Munk Veronika: Szakmai hűség Orbán testőrével? Ezen csak nevetni tudnék!

Havasi Bertalan tökéletes megtestesítője annak a rendkívül problémás viszonynak, amelyet az Orbán-kormányok az évek során kialakítottak a független sajtóval. Ez a kapcsolat nem csupán a valódi kérdések elfojtásáról szól, hanem arról is, hogy a propagandagépezet irányítása alatt álló médiavilág hogyan próbálja marginalizálni azokat, akik mernek valódi tartalommal és kritikával előállni.

Havasi Bertalan, aki évtizedeken át töltötte be Orbán Viktor sajtófőnöki szerepét, február 14-én bejelentette távozását a Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye szerint. A Hír TV egykori újságírója, aki a politikai életbe is belépett, csupán annyit mondott a döntéséről, hogy a sajtófőnöki feladatok már nem illenek hozzá: "Még Facebook-oldalam sem volt, a világ másfelé halad."

A lemondásáról érkező hírek nyomán Lázár János a Havasi távozásáról érdeklődő újságíró kérdését úgy hárította el, hogy megjegyezte: „Remélem, hogy önökben, még ha nem is osztották a véleményét, van annyi szakmai tisztelet – ami Magyarországon talán ritkaságnak számít –, hogy tiszteletben tartják a döntését, és békén hagyják őt. Kiszállt ebből az ügyből.”

Az igazán figyelemre méltó az, hogy valójában Havasi Bertalan egyáltalán nem távozott, csupán egy héttel később derült ki, hogy miniszterelnöki megbízottként folytatja pályafutását, ahol Orbán Viktor közszerepléseinek előkészítésében vesz részt. A Miniszterelnöki Kabinetirodán fog dolgozni. Sokkal izgalmasabb és elgondolkodtatóbb azonban, hogy Lázár éppen Havasival kapcsolatban emelte ki a szóvivő és az újságírók közötti "szakmai lojalitás" szükségességét.

Havasi a túlzás nélkül állítható abuzív kapcsolat szimbóluma, amelyet az egymást követő Orbán-kormányok alakítottak ki és tartanak fenn a valódi kérdéseket feszegető, nem a propagandaközpont irányítása alatt álló sajtóval.

A szakmai lojalitás megnyilvánulása például abban rejlik, amikor egy sajtófőnök reagál az újságírók megkereséseire, és érdemi, tartalmas válaszokat ad a felvetett kérdésekre, nem csupán odavetett félmondatokkal. Ezzel szemben Havasi gyakran figyelmen kívül hagyta a számára releváns érdeklődéseket, és ha mégis válaszolt, azokat híresen rövid, elnagyolt és sokszor tartalmilag üres sorokban tette. Több mint húszéves újságírói pályafutásom alatt alig tapasztaltam tőle olyan választ, amely egy mondaton túlnyúlt volna. Rendszerint volt, hogy csupán egyetlen szót írt le válaszként, még a részletes kérdésekre is, de gyakran ezekre sem reagált.