Schmuck Andor: Már átélt igencsak hasonló betegséget, amit csendben, diszkréten kezeltem.

A Best magazin interjújában a politikus megosztotta, hogy napjainkban hogyan éli meg a magányos pillanatait. Elmondása szerint, amikor otthon tartózkodik és éppen nincsen a legjobb formájában, előfordul, hogy fél órán át önmagát sajnálja. Ezt követően azonban már képes rátalálni a nevetésre, és ironikusan kiröhögi saját magát.

Mi lehet a problémám? Két lábam és két kezem van, de a szívem üres. Nincs mellettem társam, gyermekeim, a szüleim is már eltávoztak. Senki sem vár rám, senkiért nem kell felelnem, csak saját magamért. Szabad vagyok, de ez a szabadság néha súlyos teher.

Az interjú során a lap riporterének szeme megakadt Schmuck egyik lábán, ahol egy különös gyógyászati segédeszköz volt látható. Érdeklődve rákérdezett a dologra.

Édes, cukorbeteg fiúként élem a mindennapjaimat, és sajnos az állapotomnak van egy látványos következménye: az egyik lábamon a hajszálerek eltűntek. Ez azt jelenti, hogy nem érzem, ha véletlenül belelépek valamibe, legyen az egy szálka vagy egy tüske, sőt, azt sem tudom, ha valami belül megakadt a húsomban. Ennek a helyzetnek komoly következményei vannak, és éppen az orvosommal dolgozunk azon, hogy megmentsük az egyik lábujjamat.

- osztotta meg a lappal a politikus, hozzátéve: túllép ezen a nehézségen, hiszen a másik lábán is átesett már hasonlón, és az is végül meggyógyult.

A közelmúltban napvilágra került, hogy Schmuck súlyos betegségben szenved, és elmondása szerint most is harcol a gyógyulásért. Kevesebb mint másfél hónap múlva várható, hogy kiderül, mennyire volt eredményes a megkezdett terápia. A betegség pontos természetéről és a kezelés részleteiről azonban továbbra sincsenek információink.

Várjuk ki a végét, és akkor majd részletesebben is megosztom veletek az egészet. Már volt részem hasonló betegségben, amit csendben sikerült rendezni, és szerencsére a gyógyulás is összejött. A Nagy Duettben is csak azért osztottam meg ezt az őszinte pillanatot, mert a partnerem, Sári Éva, az elején tudta, hogy gond van. Elmondtam neki, hogy ha szükséges, nyugodtan keressen másik partnert, mert nem biztos, hogy végig tudom csinálni, és nem szeretném, ha ez rontaná az esélyeit. Ő viszont azt válaszolta, hogy csináljuk együtt, és majd meglátjuk, meddig jutunk. Végül kiestünk, de nem az ő hibájából, hiszen ő egy csodálatos, tehetséges művész, hanem miattam.

A beszélgetés során a politikus megosztotta, hogy gyermekkora nem volt éppen boldog, sőt, inkább az öregkor varázsát vágyta. Már fiatalon is vonzódott az idősek társaságához, ami egy jósnő szerint talán annak a jele volt, hogy nem fogja megélni az öregkort. Most, amikor néha a tükörbe néz, úgy érzi, hogy a jósnő szavai nem voltak alaptalanok.

Bár már hosszú ideje egyedül tölti napjait, nem tapasztal magányt. Szavaival él: nincs mit bánkódnia.

Kedves olvasóim, életutam során gyönyörű szerelmek és feleségek gazdagították életemet, és nem mentes az út a válásoktól sem. Az első válásom alkalmával megkértem a szimfonikus zenész barátaimat, hogy a bíróság előtt, amint kimondják a válást, adják elő a "Time to Say Goodbye" című dalt. A bírónő meghatódott, és könnyek szöktek a szemébe. Nyolc év múlva újra a házasságom végét jelentette a bíróság, és ugyanaz a bírónő mondta ki a válásunkat. Ekkor viccesen megjegyezte: "Schmuck úr, bármikor újra házasodhat, még tíz évem van a nyugdíjig, addig csak jöhet." Közben rátaláltam a tökéletes idézetre, amit a harmadik esküvőm alkalmából szeretnék felhasználni: "A harmadik házasság a remény diadala a tapasztalat fölött." Ez a gondolat szerintem tökéletesen kifejezi, mit is jelent ez az új kezdet.

A téma kapcsán hozzátette, hogy egyedülálló férfiként remekül ellátja magát. Elárulta, hogy mostanra mindenét eladta, nincs se autója, se ingatlanja, egy pici bérelt lakásban él.

Minden pénzem beforgattam a 21 éve általam alapított Tisztelet Társaságba. Nincsenek nagy igényeim, amikor például este lefekszem a tábori ágyamra, magam mellé teszek két csomag virslit, ezt eszem vacsorára. Hidegen, mert lusta vagyok megfőzi.

Amikor arról kérdezték, ki ápolja majd, ha esetleg súlyos beteg lesz, a politikus azt felelte, őt ne ápolja senki, a sorsra, vagy inkább a Jóistenre bízza magát.

Csak reménykedni tudok, hogy az élet kegyesen fog bánni velem, és méltó befejezést, valamint halált kínál számomra. Ha ez nem így lenne, az azt jelenti, hogy valamit elrontottam az utamban.

A politikust egyébként azóta, hogy előállt egészségi állapotával már áldoktorok is megtalálták.