"A házaspárok nem az egyetlenek, akik módosíthatják az esküvői hagyományokat; a vendégek is bátran eltérhetnek a megszokott illemszabályoktól. A protokollszakértő szerint azonban sokan tévesen értelmezik ezt a megközelítést."

Az illemszabályok ismerete nem csupán önbizalmat nyújt számunkra, hanem olyan lehetőségek széles spektrumát is felfedheti, amelyek megkönnyítik mindennapjainkat. Ez különösen igaz az esküvőszervezés terén is. Margaritovits Adél protokoll szaktanácsadóval folytatott beszélgetésünk során felfedeztük, hogy a megfelelő etikett nemcsak a formális események során játszik szerepet, hanem a személyes kapcsolatokban is segíthet.

Napjainkban, amikor az etikett vagy illemszabály kifejezéseket halljuk, sokan hajlamosak megrekedni a régi, poros képzeteknél. Pedig a valóság egészen más: ha tisztában vagyunk e szabályokkal és alkalmazzuk azokat, nem csupán a második benyomásunk lehet sokkal kedvezőbb, hanem elkerülhetünk számos kínos szituációt is életünk különböző területein. Legyen szó a szigorú üzleti világ kihívásairól vagy egy boldog, ünnepi eseményről, mint például egy esküvő, az etikett ismerete és betartása kulcsfontosságú lehet.

E témában Margaritovits Adél protokoll szaktanácsadóval beszélgettem, aki a Magyar Protokollosok Országos Egyesületének pártoló tagja is. A sors különös fintora, hogy egy esküvőkiállításon futottunk össze, ahol Adél éppen a saját esküvőjének részleteit tervezi. Hirtelen odalépett hozzám, és a tőle kapott prospektusban feltett néhány olyan kérdést az etikett szabályaival kapcsolatban, amelyek azonnal felkeltették az érdeklődésemet.

Bár karácsony közeledtével talán furcsának tűnik az esküvőkről diskurálni, a házasulandók jól tudják, hogy épp ebben az időszakban kell a legtöbb teendőt letudni. Azok sem dőlhetnek hátra, akik hamarosan kézhez kapják a meghívóikat, hiszen az ünnepek után ők is elmerülnek a kérdések tengerében: mit viseljenek, miként viselkedjenek, és milyen ajándékot válasszanak a fiatal pár számára a nagy napra.

Ezen a ponton tehetné fel mindenki a kérdést, hogy: jól van, de hol jön itt képbe itt a protokoll? Hát ott, hogy Adél írt egy olyan könyvet, amely pontosan az előbb feltett kérdésekre ad választ, megfűszerezve még számos olyan illemszabállyal, amelyekre álmainkban sem gondoltunk volna, hogy fontos lenne megfogadni őket, de mégis érdemes lenne.

Mielőtt azonban belemerülnék az esküvők izgalmas világába és a bennünket foglalkoztató kérdésekre, nem tudtam ellenállni, hogy ne kérdezzem meg a szakértőtől: vajon hogyan viszonyulnak a mai emberek az illemszabályokhoz? Milyen értelmet nyernek ezek a normák a mai, rohanó világunkban?

"Én azt vettem észre, hogy akinek ez fontos, az általában tisztában van és ismeri őket és be is tartja azokat. Akinek azonban nem fontos, az úgy gondolja, hogy ezekre nincsen szükség, csupán elég annyi, ha azt a pár minimum elvárást ismerik, amit a társadalom támaszt feléjük. Tehát az illemszabályok kérdése egy nagyon megosztó dolog" - kezdett bele a protokoll szaktanácsadó, aki mindezek után azt is kifejtette, hogy ha az ember képes túllátni azon a gondolaton, hogy az etikett "régimódi" vagy "elavult", akkor azokat alkalmazva számos pozitív visszajelzés is érheti.

Amikor az utcán találkozunk valakivel, csupán 7 másodperc alatt képesek vagyunk felmérni a testtartását és megjelenését, hogy eldöntsük, mennyire szimpatikus számunkra. Ez azt jelenti, hogy a megjelenés és a fellépés rendkívül fontos szerepet játszik a társas helyzetekben. A szakértő hangsúlyozza, hogy sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk, ha a megjelenésünk vonzó és ha tisztában vagyunk az illemszabályokkal. Az illemszabályok betartása nem csupán a megfélemlítés elkerülése miatt fontos, hanem azért is, mert így tudunk tiszteletteljesen viselkedni másokkal, ahogyan azt mi is elvárnánk, hogy velünk bánjanak.

Ezeket hallva nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt a kérdést, hogy vajon nem generációs jelenségről van-e szó, amikor a mai fiatalok zöme hátán egyenesen végigfut a hideg, ha az etikett és a protokoll fogalmai szóba kerülnek. A válasz, amit kaptam, nem lepett meg, de az ok-okozati összefüggés, amit felfedeztem, teljesen meglepett.

A fiatalabb generáció esetében azért lazultak meg a szokások, mert a szüleik is már egy könnyedebb illemszabályrendszerrel nőttek fel, és egészen más élményekből merítenek. Régen a falusi közösségekben a szülők és nagyszülők tekintélye sokkal hangsúlyosabb volt. A hagyományos étkezéseknél például a nagypapa, mint a ház ura, mindig a legjobb falatokat kapta meg először, őt követték a felnőttek, míg a gyerekek a sor végén helyezkedtek el. Mára azonban ez a szemlélet gyökeresen megváltozott. Ma már az a jellemző, hogy a gyerekeknek szinte mindent megadunk, míg magunktól hajlandók vagyunk megvonni a kedvenc ételeinket. Ez a változás nem csupán a családi dinamikákat érinti, hanem mély hatással van az illemszabályok alakulására is.

Az esküvők világa jelentős átalakuláson ment keresztül az utóbbi időszakban. Ma már nem csupán egy klasszikus, hagyományos esküvői forma létezik, hanem végtelen lehetőség vár a párokra. Az ifjú házasok szabadon formálhatják meg saját ünneplésüket, figyelembe véve az egyéni elképzeléseiket és vágyakat. Azonban ez a sokszínűség nem feltétlenül hozott könnyebbséget a számukra; sőt, épp ellenkezőleg, a döntési lehetőségek bősége sok esetben csak fokozta a bizonytalanságot különböző helyzetekben. A párok gyakran szembesülnek dilemmákkal, hiszen az egyediség keresése mellett nehézségek is adódhatnak az esküvőjük megtervezésében.

A mai világban számos rendhagyó helyzet lép fel, amelyekkel már szinte mindannyian találkoztunk – gondoljunk például a mozaikcsaládokra, az elvált szülőkre vagy a második és harmadik házasságokra. Ennek következtében az emberek gyakran nem tudják, hogyan is illik viselkedni ezekben a szituációkban. Bár a magyar könyvpiacon számos, az esküvő témájával foglalkozó mű létezik, ezek többsége vagy határidőnapló jellegű, vagy inkább a divatról és ételekről szól. Az illemszabályok azonban jellemzően háttérbe szorulnak, ezért érzem úgy, hogy a könyvem valódi hiánypótló lehet. Az interneten rengeteg ellentmondásos információval találkozhatunk, ha egyes kérdéseket keresünk, de az "Esküvői etikett" című könyvemben minden szükséges tudnivalót egy helyen és érthetően összegyűjtöttem.

Ami minden esküvő körül felmerül, és a szakértők szerint sokan elrontanak, az a meghívók kérdése. Egy protokoll szaktanácsadó megjegyzi, hogy manapság elterjedt gyakorlat lett, hogy a párok nem küldenek hagyományos meghívókat, hanem csupán chaten vagy weboldalakon tájékoztatják a vendégeket. Ez viszont máris egy lényeges illemszabály figyelmen kívül hagyását jelenti.

"Nem csupán a párok tehetik próbára az illemszabályokat, hanem a vendégek is. Különösen a hölgyek hajlamosak arra, hogy túlöltözzék a menyasszonyt, ami gyakran feszültséget szül. Bár tudom, hogy ez a téma már sokszor felmerült, a valóság az, hogy ez a jelenség a mai napig komoly gondot jelent."

Adél megosztotta, hogy a saját esküvőjén is szembesült egy ilyen helyzettel, mikor az egyik vendég nem épp a legillendőbb öltözéket választotta a nagy napjára:

"Egy fekete-fehér nyári ruhában érkezett, de olyan átlátszó volt, hogy átütött rajta a csipke tangája. Minden pasi a tomporát bámulta, hogy neki milyen szexi bugyija van. Ez volt a téma aznap este..." - vallotta meg személyes történetét.

A szakértő egy olyan emlékezetes anekdotát osztott meg, amely világosan bemutatta, mennyire szélsőségesen reagálnak az emberek az illemszabályokra.

Egyszer egy különös menyasszonnyal találkoztam, aki határozottan kijelentette, hogy őt egyáltalán nem foglalkoztatják az öltözködési illemszabályok. Szerinte mindenki azt visel, amit csak szeretne. Elmondta, hogy őt egyáltalán nem zavarja, ha mindenki fehér ruhát választ, mivel ő maga feketében fog állni az oltár előtt. Ekkor majdnem megkérdeztem tőle, hogy mi lenne, ha mindenki csak feketében érkezne? Hiszen ebben az esetben nem az a szabály, hogy el kell kerülni a fehér színt, hanem az, hogy senki ne viseljen olyan színt vagy mintát, amely megegyezik a menyasszony ruhájával...

A mai világban egyre gyakoribb kihívást jelent a párok számára, hogy elvált szülők gyermekei. Amikor a szülők között feszültség van, a házasulandóknak számos idegőrlő szervezési feladattal kell szembenézniük. Azonban a protokoll szaktanácsadó véleménye szerint még ezekben a nehéz helyzetekben is találhatunk kapaszkodókat az illemszabályokban, amelyek segíthetnek a zökkenőmentes lebonyolításban.

Valójában számos szabály létezik arra vonatkozóan, hogyan lehet egy ültetéses klasszikus vacsorán kezelni a kényes helyzeteket. Ideális esetben érdemes elkerülni, hogy a rossz viszonyban álló szülők egymás mellé üljenek, helyette inkább a saját partnereiket ültessük melléjük a főasztalnál. Természetesen számtalan alternatíva létezik, amellyel kikerülhetjük a zavarba ejtő szituációkat.

Egy újabb árnyékos terület, amely a szakértő szerint felmerülhet – és ahol az illemszabályok hasznos útmutatók lehetnek – az ajándékozás dilemmája. Adél, bár a beszélgetésünk során többször is hangsúlyozta, hogy az illemszabályok nem feltétlenül kőbe vésett normák, és lehetséges tőlük eltérni, eddig valahogy mégis úgy éreztem, hogy ez egy fekete-fehér helyzet. Azonban amikor megosztotta velem, hogy ő maga sem mindig a megszokott protokoll szerint jár el, hirtelen minden világosabb lett.

"A nemzetközi illemszabályok szerint nem illik pénzt adni a pároknak, de én sokkal megengedőbb vagyok ennél. Ezt az illemszabályt tehát bármikor felrúgnám. Régen a házassággal kezdődött az ifjú pár közös élete, most azonban valószínűleg már mindenük megvan az oltárhoz vonulás előtt, így nincs szükségük egy huszadik kávéscsészére. Az azonban áldásos lehet ebben a helyzetben, ha a házasulandó pár elárulja, hogy mire szeretnének gyűjteni az esküvővel. Ezáltal ugyanis a vendégek is úgy érezhetik, hogy rendkívül hasznos a pár álmai eléréséhez az az összeg, amit adnak."

Adél szerint a gratulációnak is megvan a maga formája, amelyet érdemes tudni.

A szakértő illusztrálva azt, hogy meddig fajulhatnak a dolgok, ha teljesen elfelejtik az emberek az illemszabályokat, egy szemléletes példát is felhozott. Elmesélte, hogy egy olyan esetről is hallott, amikor a csokordobás fulladt kudarcba amiatt, mert nem tudták, hogy ilyenkor csak a hajadonok sorakoznak fel a menyasszony mögé.

"A nyolcvan éves nagymamától egészen a pici kislányokig vártak arra, hogy elkapják a csokrot, mert nem ismerték azt a babonát, hogy az egésznek az a lényege, hogy ezzel "derül ki", hogy ki házasodik a legközelebb. Végül egy 75 éves néni kapta el a csokrot, akit a hajadon lányok persze sóvárogva néztek. Ezek után csak annyit mondott, hogy: neki ez nem kell, már túl van a házasságon, de majd hazaviszi az unokájának, hátha neki szerencsét hoz. Ezek bár apró dolgok, de rossz érzés meg kellemetlenség születhet belőle az esküvőn." - fejtette ki véleményét.

Adél véleménye szerint nem szükséges, hogy mindenki szigorúan ügyeljen a részletekre, és elmondása szerint az illemszabályok és etikett főként a hagyományos esküvőkre vonatkoznak. Ha azonban egy pár egyedi, tematikus esküvőt álmodik meg, legyen az mezítláb bográcsozás az erdőben vagy egy színes jelmezes buli, akkor elismeri, hogy ezekben az esetekben nem alkalmazható a megszokott etikett. Ilyenkor a vendégeknek célszerű figyelembe venniük a pár által felállított "játékszabályokat", és azokat tiszteletben tartani.