Nagy Zsolt szavaival élve: "Minden egyes embert a pokol mélyére küldtem volna, aki engem rehabilitációra kényszerített."
Nagy Zsolt színművész nemrégiben szívhez szóló vallomást tett múltjáról és a függőségek elleni harcáról a Magyar Hang YouTube-csatornáján. Az interjú nyitányaként elmondta, hogy sérült léleknek érzi magát, aki mai napig hajlamos elveszíteni a türelmét, ha a dolgok nem a kívánt irányban haladnak.
Elmondása szerint már két éve tiszta, de ez az út rendkívül nehéz volt számára. "Visszakaptam az életemet. Most már azt az életet élem, amit a nem függő emberek élnek. Csatlakoztam azokhoz, akik képesek szembenézni a nehézségekkel" - fogalmazott. Ugyanakkor hozzátette: nem gondolja, hogy az övé egy sikertörténet lenne. Gyakran fél, szorong, és szüksége van a segítségre. Ebben a tizenkét lépéses program ad számára kapaszkodót:
Miután leállt az alkoholról és a drogokról, sok minden rendeződött az életében. Újraépítette a kapcsolatait, köztük a legfontosabbakat:
Már egyszer végigjárta a tizenkét lépéses program útját, amelynek részeként a jóvátétel is középpontban állt. Felkereste azokat az embereket, akiket a múltban megbántott, és bocsánatot kért tőlük. Azonban nem mindenki fogadta nyitott szívvel ezt a gesztust – így foglalta össze a Story.
Nagy Zsolt őszintén megosztotta, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie, mire eljutott arra a pontra, hogy felismerje, segítségre van szüksége. "Tudtam, hogy valami nincs rendben, de nem akartam szembenézni a valósággal. A főnököm, a színházigazgató, volt az, aki végül ráébresztett: 'nem kötünk veled szerződést, ha nem keresed fel a rehabilitációt.' Emellett a feleségem, Kata is kulcsszerepet játszott; ő azt mondta: 'most a nehézségekben kell együtt lennünk. Végigcsináljuk, de ha nem vagy hajlandó változni, akkor nincs értelme folytatnunk.' Akkor még nem érdekelt..."
Bár kívülről próbáltam megőrizni a nyugalmamat, belül egy vihar tombolt. "Nem tudtam, miért vagyok itt. Azt éreztem, mintha a családom elveszett volna, és 47 évesen teljesen eltévedtem. Olyan mélyre zuhantam, hogy csak a harag maradt. Egy hónapon át mindenkit gyűlöltem, aki a rehabilitációra küldött – a segítők arcán látott jóságot, az otthon vezetőjének szavait, mind-mind csak olajat öntöttek a tűzre."
Ma már teljesen más szemszögből tekint a dolgokra. Hosszú időbe telt, de végül belátta, hogy a környezetében élők valóban a javát szerették volna. "Hálás vagyok mindenkinek, aki kitartott mellettem: a segítőimnek, az otthon vezetőjének, a feleségemnek, az igazgatómnak... Ezt mind elmondtam nekik. Kifejeztem, mennyire dühös voltam rájuk, mennyire ellenségesen viszonyultam hozzájuk - és hogy most ezt mélységesen sajnálom."
