André Goodfriend, a kitiltási botrány amerikai főszereplője, megszólalt a Blikknek, és osztotta meg gondolatait az eseményekről.

Több mint tíz személy lépett elő, akik Széchy Tamás, az úszópápa áldozatai közé tartoznak.

Egy különleges politikai és kultúrtörténeti momentum tanúi lehettünk, amikor egy kis ország, melynek sorsa sok viszontagságon ment keresztül, fontos köztisztviselőjének hangja eljutott hozzánk. Ez a segélykiáltás azóta ikonikussá vált, mémek sokaságát generálva. Az amerikai diplomata, akinek hivatali ideje hamarosan véget ér, látszólag búcsút intett Magyarországnak. Ám kevesen tudják, hogy már-már a társalgási szintet megütő magyar nyelvtudásra tett szert, és szívéhez nőtt hazánk, hiszen ha teheti, rendszeresen visszatér Budapestre. Ráadásul Kocsis András íróval közösen egy rendkívül izgalmas, elemző és gondolatgazdag könyvet alkottak "A gyémánttengely meghajlik, de nem törik el" címmel, melyet magyar nyelven írtak. Ennek kapcsán André Goodfriend osztotta meg gondolatait a Blikk olvasóival.

Elképesztő belegondolni, hogy alig egy évtizeddel ezelőtt Magyarország egyik legismertebb politikai mémje egy olyan találkozás során született, amelynek tanúja voltam. Az amerikai nagykövetség közelében állva felvetettem a NAV akkori vezetőjének, hogy van-e időpontja, mire ő csak annyit mondott: "tolmácsot szeretnék kérni". A harmincas éveikben járók biztosan emlékeznek erre a mémre, amely szélsebesen bejárta az országot. De a kínos mosolyok és a vírusvideók mögött egy sokkal mélyebb üzenet húzódott meg. Ez a jelenet tökéletesen tükrözte Magyarország akkori állapotát, és ha őszinték vagyunk, a demokrácia helyzetét is. Rávilágított az intézmények, az elszámoltathatóság és a politikai hatalom közötti feszültségekre - nyilatkozta Goodfriend.

A "A gyémánttengely meghajlik, de nem törik el" című könyvünk pontosan erről a komplex dinamikáról szól, amelyet nemrégiben Kocsis András Sándorral közösen írtunk meg. A gyémánttengely szimbolizálja mindazt, ami a társadalom szövetét képezi: erős, ellenálló és sokoldalú, ugyanakkor folyamatos nyomás alatt áll. 2014-ben Magyarország tökéletes példáját nyújtotta ennek a helyzetnek. Az Egyesült Államok több magyar állampolgárt, köztük a NAV vezetőjét is kitiltotta az országból, mindezt megalapozott korrupciós kétségek miatt. Ügyvivőként én is szereplővé váltam ebben a kibontakozó drámában. A kormány válasza azonban nem a párbeszédre vagy a közös fellépésre irányult a korrupció ellen, hanem a sajtó erőteljesen rámozdult a témára, és a diskurzus hirtelen nagyon személyes szintre emelkedett.

- Míg a csillogó címek mögött egy csendes, de annál is aggasztóbb folyamat bontakozott ki: a független intézmények fokozatos alávetése és a közbizalom fokozatos gyengülése. Az a gyakran emlegetett nagykövetségi látogatás valójában nem csupán a nyelvek fordításáról szólt. Sokkal inkább egy emberi kapcsolat kereséséről. A nyelvi akadályok dacára mindannyian egy közös nevezőre próbáltunk jutni, hiszen végső soron mindannyian emberek voltunk, akik meg akarták osztani egymással gondolataikat.

- A felvétel egy nagyon emberi jelenetet rögzít. Épp csak kiléptem a nagykövetségről, hogy egy kicsit friss levegőt szívjak, megmozgassam a lábam. Nem is sejtettem, egy tévékamera rögzíti, ahogy lazán elsétálok egy férfi és egy nő mellett, akik a nagykövetség bejáratánál állnak. Ismerősnek tűntek, de a naptáram szerint nem vártam találkozót, így tovább sétáltam, játékosan megkocogtatva az egyik fém biztonsági oszlopot. Ekkor egy riporter utánam eredt, félbeszakítva a sétámat, interjút szeretett volna készíteni. Udvariasan elhárítottam, de ő nem tágított, mondván, hogy a NAV vezetője vár rám. Csak ekkor esett le, hogy a bejáratnál álló pár elindult felém. Kezet fogtunk, és meghívtam őket, hogy folytassuk bent a beszélgetést. Ám előbb, hogy a kamerák előtt is egyértelmű legyen, megkérdeztem, egyeztettek-e időpontot. Ekkor derült ki, hogy nem igazán tudunk hatékonyan kommunikálni, legalábbis nem egymás nyelvén. Tolmácsra volt szükség. Egyelőre a riporter vállalta a fordítást, így folytatódott a televíziós jelenet, mielőtt bementünk volna a nagykövetségre, hogy egy órán át nyugodtabb körülmények között, az egyik magyar kollégám tolmácsolásával beszélgessünk.

André Goodfriend egy igazi közvetlen lélek, aki színesítette az amerikai-magyar kapcsolatokat nyitott kommunikációjával és aktív közösségi média jelenlétével. Pályafutása során számos európai és latin-amerikai országban dolgozott, és több nyelvet beszél, köztük oroszul is. Ami azonban igazán különlegessé teszi, az az, hogy Bécsben él, és egy nemzetközi hírű kórus tagjaként énekel, amely világszerte lép fel.

- Ahogy már említettem, a lényegi kérdés sosem a magyar vagy az angol nyelv problémájáról szólt. A szavak megfelelő fordítása mindig megtalálható, hiszen éppen ezért vált annyira közhelyszerűvé, mégis mémesítetté a "tolmácsot szeretnék kérni" kifejezés. A valódi kihívás abban rejlett, hogy mennyire eltávolodtak egymástól a politikai diskurzusaink. Ez tükrözte, hogy mennyivel bonyolultabbá vált az érdemi párbeszéd, nem csupán a kormányok között, hanem a társadalmon belül is - folytatta a volt politikai vezető.

"A gyémánttengely meghajlik, de sosem törik el" – ez a gondolat nem csupán egy szimbólum, hanem a társadalmi párbeszéd és a különböző nézőpontok közötti kölcsönhatás fontosságát is hangsúlyozza. A demokráciák összeomlása nem egyik napról a másikra történik; inkább egy fokozatos, szinte észrevétlen folyamat, amelyben az intézmények politikai befolyás alá kerülnek, az elszámoltathatóság helyett a lojalitás válik mércévé, és ahol a kritikát árulásnak tekintik. E jelenségek nem idegenek számomra, hiszen az Egyesült Államokban is tapasztalhatók. De nem csupán passzív szemlélők vagyunk – aktívan formálhatjuk a jövőt. A liberális demokráciák egymásra támaszkodnak, hogy közösen érvényesítsék a közös értékeket és célokat. Emlékszem, amikor Magyarországon az internetadó ellen vonultak az utcákra az emberek. Újságírók, civilek és különböző szervezetek hangja hallatszott, és nemzetközi partnerek is feltették a nehezen megválaszolható kérdéseket. Az a jelenet a nagykövetség előtt nem csupán egy új kezdet vagy egy lezárás volt; az azóta eltelt időszak pedig számos további, jelentős közterületi megmozdulást hozott, beleértve az idei Pride ünnepséget is. Abban a kissé szürreális pillanatban, amelyből mém született, világosan kirajzolódott, milyen erők hatottak a magyar demokrácia fundamentumaira. A tengely tehát meghajlott, de hogy a társadalmi nyomás merre tovább, az még mindig nem eldöntött kérdés – zárta gondolatait az amerikai diplomata, aki kívülállóként figyeli Magyarországot, ám egyre inkább megérti és ismeri a kultúránkat.