egészséges határok között teszem.

Könnyen tudsz nemet mondani?

Nagyon, mostanában egyre gördülékenyebben megy a dolog. Erre az interjúra is szinte csak egy lépésre voltam attól, hogy elmondjam!

Volt már néhány kellemetlen élményem az újságokkal kapcsolatban. Az információk néha pontatlanok voltak, vagy a címsorok félrevezetőek. Emellett előfordult, hogy a tartalom nem felelt meg a várt színvonalnak, ami csalódást okozott. Ezen tapasztalatok miatt óvatosabbá váltam az újságokkal kapcsolatban, és igyekszem megbízhatóbb forrásokat választani. Te is hasonlóan érzel?

Egyrészt igen, másrészt sokat is mutattam magamból mostanában. Húzni kell egy határt.

Idővel mindenki vágyik arra, hogy részesüljön abból, amit te megtestesítesz.

Amikor úgy érzem, itt az ideje, hogy megosszak valamit magamból, például egy ilyen interjú keretein belül, akkor szívesen nyitok meg.

Beszéltél arról, hogy azokkal az emberekkel veszed magad körül, akik igazán fontosak számodra, és akikkel bízni tudsz. Mennyire szűk ez a baráti kör, és mennyire tág a haveri környezeted?

A baráti köröm igazán széles spektrumú, és úgy érzem, sokan kedvelnek. Mindig könnyen megtalálom a közös hangot másokkal, legyen szó zenéről, tévézésről vagy éppen sportélményekről. A régi barátaim közül is akadnak, akikkel még a sportmúltam során kötöttem barátságot. A szűkebb baráti társaságom azokból a fiúkból áll, akikkel gyerekkorom óta együtt nőttem fel. Ők valódi társak számomra, hiszen már húsz éve mellettem állnak minden szakaszban.

Istenes Bence melyik közeghez tartozik? Amikor elindította a saját online beszélgetős műsorát, te is részt vettél benne, és sokan éppen abból a produkcióból ismertek meg és szerettek meg.

Bencének egy különleges helyet foglal el a szívemben. Tisztában vagyok vele, hogy amikor elkezdtem ismertté válni, az IstenEst kiváló lehetőséget nyújtott. Nagyon hálás vagyok ezért, mert azóta igazán szorosra fűződött a kapcsolatunk. Figyelemmel kísérem a bokszpályafutását is, és mindig szurkolok neki. Amikor csak tehetjük, találkozunk, és mindig örömmel ünnepeljük egymást. A baráti körömben nem könnyű valakit ilyen közel engedni, de ő jóval több mint egy egyszerű barát.

Van elegendő idő a közeli barátokra?

Minden attól függ, mennyi a teendőm. Ha éppen van szabadidőm, a fiúk átugranak, és ha a sors is kedvez nekünk, remek mérkőzést nézhetünk a tévé előtt.

"Fantasztikus, vonzó, néha talán egy kicsit túlzó, éppen olyan, amilyen én is voltam" - nyilatkozta rólad Stohl András. Van a jellemzésben olyan rész, ami nem igaz?

Buci egy igazi rafinált fickó, na!

Nem csupán Stohltól idézek: "Bízom benne, hogy a műsor végére sikerül elnyernem a nézők bizalmát, és meg tudom mutatni, hogy nem csak egy kicsi, ügyetlen gyerek vagyok, aki nem illik oda." Ezt mondtad, amikor belekezdtél a Sztárban sztár zsűrizésébe.

Ott nem igazán fektettem bele energiát, hogy ez megváltozzon!

És most jó úton haladsz abban, hogy az idősebb generációk ne arról kérdezzenek fel téged, mit csinálsz ilyen pozícióban egy tehetségkutatóban?

Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mikor megkérdik kommentben: "Miért? Ki ez?" Mindig újra és újra előjönnek ezek a hangok. Én viszont nem találkoztam még olyan emberrel az utcán, aki a hozzáértésemet kezdte volna firtatni.

Helyette egy széles mosoly, egy közös pillanat megörökítése, és pár kedves szóval fűszerezett beszélgetés.

Mire Marics Peti befejezte mondandóját, a kávézó ajtaján egy kislány és az édesanyja léptek be, miután hosszú percekig türelmesen várakoztak. Szemeikben izgatott csillogás volt, ahogy közelebb léptek hozzá, és közös fényképet kértek tőle. Akárcsak Nostradamus, aki a jövő titkait fejtegette, úgy tűnt, hogy Peti is előre látta ezt a varázslatos pillanatot.

A legnagyobb erényemnek tartom, hogy hozzám úgy tud közeledni az is, aki nem ismer, hogy egyből baráti közegben érzi magát. Szerepeltem már annyi műsorban, annyi szituációba keveredtem, hogy az emberek már képesek azt gondolni, "hát, ez egy kurva jó fej gyerek, odamegyek hozzá, mi baj lehet". Jó dolog, ha ezt eléred. Azt szeretném, hogy majd egyszer így gondoljanak vissza rám: ő egy korrekt gyerek volt.

Mennyire eltér a való életbeli éned a képernyőn megjelenő verziódtól?

Nem. Jelenleg egy olyan környezetben vagyunk, ahol elengedhetetlen a komolyság. De ha pár óra múlva a barátaimmal találkozom... Na, akkor a tévében látott Petit simán ötszörözni fogom! Ott aztán igazán fergeteges dolgok történnek! Mindig az adott helyzethez igazítom a viselkedésemet, és ezt fontos hangsúlyozni: ha úgy érzem, hogy a viselkedésem már túllépte a határokat, akkor visszaveszek a tempóból.

Ha már a különböző generációk és a tőlük érkező kritikák szóba kerültek, érdemes megemlíteni egy figyelemre méltó véleményt is: "Szerintem nagyon kellemetlen, amikor egy fiatal huszonéves zsűrizni kezd egy tapasztaltabb énekest. Tudom, hogy ez a showbiznisz világa, de ez a helyzet mindenkinek zavarba ejtő" - fogalmazott Hajdú Péter.

Szerintem Hajdú Péter önmagában kínos.

Akkor nem fogsz nála aludni a YouTube-os műsorában?

Hívott már, de nem mentem.

Valaha elgondolkodtál már azon, hogy mi alapján választottak ki téged a Megasztár zsűribe? Vajon a zenei tudásod és tapasztalataid voltak a fő szempontok, vagy inkább a körülötted lévő sztárkultusz vonzotta a figyelmet?

Úgy vélem, hogy alaposan átgondoljátok a döntéseiteket. Kiemelten fontos, hogy zsűritagként magabiztosan lépj színpadra, és ne hozz szégyent a műsorra. Ebből a szempontból nincs ok aggodalomra. Meggyőződésem, hogy jól teljesítek a zsűrizés során, és értékes véleményekkel tudom segíteni a résztvevőket – ezt sok pozitív visszajelzés is igazolja.