"Szeretem a hazámat, de jelenleg úgy érzem, hogy távolról kicsit könnyebb kifejezni ezt az érzést." - beszélgetésünk során Polyák Lillával.

Két éve már, hogy Polyák Lilla a családjával együtt Kanadába költözött. A népszerű színésznő az elmúlt időszak örömeiről és nehézségeiről mesélt az nlc-nek.

Tényleg hihetetlen. A várakozásainkat messze felülmúlja a valóság. Szinte pillanatok alatt sikerült beilleszkednünk a helyi közösségbe, és civil tevékenységet is találtam, ami elengedhetetlen a végleges letelepedési engedélyhez. A hétvégi fellépéseim mellett most boltvezető-helyettesként dolgozom egy ruházati boltban, heti negyven órás munkaidőben. Máté, a férjem, a helyi színművészeti főiskola hallgatója, emellett személyi edzőként segíti az embereket egy fitneszteremben.

A két év során nem voltak olyan pillanatok, amikor teljesen elkeseredtél és úgy érezted, hogy mindenképpen haza kellene térned?

Valójában nem, és ennek talán az az oka, hogy nagyjából tisztában voltam azzal, mire is vállalkozunk. A költözés igazi kihívásnak bizonyult, de úgy érzem, hogy a fáradozások megérte.

Bár a pályánk csúcsán voltunk, az addigi életszínvonalunk fenntartása már komoly kihívást jelentett számunkra. Kanadába érkezve mindent a nulláról kellett kezdenünk, de most, hogy jobban látom a lehetőségeinket, sokkal motiváltabbnak érzem magam. A kisebbik fiam, Bulcsú is remekül boldogul, és igazán otthonosan érzi magát ebben a multikulturális, kreatív városban. Nemrégiben befejezte a művészeti gimnáziumot, és ösztöndíjat nyert a Torontói Egyetem jazz zongora szakára. Szeptemberben kezdi meg a felsőfokú tanulmányait, és izgatottan várja az új kihívásokat.

Itthon úgy pletykálnak, hogy Máté miatt döntöttetek a külföldi élet mellett. Az ő álmaiért tett lépés volt, és te, mint a támogató feleség, készséggel igent mondtál a kalandra...

Ez simán nem igaz.

Máté rengeteget tett azért, hogy újraépíthessük az életünket. Például visszatért az iskolapadba, hiszen itt rendkívül erős a szakszervezet, és csak azok a színészek kaphatnak hivatalos filmes feladatokat, akik itt szerezték meg a diplomájukat a szakmájukban. Máté jelenleg azért tanul, hogy ezt a fontos papírt is megszerezze.

Nem érzed úgy, hogy Budapest egy cseppnyi nosztalgiát ébreszt benned?

Természetesen! Hiányzik a családom, a barátok, a kollégák és persze Budapest is. Nagyon szerettem sétálni a Gellérthegy csodás kilátásán, a Városliget zöldellő fái között, és a Duna-parton a naplementében. Ugyanakkor Toronto egy lenyűgöző, sokszínű város, tele lehetőségekkel, ahol igazán otthon érzem magam. Itt rengeteg múzeum, kulturális esemény és gyönyörű park vár, ahol kellemesen lehet sétálni. A nyarak viszonylag elviselhetők, júliusban átlagosan 28-30 fokra számíthatunk. Persze a tél hosszúra nyúlik, május elején még előfordulhat hóesés, de ezt már kezdem megszokni, hiszen közben a nap is gyakran kisüt, így nem terheli le a várost a szürkeség. A legnehezebb időszak számomra a március és április, amikor már nagyon vágyom a tavaszi melegre, de az még mindig várat magára.

Mennyire hiányoznak a magyar ízek? Főzöl?

Érdekes módon, míg Magyarországon éltünk, a mediterrán konyha vált jellemzővé az étkezéseinkre, tele zöldségekkel és szárnyas ételekkel. Mostanra viszont a gulyás elkészítése vált a kedvencemmé, és a fiaim gyakran kérik a rántott húst sült krumplival. A konyhánkban rendszeresen találkozhatunk bundás kenyérrel és palacsintával is. Máté versenyfelkészüléséhez minden nap gondosan összeállítom az aznapi dobozos ételt, és mindig vannak alapanyagok a hűtőben, hogy a srácok bármikor tudjanak főzni. Sajnos a hétköznapi főzést csak hétvégén tudom megengedni magamnak, mivel hetente négyszer 10-12 órát dolgozom, és az utazás a lakásom és a munkahelyem között oda-vissza másfél órát vesz igénybe, így estére gyakran kimerülten érkezem haza. Szerencsére a fiaim remekül boldogulnak a konyhában. Bulcsú kifejezetten szenvedélyesen főz, és időnként meglepi a családot egy ínycsiklandó vacsorával. Emellett Torontó különböző kerületei mind sajátos hangulattal bírnak, ahol az olasz, kínai és görög negyedek gasztronómiai csodái várnak felfedezésre.

A 21 éves Zsombor, a nagyobbik fiad, éppen egy amerikai egyetem hallgatója. Milyen gyakran sikerül összefutnotok?

Tartjátok a kapcsolatot az otthon maradt családtagokkal, barátokkal és kollégákkal?

Természetesen, íme egy egyedibb verziója a szövegnek: Igen, édesanyám már több alkalommal is ellátogatott hozzánk. A fiaim édesapja, Homonnay Zsolt is többször megfordult nálunk. Áprilisban közösen ünnepeltük Bulcsú 18. születésnapját, és egy fellépést is tartottunk a torontói Magyar Házban. A válásunk után a kapcsolatunk viszonylag gyorsan rendeződött. Számomra rendkívül fontos, hogy a gyermekeim apjával harmonikus viszonyt ápoljunk. Szintén örömmel fogadtam kedves barátnőm, Szulák Andi látogatását, és a torontói Magyar Fesztiválon Keresztes Ildikóval is találkoztam, ahol mindketten színpadra léptünk. Folyamatosan figyelemmel kísérem a hazai eseményeket, minden apró részlet érdekel, ami a szülőföldem életét érinti. Nagy szeretettel gondolok a hazámra, de mostanában kicsit könnyebb távolról ápolni ezt a szeretetet.

Milyen módon tartjátok a kapcsolatot a rajongóitokkal?

Természetesen, itt van egy egyedibb változat: Igen, ezt mindketten rendkívül fontosnak tartjuk. Mátéval közösen elindítottuk a TikTok-csatornánkat, ahol a mindennapjaink izgalmas pillanatait osztjuk meg. Nagy boldogsággal tölt el minket, hogy az otthoni közönség hűséges maradt hozzánk. Sőt, van egy különösen lelkes rajongónk, aki már három alkalommal is elutazott Torontóba, hogy személyesen élvezhesse a színpadi előadásainkat. Rendszeresen fellépek különböző magyar rendezvényeken, és részt veszek egy kanadai ABBA Tribute Show produkcióiban is.

Mikor jöttök haza legközelebb?

Utolsó alkalommal tavaly nyáron jártunk Magyarországon. Jelenleg azonban nem tudunk elutazni Kanadából, mivel még mindig várjuk az új vízunkat, és a régi már az lejárat közelében van. Úgy érzem, hogy legkorábban jövő tavasszal lesz lehetőségünk, hogy ellátogassunk Budapestre.