Sátoraljaújhely szigorúbb betelepülési szabályokat állapított meg: a belépéshez elengedhetetlen a megfelelő magyar nyelvtudás, valamint egy százezer forintos díj megfizetése is szükséges.

A jövőbeli Sátoraljaújhelyi lakosok számára új kihívások várnak, hiszen a társalgási szintű magyar nyelvtudás és a százezer forintos díj megfizetése mostantól elengedhetetlen. A szlovák határ közelében fekvő, 13 ezer fős lakosságú város képviselői csütörtökön fogadták el azt a rendeletet, amelynek célja a helyi identitás megőrzése és megerősítése.

A helyi önkormányzat álláspontja szerint a döntés mögött az a cél áll, hogy megóvják a település fenntarthatóságát és közösségi életét fenyegető jelenségektől. Kiemelték, hogy a túlzott bevándorlási hullámok és az ingatlanpiac egyensúlyának megbomlása komoly aggodalomra ad okot.

Az új szabályozás értelmében a helyi jegyzőhöz kell benyújtani a betelepülési szándékot, amihez alapos dokumentációt szükséges készíteni. A jelentkezőknek be kell mutatniuk a büntetlen előéletüket igazoló hatósági bizonyítványt, a köztartozások hiányát tanúsító iratokat, valamint legalább középfokú végzettségüket. Továbbá, elvárás a stabil jövedelmi háttér is, amely lehet aktív biztosítotti státusz vagy nyugdíj.

Az ingatlantulajdonlásra vonatkozó szabályozások új kereteket szabtak: minden egyes lakóra legalább tíz négyzetméter területet kell biztosítani. Külön figyelmet érdemel a nyelvtudásra vonatkozó követelmény, hiszen a városban számos nyugat-európai munkavállalóként dolgozó szlovák állampolgár vásárolt ingatlant befektetési céllal, amelyet bérbeadásra használnak.

A rendelet elfogadását követően Szamosvölgyi Péter polgármester és Nyíri Péter alpolgármester egy Facebookon közzétett videóban osztották meg gondolataikat, amelyben meglepően egyenes szavakkal beszéltek a szabályozás mögött húzódó igazi motivációkról.

Szamosvölgyi megosztotta, hogy korábban 44-45 vagyonosodási vizsgálatot indított olyan egyének ellen, akikről úgy véli, "soha nem végeztek tisztességes munkát", mégis jelentős vagyont halmoztak fel. Hangsúlyozta: "a mi kis közösségünkben léteznek olyan csoportok, és ezen belül olyan személyek is, akik előttünk, az orrunk alatt gazdagodtak meg."

A polgármester éles szavakkal támadta meg azokat a képviselőket, akik nem támogatták a rendeletet. Szerinte az ellenzéki politikai tábor "elfogadhatónak" tartja, ha olyan emberek érkeznek a városba, "akik akár 10 év börtönbüntetést is letöltöttek", vagy "kábítószer-kereskedelemmel foglalkoznak". Konkrét esetre is utalt: "történt már olyan, hogy egy 30-40 négyzetméteres lakásba 40 ember regisztrált."

Szamosvölgyi véleménye szerint a rendelet alapvető célja, hogy "a városban ne forduljanak elő hajléktalanok, kéregetők, valamint olyan férfiak, akik lányokat és asszonyokat zaklatnak". Ezen kívül arra is törekszik, hogy "ne legyenek olyanok, akik csupán azért érkeznek ide, hogy kipihenjék a kábítószerkereskedelemből fakadó fáradalmaikat".

Nyíri Péter alpolgármester a technikai szempontokat is figyelembe véve fogalmazta meg gondolatait: „Kulcsfontosságú, hogy kik alkotják a város közösségét.” Kiemelte, hogy a település fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy a lakosság soraiban olyan egyének legyenek, akik rendelkeznek a szükséges tudással és elkötelezettséggel a munkájuk iránt.

Ez a kezdeményezés egy szélesebb országos tendencia része. Miután a jogalkotás lehetővé tette az ilyen helyi szabályok bevezetését, több magyar település is hasonló útra lépett - de például Miskolc elutasította azt. Bár a kormány tagadja, hogy ezek a rendelkezések etnikai alapú diszkriminációt szolgálnának, jogértők szerint valójában olyan eszközt biztosítanak a helyi hatóságoknak, amellyel kiszűrhetik a nem kívánatos - gyakran roma vagy szegényebb - betelepülőket. Jellemző, hogy általában olyan helységekben alkalmazzák ezt a módszert, ahol már eleve vegyes etnikai összetétel jellemzi a lakosságot.

A szabályozás jogi értékelése körüli viták élénkek és sokszínűek. Alkotmányjogászok arra figyelmeztetnek, hogy a rendelkezés korlátozhatja a szabad mozgás jogát, ami különösen aggasztó lehet az uniós jog által védett alapvető szabadságjogok szempontjából. Különösen a magyartudási kötelezettség emelkedik ki, mint olyan tényező, amely ütközhet a szabad mozgás elvével.

Mezőkeresztes járt élen ebben a gyakorlatban, ahol a helyiek nagy része valóban a roma közösségre gondolt, amikor a korlátozásokról kérdezték őket, noha a helyi vezetés ezt cáfolta. Végül a megyei hatóság beavatkozása után visszavonták az ottani rendeletet.

Sátoraljaújhely legújabb lépése ismét napirendre tűzi az önkormányzati autonómia határait, és azt a kényes kérdést, hogy hol húzódik a határ az önálló döntéshozatal és az alkotmányos jogok megsértése között. A helyi vezetés átláthatósága a rendelet mögötti valós szándékokkal kapcsolatban újabb aggályokat ébreszt a szabályozás diszkrét diszkriminatív jellegével összefüggésben.