Elhunyt Varga János, a Corvin közi szabadságharcos, akinek bátor kiállása és elkötelezettsége emlékezetes nyomot hagyott a történelmünkben.
Varga János az 1956-os, Corvin közi szabadságharcosok egyik leghitelesebb alakja. 16 évesen, pomázi születésű ipari tanulóként már az első napon, 1956. október 23-án elragadta a forradalom. Az iskolából a HÉV-felé igyekezve beállt a felvonulásába, s már aznap ott volt a Magyar Rádió ostrománál, majd - az ávós-s gyilkosságokat látva - beállt a szabadságharcosok közé. Ott volt a több száz halálos áldozattal járó Kossuth téri sortűznél, aktívan segített a holttestek elszállításában.
A végigélt drámai események következtében a legnagyobb kihívások közepette, bizonyíthatóan, aktívan harcolt. A Corvin közben Wittner Máriával egy napon, a november 4-i szovjet invázió óráiban sebesült meg, hiszen mindketten a Vajdahunyad utcai védelmi csoport tagjai voltak. A sebesülését követően, a heves összecsapások ellenére, visszatért a harcmezőre. Varga Jánost a Corvin közből átirányították a Royal Szállót védő csoporthoz, ahol egészen november 8-ig folytatta a küzdelmet. Aktív ellenállásban november 12-ig vett részt, amikor is egy izgalmas kaland során, a Széchenyi-hegyen, a Vörös csillag szállónál végül letette a fegyvert és elrejtőzött.
Harcostársai és a szobrász elmondása szerint az ő a Vajdahunyad utca 41. számú ház udvarán lefotózott alakjáról formálták meg az "1956-os pesti srác" a Corvin Mozi előtt található szobrát. Igaz, ezt Jani bácsi mindig tagadta, mondván sok "Janika", sok bátor szabadságharcos volt, ő csak egy közülük. Varga János az 1956-os Pesti Srác Alapítvány és az 1956-os Magyarok Világszövetsége tisztviselőjeként is megkérdőjelezhetetlen érdemeket szerzett. Olyan szabadságharcos, akinek története hiteles, nem vitatott és számos forrásból alátámasztható.
Varga János az utóbbi hónapokban is rendíthetetlenül dolgozott a forradalom és a szabadságharcos társak emlékének megőrzésén. Ahogy azt már az évek során megszokhattuk, idén októberben is útra kelt, hogy a határon túli magyar közösségekhez látogasson. Kolozsváron és Székelykeresztúron, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökének invitálására (a PestiSrácok szervezésében) éltető történelemórákat tartott, ahol több száz diák előtt osztotta meg tudását. Emellett részt vett és beszédet mondott november 4-én a Halhatatlanok napján, egy olyan megemlékezés keretében, amely évről évre tiszteleg a szovjet túlerővel bátran szembeszálló hősök előtt, és amelynek célja, hogy megőrizzük emléküket.
Legutóbb - amikor Magyar Péter megkísérelte kisajátítani a lyukas zászlót - ezt nyilatkozta:
