Farkas Bertalan és Kapu Tibor közötti hasonlóságok mélyebb jelentőséggel bírnak, mint elsőre sejtenénk.
Nagyobb csapat, több idő és kísérlet, sokkal nagyobb űrállomás. Milyen volt az első és milyen lesz a második magyar űrhajós űrutazása? Most összehasonlítottuk Farkas Bertalan és Kapu Tibor misszióját.
Az első és második magyar űrhajós küldetése több ponton is találkozik, veterán űrhajósokkal utaznak és az űrállomásban is lesz valami nagyon hasonló. Mint ismert, Farkas Bertalan Szojuz-36-os űrhajóval utazott a Szaljut-6 űrállomásra, ahol 8 napot és 20 órát töltött. Az útra a három személyes Szojuz űrhajót kétszemélyessé alakították, Valerij Kubaszov repült Farkas Bertalannal. Kubaszov veterán űrhajós volt, ez volt a harmadik és egyben utolsó űrutazása.
Valerij Kubaszov kalandos pályájáról annyit mindenképp érdemes tudni, hogy kezdetben a Szojuz űrhajó elődjét, a Voszhodot tervező iroda mérnökeként tesztelte volna az űrben saját munkáját. Erre nem került sor, sőt az első civil szovjet űrhajós csapat tagjaként a Szojuz-1 és a Szojuz-11 legénység kiválasztásánál is kiszóródott, ami azért bizonyult szerencsésnek, mert mindkét küldetés tragédiával végződött.
Kapu Tiborék legénységének parancsnoka, Peggy Whitson szintén veterán, a legtöbb időt űrben töltő amerikai űrhajós, aki saját elmondása szerint gyerekkorában Kirk kapitány és Mr. Spock szintéziseként képzelte el magát. Az űrben töltött több mint hatszáz napját a Nemzetközi Űrállomás építésével töltötte, amelynek parancsnoka is volt.
Míg Farkas Bertalan és társa magukban kalandoztak az űr végtelenjében, Kapu Tibor csapata a parancsnok és két nemzetközi kolléga – egy lengyel és egy indiai – társaságában négy főre bővült. Az űrhajójuk mérete hasonló, de formája és kialakítása teljesen eltérő.
A Szojuz a világ űrhajózásának ikonikus alakja, amely a történelem során a legnagyobb számban üzemeltetett űreszközökké vált. 1966-ban indult el első útjára, és azóta, kisebb-nagyobb fejlesztésekkel, már hat évtizede aktívan szolgálja az űrhajósok igényeit. A fedélzetén a legénység akár 30 napot is eltölthet, ha a körülmények megkívánják. Bár a Szojuz-36 fedélzetén táncolni nem igazán volt lehetséges, a méreteit tekintve mégis tágasabb volt, mint a kortárs amerikai Apollo űrhajók.
A Szojuz űrhajó három fő összetevőből épül fel: az orbitális egység, amely a csatlakozást és a fedélzeti műszereket foglalja magában; a kizárólag a visszatérésre tervezett kapszula; valamint a műszaki egység, amely tartalmazza a napelemeket és a hajtóműveket. Ez a struktúra rendkívül előnyös, mivel az űrhajó egyszer használatos, és a visszatérő kabin kivételével minden más részleg megsemmisül a küldetés végén. Az űrhajó teljes belső térfogata körülbelül 10 köbméter, míg a visszatérő egység sokkal intimebb, mindössze 3 köbméteres térrel rendelkezik.
A Szojuz 140 repülésével szemben a SpaceX Dragon eddig 16 emberes repülést teljesített (egyébként mindkét űrhajó automatikus kapcsolódásra képes, így teherszállító feladatkörben is használják). Mivel a Dragon újra felhasználható, nincs külön orbitális modulja. A kabinja 10 köbméteres útközben és visszatéréskor is. A belső tér beosztásában jelentős különbség, hogy a Szojuz 2,2 méteres átmérőjével szemben a Dragon átmérője 4 méteres, így hét űrhajós utazhat a fedélzetén. Utasszállító Dragonokból öt darabot építettek, Kapu Tiborék a legújabb, ötödik példánnyal utaznak.
Az űrállomásokat összevetve már nagyobb különbségeket találunk. A Farkas Bertalan által meglátogatott Szaljut-6 a szovjet űrkutatás fontos elsőségeinek egyike volt. Sok kezdeti próbálkozás után az 1977-ben indított, 1981 nyaráig szolgáló eszköz volt az első tartósan működő űrállomás, amin 33 űrhajós járt. A húsz tonnás szerkezet átmérője 4 méter, hossza 16 méter volt, 90 köbméteres belső térrel.
A Szaljutokból fejlesztették ki később a Mir űrállomás központi modulját, egy megmaradt példány Zvezda néven a Nemzetközi Űrállomás részeként 25 éve kering a Föld körül. Ha úgy tetszik, Kapu Tibort is várja odafenn egy Szaljut, és nagy titkot nem árulunk el azzal, hogy a Nemzetközi Űrállomás sokkal nagyobb. Az egész szerkezet 16 modulból áll és 420 tonnát nyom, belső tere 51 méter hosszú és mintegy 1200 köbméteres vagyis tizenháromszor akkora, mint az egykori Szaljut-6.
Farkas Bertalan a Szaljut-6 űrállomáson végzett forradalmi anyagtechnológiai kutatásokat, különös figyelmet fordítva a félvezetőkben használt fémek ötvözeteire, valamint más, a súlytalanság állapotában létrehozott ötvözetekre. Kísérletei során egy innovatív kristályosító berendezést is tesztelt. Ő volt az egyik első tudós, aki súlytalanságban sejtbiológiai kísérleteket végzett, és felfedezte, hogy az űrben az immunrendszer sejtjei sokkal nagyobb mennyiségben termelnek interferont, mint a Földön. Az általa kipróbált Pille sugárdózismérő jelentős technikai újítás volt, hiszen a korábbi méréseket kizárólag a Föld felszínén lehetett elemezni. Farkas Bertalan emellett a súlytalanságban való szellemi teljesítőképességet is vizsgálta, és lenyűgöző felvételeket készített az űrállomásról, ahogyan hazánk fölött szeli át az eget.
Kapu Tibor két hetes űrutazásába értelemszerűen több kutatómunka fér bele - amelyekről részletesebben itt írtunk. Összesen 25 ilyen programja lesz, amelyek több helyen találkoznak Farkas Bertalan egykori munkájával. Egy újabb, sokoldalúbb dozimétert tesztel majd. A megolvasztott indium viselkedését és a folyadékok mozgását tanulmányozza, az élettan területén pedig a gyümölcslegyek űrbeli sugárzás által próbára tett, DNS-javító mechanizmusait kutatja. Kapu és Farkas egyaránt szabolcsiak és mérnökök, így a friss kutatások közül a hordozható mesterséges intelligenciás egészségmérővel, az űrbeli tájékozódással, a virtuális valósággal és a 3D nyomtatással kapcsolatos tesztek bizonyosan egyformán közel állnak hozzájuk.
Ahogyan már említettük, Kapu Tibor és csapata várhatóan június 10-én, magyar idő szerint 14:22-kor kezdik meg küldetésüket, és körülbelül 28 órával később érkeznek meg a Nemzetközi Űrállomásra.
