Úzvölgye: A történelem csendes szemtanúja - A határvédők bátorságára emlékeztek a temetőben (VIDEÓ)
Kedden kora délután különleges megemlékezés zajlott az úzvölgyi katonai temetőben, ahol Szentmisével, ünnepi beszédekkel és koszorúzással adóztak az I. és II. világháborúban hősi halált halt katonák emlékének. Az esemény méltó módon idézte fel a hősök bátorságát és áldozatát, akikért a jelenlévők szívből jövő tisztelettel adtak hálát.
Kedden mintegy háromszázan gyűltek össze a Hargita megye keleti határán található, mára elhagyatott Úzvölgye katonai temetőjében, hogy tiszteletüket tegyék az I. és II. világháborúban a környéken hősi halált halt katonák emléke előtt. Az esemény különös jelentőséggel bírt, hiszen a résztvevők szívükben hordozva érkeztek, hogy méltó módon róják le kegyeletüket az elfeledett hősök emlékének.
A megemlékezés Kanyó Albert kürtjének hangzásával indult, amely átjárta a levegőt, majd ifj. Czikó László, Csíkszentmárton plébánosa szentmisét celebrált, megteremtve ezzel a szertartás méltóságteljes légkörét. Ezt követően Bucsi Zsolt Tamás, a sepsiszentgyörgyi református vártemplom lelkésze osztotta meg gondolatait és elmélkedését a jelenlévőkkel. A közös imát követően a résztvevők ünnepi beszédeket hallgathattak meg, amelyek tovább mélyítették az esemény jelentőségét és szellemiségét.
Dolhai István, a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője megemlékezésében hangsúlyozta, hogy a történelem Úzvölgye kapcsán nem csupán emlékeket idéz fel, hanem egyben tanulságokkal is szolgál számunkra.
A szavak mély tanulságokat hordoznak, és arra ösztönöznek, hogy alázattal és megértéssel közelítsünk a múltunkhoz. A történelmi sebek csak akkor gyógyulhatnak, ha közösen vállaljuk a felelősséget a jövőnkért. Az ünneplés nem csupán a győzelmekre terjed ki; a veszteségeket is mély fájdalommal gyászoljuk. Az úzvölgyi katonai temető nem csupán egy egyszerű földdarab, ahol kereszteket állítottak fel, hanem a történelem csendes és szomorú tanúja. Itt pihennek azok, akiket a háború kegyetlen gépezete elért, elnyelte és elnémította. Ők nem döntéshozók voltak, hanem áldozatai egy olyan korszaknak, amelyben az emberi élet sajnálatos módon csupán számok formájában létezett. Az itt nyugvó emberek nem választották a harcot; ők egyszerűen csak elviselték a borzalmakat, fázva, éhezve, sebesülten, ám mégis méltósággal szolgálták hazájukat.
Hangsúlyozta, hogy a temető nem csupán egy tér, hanem a végső nyugalom helye, ahol az emberi méltóság szent és sérthetetlen. Az nem lehet kisajátítani, nem darabolható fel, és nem köthető semmiféle feltételhez. Kiemelte, hogy a megemlékezés nem csupán ünnepélyes alkalom, hanem figyelmeztetés is. Emlékeztet arra, hogy a béke soha nem magától értetődő, hanem folyamatosan meg kell érte küzdeni.
"Bíznunk kell abban, hogy az úzvölgyi temető megőrzi eredeti rendeltetését a jövőben is, és továbbra is azt a jelentést hordozza számunkra, amit évtizedek alatt képviselt: az emlékezést, a kegyeletet, és a hősi áldozatok iránti tiszteletet. A legfontosabb üzenet, amit magunkkal kell vinnünk, nem más, mint a hazájukért életüket áldozó katonák kölcsönös megbecsülése, függetlenül attól, hogy melyik oldalon álltak a harcok során" - hangsúlyozta Dolhai István.
Megemlékezésében Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsnak elnöke a hősi temetőben nyugvó egykori katonák áldozathozatalát emelte ki, ugyanakor rámutatott, a hősök megérdemlik, hogy "nyugalomban legyenek".
"Ez a katonai temető nem lehet a provokátorok játszótere. Nem szolgálhat levitézlett politikai vezetők megfakult imázsának hirdetésére sem. Itt valódi alázatra és tiszteletre van szükség. Soha ne felejtsük el, hogy minden korszaknak megvannak a maga áldozatvállalásai. Minden időszak kihívásokat tartogat, amelyek elől nem futamodhatunk meg, nem bújhatunk el. Minden generációnak vállalnia kell azokat az áldozatokat, amelyek révén egy kicsit jobb jövőt építhetünk. Az itt nyugvó katonák éppen ilyen áldozatot hoztak."
Hozzátette: a katonák az életüket áldozták reménykedve abban, hogy majd itt egyszer olyan körülmények fognak uralkodni, hogy a közös jog, a szabályok tiszteletben tartásával fogjuk a saját életünket és a saját érvényesülésünket megrendezni, megszervezni. Hogy nem kell többé ekkora áldozatot hozni. "Ma pedig, amikor azt látjuk, hogy ezek a közösen kialakított szabályok meg akarnak rendülni, akkor ki kell álljunk és meg kell erősítsük ezeket. Mert nekünk ma ezek a szabályok, ezek a jogállami intézmények kell garantálják azt, hogy mi itt építkezni tudjunk. Mert minket a jóisten erre a csodálatos tájra rendelt. És nekünk nem a múlton kell összeveszni, hanem a jövőért kell összefogni és építkezni" - tette hozzá a politikus.
Borboly Csaba, az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnöke beszédének kezdetén köszöntötte az úzvölgyi hadiesemények 101 éves veteránját, Vitéz Bartha Mihályt. Megemlékezésében a politikus kiemelte: Úzvölgye nemcsak egy temető, hanem a magyar történelem szerves része.
"Ez itt az Árpád-vonal, a történelem ezeréves határa. Ennek a gazdag múltnak a megőrzése és az emlékezés mindannyiunk felelőssége, hogy megőrizzük ezt a helyet, ezt a nemzetet és kultúrát. A hősök áldozatainak üzenete továbbra is fontos, és nem szabad, hogy értelmetlenné váljon. Az úzvölgyi temető tekintetében nemcsak a két világháborúra emlékezünk, hanem sajnos arra is, hogy a történelem néha váratlanul hozhat olyan nehézségeket és fordulatokat, amelyek hatással vannak egy nemzet jövőjére, különleges kihívások elé állítva azt. 2019-ben, amikor erőszakkal betörték a kaput, mindannyian azt éreztük, hogy itt a béke és a megértés lenne a helyénvaló." - nyilatkozta Borboly Csaba.
Az esemény záróakkordjaként az emlékezés virágait helyezték el a hősi temető központi emlékhelyén. Az első koszorút unokája társaságában Vitéz Bartha Mihály helyezte el, ezt követően Dolhai István főkonzul is tiszteletét tette, és hajtott fejet a hősök előtt. A megemlékezés megszervezésében Csíkszentmárton Polgármesteri Hivatala és az RMDSZ Csíki Területi Szervezete működött közre, emellett a Poszogó Fúvószenekar és a Baka János Egyházi Kórus is hozzájárult az esemény színvonalához.
