Visszafelé sülhet el Trump vendettája? – Az amerikai elnök új kihívója akár győzelemre is viheti magát.

A választási kampányolás terén zöldfülű korábbi jegybankár, Mark Carney vasárnap magabiztos győzelmet aratott a kanadai Liberális Párt új vezetőjét kiválasztó szavazáson, így akár már a héten beiktathatják az ország következő kormányfőjévé, miután Justin Trudeau januárban előzetesen bejelentette lemondását. Carney azonban nem dőlhet hátra: a legnagyobb azonnali kihívást a mélypontra zuhant amerikai-kanadai kapcsolatok és Donald Trump amerikai elnök részben kivetett, részben elnapolt vámjai fogják jelenteni, miközben még ebben a hónapban kiírhatják az ellenzék által követelt parlamenti választást. Ám Trump fenyegetéseinek közepette - azaz hogy gazdasági nyomásgyakorlással az "51. állammá" tenné Kanadát - Trudeau pártja látszólag visszatáncolt a szakadék széléről, sőt, az eddig biztosra vett konzervatív győzelem helyett a liberálisok maradása sincs kizárva idestova 10 év kormányzás után.

Donald Trump kereskedelmi vámok iránti szenvedélye és a 19. századi elnök, William McKinley iránti elköteleződése nem új keletű jelenség. Ezt a kapcsolatot szemlélteti például az alaszkai Denali csúcs visszanevezése Mount McKinley-re. Az amerikai elnök azonban már tavaly november végén bejelentette, hogy az első ciklusánál sokkal radikálisabb lépéseket tervez: 25%-os vámot helyezett kilátásba az észak-amerikai szomszédai, Kanadával és Mexikóval szemben, míg a kínai importárukra 10%-os vámot kívánt bevezetni.

Januári hivatalba lépése után Trump február 4-re tervezte a vámok bevezetését. Azonban miután Claudia Sheinbaum mexikói és Justin Trudeau kanadai vezetőkkel egyeztetett a határvédelem megerősítéséről és a fentanilcsempészet elleni intézkedésekről, úgy döntött, hogy egy hónappal elhalasztja a vámok alkalmazását. Érdekesség, hogy Kanada már előre közzétette azokat az amerikai termékeket, amelyek esetleges ellenvámokkal nézhetnek szembe.

Egy hónappal később szinte ugyanaz a szituáció ismétlődött meg az egyre élesedő észak-amerikai vámháborúban:

a halasztás lejártával múlt hét kedden érkeztek volna vámok, de a maga Trump által 2020-ban újratárgyalt észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás (ami NAFTÁ-ból USMCA lett) előírásainak megfelelő áruk esetén elhalasztották azok életbe lépését április 2-ig. A CNN információi szerint ez az Egyesült Államokba tartó kanadai import 38%-ának adott vámmentességet.

(A progresszív konzervatív párti és korábbi Trump-támogató Doug Ford, Ontario tartomány miniszterelnöke közben saját harcát vívja Washingtonnal, ami ugyancsak számos fordulattal kecsegtetett az elmúlt napokban. A legutóbbi hírek szerint visszakoztak a felek, és tárgyalóasztalhoz ülnek.)

Hiába próbálták enyhíteni a feszültségeket, Kanada miniszterelnöke, Justin Trudeau, továbbra is kitart a 21 milliárd amerikai dollár értékű árura kivetett ellenvámok mellett, így az ország a gazdasági hadviselés célkeresztjévé vált az Egyesült Államokban. Március 4-én Trudeau amerikai kollégájához intézett szavaiban a kereskedelmi konfliktusra hivatkozva kifejtette, hogy...

Bár általában nem osztom a Wall Street Journal véleményét, most mégis muszáj megjegyeznem, hogy Donald, noha valóban rendkívül intelligens ember vagy, itt most egy meglehetősen ostoba döntést hoztál.

A liberális párti Justin Trudeau népszerűsége soha nem látott mélységekbe süllyedt, különösen a Trump által indított vámháború előtt. Az Angus Reid kutatóintézet legfrissebb felmérése alapján 2024 decemberére a kanadai polgárok háromnegyede, azaz 74% már kedvezőtlen véleménnyel volt a miniszterelnökről.

Februárra azonban megváltozott a helyzet: a Trudeau iránt kedvezően vélekedők aránya 12 ponttal emelkedett, elérve a 34%-ot.

Míg 16 százalékponttal csökkent azok aránya, akik elutasították a személyét, ez még mindig azt jelenti, hogy tízből hat kanadai esetében ez a tendencia megfigyelhető.

A számok fényében Trump is utalgatott arra, hogy Trudeau "a vámproblémát, amelyet nagyrészt ő idézett elő, saját politikai újraéledésére kívánja felhasználni". Ezt azonban már a politikai utód kiválasztása előtt valószínűtlennek lehetett tartani, hiszen Trudeau párttársai nyomására január 6-án bejelentette, hogy lemond mind hivataláról, mind a párt vezetéséről.

Ez az ország megérdemli, hogy a következő szavazáson valódi választási lehetőségek közül választhasson. Ráébredtem, hogy ha belső konfliktusokkal kell szembenéznem, akkor nem biztos, hogy én vagyok a legalkalmasabb jelölt erre a feladatra.

„Ezekkel a szavakkal nyitott utat a párton belüli utódlási harcok számára” – jelentette ki Trudeau, aki 2015 óta tölti be hivatalát.

A miniszterelnök egyúttal arra kérte III. Károly király helyi képviselőjét, Mary Simon főkormányzót, hogy a parlament munkáját március 24-ig függesszék fel. Ezzel a lépéssel a liberálisok időt kívánnak nyerni, hogy elkerüljék azt a kritikus helyzetet, amelyben a bizalmatlansági indítványt benyújtó ellenzéki pártok, élükön a konzervatívokkal, még az új liberális vezető megválasztása előtt országos szintű parlamenti szavazásra kényszeríthetnék a kormányt.

A szűk kéthónapos vezetői versenyből nem igazán alakult ki valódi küzdelem:

A jelentkezők igyekeztek kerülni, hogy túlságosan aláássák egymás pozícióját, valamint a párt egységét, miközben angol és francia nyelven folytatták a vitát. Attól tartottak, hogy a feszültségek csak a Pierre Poilievre által vezetett Konzervatív Pártnak kedvezhetnek. Ennek ellenére a kanadai-amerikai kapcsolatok, Trumpra adott reakciók és a gazdasági helyzet váltak a diskurzus középpontjává, míg a kritikáikat Poilievre-re összpontosították. Az ellenzék vezérének azt a vádat hozták fel, hogy az amerikai elnök stílusát másolja, sőt, "Trump itthoni kicsinyített másának" is titulálták.

Mint a vasárnapi eredményhirdetésen kiderült, a korábbi kereskedelmi, kül- és pénzügyminiszter Freelandet - aki Kelet-Európára specializálódott újságíróként Moszkvában és Kijevben is megfordult -, végül lesöpörte a közeli barátja,

Mark Carney a liberális párttagok szavazatainak lenyűgöző 86%-át nyerte el.

A nemzetközi hírnévvel bíró közgazdászt, aki a kanadai jegybank elnökeként a 2008-as pénzügyi válsággal, a Bank of England első embereként pedig a brexit okozta krízissel nézett szembe (utóbbi posztot első külföldi állampolgárként töltötte be), végig a legesélyesebb jelöltként tartották számon. Fölényes győzelme mindemellett a többségében mögé beálló liberális miniszterek és képviselők, valamint az adománygyűjtési számok tükrében sem okozott óriási meglepetést.

A kanadai politikai színtér egyik meghatározó alakjának számító Justin Trudeau múlt hétvégén érzelmekkel telve osztotta meg gondolatait az újságírókkal. Kifejtette, hogy hivatali ideje alatt minden egyes nap a kanadai emberek érdekeit tartotta szem előtt. Két nappal ezelőtt, a pártja gyűlésén, szintén megindultan beszélt, és hangsúlyozta, hogy...

Miközben a kanadai szomszédunk komoly egzisztenciális kihívásokkal és gazdasági nehézségekkel küzd, éppen ők érzékeltetik velünk, hogy milyen alapokra épült a mi identitásunk. [...] Diplomatikus nemzetként törekszünk a békés megoldásokra, de amikor a helyzet megkívánja, készen állunk a harcra.

A válságkezelési szakértelmét hangsúlyozó Carney mindenképpen...

Nem kis kihívás elé állította magát, amikor úgy döntött, hogy feszültségekkel terhelt észak-amerikai szövetségi viszonyt próbálja helyreállítani.

A politikai ideológiai spektrum két ellentétes pólusát képviselő Trump és Trudeau közötti feszültség nem csupán nézeteik eltéréséből fakad, hanem személyes ellentétek is terhelik a kapcsolatukat. A New York Times összegyűjtött információi alapján az amerikai elnök kanadai szomszédja iránti megvetésének több oka is lehet, amelyek túlmutatnak az általa hangoztatott érveken. Trump szerint Kanada jelentős kereskedelmi többletet halmozott fel az Egyesült Államokkal szemben, magasabb vámokkal dolgozik, és a fentanil behozatala is elenyésző mennyiségű, ám a tények más képet festenek. Az amerikai határvédelmi hatóság adatai alapján a jelenlegi pénzügyi évben csupán 4,5 kilogramm fentanilt foglaltak le a kanadai határon, míg a mexikói határon ez a szám körülbelül 2,5 tonna. A két ország közötti kereskedelmi és politikai feszültség tehát nem csupán ideológiai, hanem konkrét gazdasági és társadalmi tényezőkből is fakad.

Vannak, akik úgy vélik, hogy a republikánus zászlóvivő Kanada-ellenes megnyilvánulásai mögött a Torontóban és Vancouverben elbukott szállodai projektjei állnak. Trudeau-t, akit a világsajtó időnként anti-Trumpként emleget, már a 2018-as G7-csúcs után "nagyon becstelennek és gyengének" titulálta a volt ingatlanmágnás a közösségi médiában. Ezen kívül említést nyer a nyugati nagyhatalmak egy évvel későbbi találkozója is, ahol egy többféleképpen értelmezhető fénykép készült a kanadai kormányfőről és Melania Trump first ladyről. Ez a pillanat bulvárpletykákat generált, amelyek arról szóltak, hogy Trump esetleg "féltékeny" lehetett.

A "kormányzónak" gúnyolt Trudeau nemrégiben éles kritikát fogalmazott meg az amerikai fentanilcsempészettel kapcsolatos állásponttal szemben, amikor "kamunak" minősítette azt. Szerinte Trump célja nem más, mint hogy elősegítse a kanadai gazdaság teljes összeomlását, ami megkönnyítené az ország annektálását. Ezen kívül egy másik alkalommal hangsúlyozta, hogy...

A Trump-kormányzat nem csupán tisztában van azzal, hogy milyen mennyiségű kritikus ásványi anyag áll a rendelkezésünkre, hanem valószínűleg ez az oka annak is, hogy gyakran felvetik a kérdést: vajon beolvasztanak minket, és az Egyesült Államok 51. államává tesznek minket?

A Times ezáltal azt is potenciális indokként hozza föl, hogy az elnök tiszteletének örvendő McKinley nyomdokaiban járva, aki Puerto Rico, Guam, a Fülöp-szigetek és Hawaii amerikai bekebelezését felügyelte,

az üzletember Trump egyszerűen kiváló befektetési és terjeszkedési lehetőségként tekint Kanadára,

ahogy az Grönland, a Panama-csatorna és Gáza kapcsán szintén felmerült.

A Times forrásaira hivatkozva azt jelentette, hogy Trudeau kezdetben tréfának tekintette Trump területi ambícióit, de a február 3-i telefonos beszélgetésük során egyre nagyobb aggodalom kezdett körvonalazódni Ottawában. Ezen a beszélgetésen Trump részletesen kifejtette kereskedelmi sérelmeit, beleértve a kanadai tejipart, amely a vámokkal védett, valamint az amerikai bankok nehézkes terjeszkedését a szomszédos országban és az ottani magas forgalmi adót.

De tett egy ezeknél kritikusabb jelentőségű felvetést is:

mint vélekedett, nem tartja érvényesnek a két ország határát kijelölő 1908-as szerződést, amelyet szerinte felül kellene vizsgálni, ahogy a közös tavak és folyók felügyeletét szintén. Az elnök korábban "mesterséges vonalként" hivatkozott a két ország határára.

Ha ez még nem lenne elegendő, a Financial Times beszámolója szerint a Fehér Házban felmerült a lehetőség, hogy Kanadát kizárják a Five Eyes nevű angolszász hírszerzési és titkosszolgálati szövetségből. Az amerikai kormány azonban határozottan cáfolta ezeket a pletykákat.

A Wall Street Journal közben arról értesült, Trump és Trudeau múlt heti telefonbeszélgetése sem zajlott barátibb hangnemben: egy forrásuk beszámolója szerint a hívás az indulatokat és a káromkodást sem mellőzte. Mindez egyébként érdekes kontrasztot mutat Claudia Sheinbaum mexikói elnökkel, aki bár határozottan kiáll Mexikó szuverenitása mellett és amerikai kollégájával szemben, igyekszik megmutatni Washingtonnak, hogy eleget tesz az elvárásoknak, ráadásul ellenvámokat sem vezetett be azonnal. Trump Sheinbaumról februárban azt mondta, "nagyon kedveli" - igaz, nem teljesen igazságos az összehasonlítás, hiszen Mexikónak nem küldtek kéretlen "meghívót", hogy az 51. állammá váljanak.

Jelenleg úgy tűnik, hogy az újonnan megválasztott kanadai miniszterelnöknek sem lesz könnyű dolga Trump mellett. Mark Carney, miután átvette pártja vezetését, az első nyilvános beszédében hangsúlyozta, hogy a kanadai ellenvámok érvényben maradnak, amíg "az amerikaiak nem tanúsítanak irántunk tiszteletet."

Az amerikaiak a mi erőforrásainkat, a vizünket, a földünket, az országunkat akarják. Gondolkodjanak el ezen egy pillanatra. Ha sikerrel járnak, tönkreteszik az életmódunkat

- mondta a Harvardot és Oxfordot végzett közgazdász, majd sorolni kezdte a két ország közötti különbségeket. "Amerikában az egészségügy óriási üzlet. Kanadában ez egy jog. Amerika egy olvasztótégely. Kanada egy mozaik. Amerika nem ismeri el a különbségeket. Nem ismeri el az őslakos nemzeteket. És soha nem fogja biztosítani a jogot a francia nyelvhasználathoz."

Kanada sohasem, semmilyen körülmények között, és semmiféle formában nem fog részesévé válni Amerikának.

- hangsúlyozta Carney, akit a hírek szerint csütörtökön vagy pénteken iktathat be miniszterelnöknek a főkormányzó. Ezután Carney már napokon belül a parlament feloszlatását kérheti tőle, ezzel új választást előidézve - már ha elébe akar menni annak, hogy a törvényhozás március 24-i visszatérésekor a konzervatívok, a baloldali újdemokraták (NDP) és a frankofón Bloc Québécois bizalmatlansági indítványt nyújtson be ellene, és így buktassák meg épphogy felállt kisebbségi kormányát.

A konzervatív politikai táborban Poilievre által „szénadó Carney”-ként emlegetett figura, akit a politikus „Justin klónjaként” aposztrofált, határozottan ígérte, hogy azonnal eltörli a Trudeau által bevezetett megosztó adónemet. Ehelyett ő a legnagyobb környezetszennyezők megadóztatására helyezné a hangsúlyt, és nem zárta ki egy nyugatról kelet felé irányuló olajvezeték megépítésének lehetőségét sem.

Carney, aki elődjénél talán mérsékeltebb politikai irányvonalat képvisel, bejelentette, hogy három éven belül helyreállítja az operatív költségvetési egyensúlyt. Eddig tervezett intézkedéseivel ellentétben nem kívánja emelni a nyereségadót, korlátozni fogja a szövetségi kormány méretét, és bevezetne egy bevándorlási korlátot az országba érkezőket illetően. A lakhatási válság enyhítése érdekében felgyorsítaná a lakásépítési projekteket, emellett 2030-ig a GDP 2%-ra növelné a katonai kiadásokat is.

Ha három hónappal ezelőtt tettük volna fel a kérdést, hogy az októberig kiírandó választás után ki lesz Kanada következő miniszterelnöke, valószínűleg kevesen tették volna a pénzüket bármelyik liberális politikusra.

Trump Kanadával szembeni gazdasági offenzívája teljesen felborította az ország politikai erőterét.

A sokak által az amerikai elnökkel összehasonlított Poilievre, aki a kanadai politikai tájhoz képest valóban szokatlanul provokatív stílust képvisel, eredetileg arra készült, hogy a már egy évtizede hatalmon lévő Trudeau, a szénadó és a megélhetési válság kérdéseit helyezze előtérbe kampányában. Azonban a szomszédos országokból érkező fenyegetések új dimenziót adtak a választásoknak – így Poilievre "Canada First" mottója már egészen más jelentőséggel bír.

Ráadásul amióta a konzervatívok a '80-as években az amerikai-kanadai szabadkereskedelmi megállapodást a politikai programjuk középpontjába emelték, sokan őket tartják a szorosabb amerikai kapcsolatok fő szószólóinak. Ezt a képet még akkor is fenntartják, ha Poilievre határozottan elutasította az 51. állammá válás ötletét. Ez a benyomás viszont, egy olyan országban, ahol a Trump által inspirált politika dominál, és amely gyakran éppen az Egyesült Államokkal szemben próbálja meghatározni saját identitását, nem igazán kedvez a konzervatívok választási kampányának.

A most kibontakozó Poilievre-Carney összecsapás különösen izgalmas irányt vehet, mivel mindkét jelölt "kívülállóként" próbálja eladni magát. Érdekes módon Carney a globális gazdasági elit egyik legismertebb figurája, míg Poilievre már 2004 óta aktív parlamenti képviselő. Ez a paradoxon új dimenziót ad a politikai küzdelemnek, amelyben a hagyományos szerepek és elvárások összekeverednek.

Pierre Poilievre stratégiája arra irányul, hogy megossza és alávesse a közvéleményt. Azok, akik Donald Trump kultusza előtt hódolnak, valójában letérdelnek előtte, ahelyett, hogy bátran szembeszállnának vele.

Carney vasárnapi megnyilatkozásában éles kritikát fogalmazott meg ellenfelével szemben, akit gyakorlatilag "megélhetési politikusnak" nevezett, míg saját magát a magánszektorban szerzett tapasztalataival igyekezett alátámasztani. Poilievre viszont nem habozott visszaütni, a liberálisokat azzal vádolva, hogy trükközéssel próbálják elkerülni, hogy Trudeau vesztes pozícióba vezesse őket. Továbbá, próbálta Carney-t összekapcsolni elődjének hibáival, miközben azzal is támadta a volt jegybankárt, hogy a tavalyi év során az általa vezetett befektetési cég New Yorkba költöztette székhelyét Torontóból.

Hogyan értékelnék ezt a jelenséget, mint a változás megnyilvánulását Önök szemszögéből?

A konzervatív pártvezető egy figyelemfelkeltő kommentárt fűzött a Trudeau-ról és Carney-ról készült fotóhoz, amely jól tükrözi a politikai táj dinamikáját. A kép nem csupán a két politikus pillanatképe, hanem a közelgő választások előtti feszültséget és a különböző nézőpontokat is megjeleníti. A vezető szavain keresztül a közönség számára világossá válik, hogy a politikai diskurzusban milyen fontos szerepet játszanak az egyes személyiségek és azok politikai törekvései.

Az utóbbi hetek során a kanadai nemzeti büszkeség páratlan magasságokba emelkedett: több hokimérkőzésen hangos kifütyülés fogadta az amerikai himnuszt, míg a vásárlók bojkottkampányokat indítottak az amerikai termékek ellen. Sőt,

Egy montréal-i kávézóban az amerikai stílusú kávé helyett most már egy különleges canadiano változat várja a vendégeket.

azóta pedig újabb vendéglátóhelyek követték a példájukat. Trump fenyegetései tehát még a mindennapokban is érezhető felháborodást és ellenállást váltottak ki a határtól északra.

Az úgynevezett "rally around the flag" jelenség, amely során a hivatalban lévő vezető támogatottsága drámaian megnövekszik a választók körében egy nemzeti krízis hatására, nem csupán a távozó kormányfő népszerűségének emelkedésében és a juharfás lobogók iránti kereslet növekedésében mutatkozik meg.

A Trudeau által bejelentett "teher" eltávolítása és Trump vámháborújának hatásai alatt a liberálisok várható szavazati aránya a közvélemény-kutatások tükrében szinte az egekbe szökött.

A 338 Canada összesítése alapján a párt a Trudeau lemondásakor mért 20%-ról 33%-ra növelte a támogatottságát két hónap alatt, miközben a konzervatívok 45%-ról 39%-ra estek vissza, ami hibahatáron belülire csökkent különbséget jelent. Feltűnő, hogy a kanadai politikai paletta közepét elfoglaló liberálisok így nemcsak Poilievre-éktől, de a Bloc Québécois-tól és az újdemokratáktól is szipkáztak el (vagy szereztek vissza) potenciális szavazókat. Ráadásul elsőre elképesztőnek tűnhet, hogy

Az EKOS és az Ipsos legfrissebb kutatásai azt mutatják, hogy Carney csapata már átvette a vezető szerepet, bár a különbség rendkívül szoros.

Bár még korai lenne véglegesen elkönyvelni ezt a helyzetet, egyre inkább valószínű, hogy a konzervatívok nem tudják majd megszerezni a parlamenti többséget. Így, ha mégis győznének, kisebbségi kormányzásra kényszerülhetnek.

A közelgő kanadai választások egyik legfontosabb dilemmája, hogy a választók szerint melyik pártvezető lenne a legalkalmasabb Donald Trump kihívására. Az Angus Reid által végzett kutatás alapján Carney 43%-kal, 7 százalékponttal megelőzi Poilievre-t, akinek a támogatottsága 34% körül mozog. Ugyanakkor Poilievre esélyeit nem szabad lebecsülni, hiszen a legtöbb felmérésben ő vezeti a mezőnyt. A választók többsége úgy véli, hogy a megélhetési válság, az infláció kezelése és az egészségügy kérdései sokkal fontosabbak, mint az amerikai-kanadai kapcsolatok. A lakhatás problémái szintén kiemelt figyelmet kapnak. Az igazi kampány azonban még csak most kezdődik, és sok minden dőlhet el a következő hetekben.