Mit gondolnának Szókratész és Platón a mesterséges intelligenciáról? Képzeljük el, hogy a klasszikus filozófusok visszatérnek a modern világba, és szembesülnek a technológia e forradalmi vívmányával. Szókratész, a kérdések mestere, valószínűleg a gépek tu

Jorgosz Papandreu, a korábbi görög miniszterelnök, úgy véli, hogy a közösségi média és a mesterséges intelligencia olyan illúziókkal teli világot formál, amely a Platón által megfogalmazott barlanghasonlathoz hasonlítható. Ebben a hamis valóságban az emberek gyakran nem látják a tényleges igazságot. Ugyanakkor az internet ereje új lehetőségeket kínál a demokrácia fejlődésére és kiterjesztésére, lehetővé téve a szabad véleményformálást és a társadalmi párbeszédet.

Az ókori görög filozófus, Platón híres barlanghasonlata olyan embereket ábrázol, akik a falon megjelenő sziluetteket valóságnak vélik, miközben nincsenek tudatában annak, hogy csupán árnyékokat figyelnek, amelyeket az őrök tűz és különböző tárgyak segítségével keltenek. Jorgosz Papandreu, Görögország egykori miniszterelnöke szerint ez a helyzet párhuzamba állítható a modern társadalommal, ahol a közösségi média és a mesterséges intelligencia világában élünk. Az emberek sokszor nem ismerik fel, hogy amit látnak, csupán illúzió, és hogy a digitális tartalmak mögött sokkal bonyolultabb valóság húzódik meg.

Platón híres barlanghasonlata szerint, ha valaki végre kiszabadulna a sötét barlang falai közül, a napfény első pillanatai szinte megvilágítanák, elvakítanák a szemét. De ahogy a szem fokozatosan alkalmazkodik a világossághoz, úgy egyre tisztábban látná a valóságot, amelyet eddig csak árnyékokban ismert. Ám a szökevény nem tudná megmenteni a többieket, hiszen a barlangban rekedt társai nem biztos, hogy elhiszik neki, hogy létezik egy másik, fényesebb világ; a megszokás és a félelem fogságában maradnának, elutasítva a szabadulás lehetőségét.

Platón a barlanghasonlatát Krisztus előtt 380 körül fogalmazta meg, de a Görögországot 2009 és 2011 között vezető Papandreu véleménye szerint ez a szöveg ma is aktuális lehetne. A demokrácia és a mesterséges intelligencia jövőjével kapcsolatban felvetett gondolatok olyan relevanciával bírnak, hogy akár a modern kor kihívásaira is reflektálhatnak.

"Platón azt állítja, hogy könnyen elveszhetünk ezekben a világokban, és elhihetjük, hogy mindez valóságos" - osztotta meg Papandreu az Euronews Nexttel az ENSZ genfi AI For Good csúcstalálkozóján, ezzel utalva a közösségi média által létrehozott buborékokra.

Bár a technológiai szektor folyamatosan arra törekszik, hogy a mesterséges intelligenciát az emberi tudás alapkövévé emelje, Papandreu véleménye szerint Platón valószínűleg nem a barlangon kívüli napfényt, hanem a barlang sötétjében megjelenő árnyékokat látná az AI jelenségében. Szerinte a mesterséges intelligencia izgalmas és meggyőző, de ugyanakkor félrevezető is, és távol áll az igazság lényegétől. Ezzel párhuzamosan azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy jelentős hatással lesz a valóságunkra.

"Az mesterséges intelligencia jelentős hatással bír kultúránkra. Formálja a világra vonatkozó elképzeléseinket, megváltoztatja a kommunikációs stílusunkat, és befolyásolja a kulturális identitásunkat, sőt, még a demokratikus politikai diskurzusainkat is."

Platón mestere, Szókratész, aki a tudás és a bölcsesség iránti elkötelezettségéről volt híres, éles kritikát fogalmazott meg a demokrácia gyengeségeivel kapcsolatban. E bátor állásfoglalása végül tragikus végkimenetelhez vezetett, hiszen emiatt öngyilkosságra kényszerítették.

Szókratész és Gorgiasz, a fiatalokat a retorika mesterségére tanító szónok, egy izgalmas vitában találkoztak. Gorgiasz, aki a hatalom megszerzésének érdekében a viták megnyerésére tanította tanítványait, szemben állt Szókratész filozófiai megközelítésével. Szókratész azt hangoztatta, hogy a viták során a tiszteletnek kellene dominálnia, és az igazi cél nem a győzelem, hanem a kölcsönös megértés elérése. Arra figyelmeztetett, hogy a másik fél megfélemlítése helyett a párbeszéd célja inkább a közös gondolkodás és a tudásmegosztás kellene legyen. Ez a nézet mélyen elgondolkodtató kérdéseket vet fel a kommunikációról és az érvelés valódi értelméről.

Papandreu meg van győződve arról, hogy ha Szókratész ma élne, akkor éles kritikával ilyná a mesterséges intelligencia társadalmi hatását. Véleménye szerint a modern technológia inkább Gorgiasz nézeteit tükrözi, mintsem az ő filozófiai tanításait.

Feltenné a kérdést, hogy mi a célja az AI-nak, segít-e igazságos társadalmat teremteni, vagy csupán arra jó, hogy néhány ember kezébe adja a hatalmat. Azt is megkérdezné, hogy elősegíti-e a világ megértését, hozzájárul-e az igazság győzelméhez. Szókratész válasza Papandreu szerint az lenne, hogy ma sok paradoxon és veszély fenyegeti a demokráciát - és a mesterséges intelligencia is egy ezek közül.

„Egyrészt azt látjuk, hogy az internet és természetesen a mesterséges intelligencia is egyre inkább demokratikusabbá válik. Másrészt viszont a rendszer erőteljesen centralizált. Ki az, aki irányítja az algoritmusokat, és ki birtokolja a mesterséges intelligenciát? A demokrácia egyik alapvető elve éppen az volt, hogy a hatalom ne összpontosuljon egy kézben” – nyilatkozta a politikus, aki jelenleg is aktív képviselő az athéni parlamentben.

Papandreu szerint a modern kormányoknak érdemes lenne tanulmányozniuk az ókori Görögországot, ahol a demokratikus eszmék csírái már korán megjelentek. Akkoriban a polgárok közösen gyűltek össze, hogy megvitatják és szavazásra bocsássák a különféle javaslatokat, ezzel megalapozva a demokratikus részvétel fontosságát.

Papandreu véleménye szerint ma is elképzelhető egy olyan kormányzati fórum, ahol a polgárok szabadon megoszthatják véleményüket a legfontosabb kérdésekről, mint például a mesterséges intelligencia szabályozása. Ez a platform nem csupán a férfiak, hanem a nők és a bevándorlók számára is teret adna, lehetőséget biztosítva számukra, hogy aktívan részt vegyenek a politikai diskurzusban. Ideális esetben pedig a kormány döntései mindig e tanácskozási folyamat eredményeként születnének, így garantálva a társadalom széleskörű bevonását.

Mivel a világ mai népessége messze meghaladja az ókori Athénét, Papandreu szerint az agórák modern változatát egy online platformon kellene létrehozni. Az ilyen fórumokat viszont szoros ellenőrzés mellett kellene működtetni, és a polgárok felhatalmazására kellene használni őket, nem pedig a megfigyelésükre.

A mindent átható mesterséges intelligencia világában nem csupán a kormányok meríthetnek inspirációt a görög filozófusok tanításaiból. Kutatások fényt derítettek arra, hogy az AI képes aláásni az emberek kritikai gondolkodásának képességét - egy jelenség, amely bizonyára Szókratész és Platón aggodalmát is felkeltette volna.

Papandreu kifejtette, hogy elengedhetetlen, hogy agyunk ne csupán információt raktározzon, hanem aktívan gondolkodjon is a megszerzett tudáson. Fontos, hogy képes legyen megérteni, mi számít érvényesnek és mi nem.

Az alázat kulcsfontosságú lehet annak érdekében, hogy a mesterséges intelligenciát valóban eredményesen alkalmazzuk. Platón híres művében, a Szókratész Védőbeszédében, a filozófus úgy határoz, hogy felkeresi az ókori Görögország legnagyobb elméit. Politikusokkal és művészekkel folytatott beszélgetései során azonban arra a megdöbbentő felismerésre jut, hogy sokan, akik magukat tudósnak tartják, valójában sokkal kevesebb tudással bírnak, mint ahogyan azt hiszik.

Platón és Szókratész tanítása szerint a valódi bölcsesség abban rejlik, hogy felismerjük tudásunk határait. Ez a tudatosság lehetővé teszi számunkra, hogy nyitottak maradjunk a kérdésekre, a párbeszédre és a mélyebb megértés keresésére. Az ismeretek korlátainak elismerése teret ad a gondolkodásnak, és gazdagítja a tudásunkat.

Papandreu véleménye szerint a mesterséges intelligencia korában Szókratész híres mondása talán soha nem volt ennyire releváns: az igazi bölcsesség lényege abban rejlik, hogy az ember tudomásul veszi, valójában mennyire keveset tud a világról.