Tavaly kimaradt a legjobbak sorából, idén viszont már nem is foglalkozik a gálával a világ.

Bár az Európai Kézilabda Szövetség igyekszik helyrehozni a tavalyi mulasztását azzal, hogy Anja Andersent beválasztotta a Hírességek Csarnokába, a dán kézilabda ikon sajnos nem tud részt venni a szombati EHF-gálán.

Tavaly nyáron az európai szövetség úgy határozott, hogy megalapítja a Hírességek Csarnokát, amely a sportág legnagyobbjait ünnepli. Meglepetésre azonban az első 60 kiválasztott közé nem került be egy igazi legendának számító figura: az olimpiai, világbajnoki és Európa-bajnoki címmel büszkélkedő Anja Andersen.

A dán sajtó találgatásaiban számos elképzelés felmerült a történtek mögött, köztük az is, hogy esetleg személyes motivációk állhatnak a háttérben. Az okok pontos megismerése azonban továbbra is rejtély marad.

Idén Anja Andersen bekerül a legjobbak közé, ő azonban nem megy el a bécsi gálára.

Tavaly számos játékos kifejezte elégedetlenségét a döntéssel kapcsolatban, azonban Trine Östergaard, a CSM Bucuresti 33 éves jobbszélsője most is hangsúlyozta, hogy az EHF óriási tévedést követett el az előző évben. Ulrik Wilbek, Andersen egykori edzője szintén éles kritikát fogalmazott meg a helyzettel kapcsolatban:

Bár jobb később érkezni, mint soha, a bizottság szakmai hozzáértését kétségessé teheti, hogy a kinevezés csak mostanáig váratott magára.

- fogalmazta meg az EkstraBladetnek elküldött üzenetében.

Az 54 éves Anja Andersen klubszinten kétszer nyert bajnokságot a norvég Baekkelagets, háromszor a német TuS Walle Bremen csapatával, előbbivel kétszer (1998, 1999), utóbbival egyszer (1994) a Kupagyőztesek Európa Kupáját is elhódította.

A dán válogatott igazi sporttörténelmet írt, hiszen 1996-ban megnyerte az olimpiai aranyérmet, majd egy évvel később, 1997-ben a világ legjobbjává választották. Emellett a csapat 1994-ben és 1996-ban is Európa-bajnoki címet szerzett, míg 1993-ban a világbajnokságon ezüstérmet, 1995-ben pedig bronzérmet hozott haza. Ezen eredmények tükrözik a dán kézilabdázás kiemelkedő teljesítményét és nemzetközi elismertségét.

Pályafutása végén edzőként irányította a Slagelsét, ahol három bajnoki címet (2003, 2005, 2007) és három Bajnokok Ligája győzelmet (2004, 2005, 2007) ünnepelhetett.