Kínában izgalmas változások előtt állunk! Úgy tűnik, hogy az ország komolyan veszi a kihívásokat, és kész válaszolni Trump politikai lépéseire. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a kínai vezetés nem tétlenkedik, és határozottan lépéseket tervez a saját érd

Kína a következő öt év során is a csúcstechnológiai gyártásra összpontosít, míg a belső fogyasztás ösztönzése háttérbe szorul az Egyesült Államokkal folytatott verseny következtében – számolt be róla a Reuters.

A Kínai Kommunista Párt 2023. október 20. és 23. között tartja azt a jelentős plénumot, ahol az ország következő ötéves fejlesztési tervét fogják megvitatni. Elemzők véleménye szerint a fókusz a csúcstechnológiás gyártási ágazatra helyeződik, mivel Kína célja, hogy erősítse iparát és növelje globális befolyását az Egyesült Államokkal folytatott egyre fokozódó versenyben.

A plénum várhatóan elkötelezi magát a háztartási fogyasztás serkentése mellett, valamint a hosszú távú növekedést fenyegető kínálati és keresleti egyensúlytalanságok kezelésére is. Azonban e két cél között feszültség áll fenn: az ipari fejlődéshez szükséges, hogy az állami forrásokat a termelők felé irányítsák, míg a fogyasztás növelése érdekében a háztartásoknak kellene több támogatást kapniuk.

Az utóbbi évtized során Kína gazdasági fejlődését az ipari innovációk prioritása hajtotta, ami viszont deflációs nyomásokat és fenntarthatatlan adósságok felhalmozódását eredményezte. A helyzetet tovább súlyosbítja az Egyesült Államok és Kína közötti fokozódó feszültség, amelyet Donald Trump elnök legutóbbi, háromjegyű vámokkal kapcsolatos fenyegetése is megerősített.

Chen Bo, a Szingapúri Nemzeti Egyetem Kelet-ázsiai Intézetének vezető kutatója úgy nyilatkozott, hogy egy ország erőforrásainak szempontjából a gyártás továbbra is a legfontosabb prioritás marad, a szolgáltatások helyett. Hszi Csin-ping elnök korábban kiemelte, hogy Kínának elengedhetetlen, hogy megszerezze a "stratégiai magaslatokat" a nemzetközi technológiai versenyben.

Kína már vezető szerepet tölt be olyan iparágakban, mint az elektromos járművek vagy a megújuló energia, és ritkaföldfém-termelési dominanciáját exportkorlátozásokkal erősíti. A nyugati újraiparosítási törekvések és a Tajvan körüli növekvő feszültségek közepette Peking számára túl nagy a tét ahhoz, hogy lassítson ezen a területen.

A Morgan Stanley szakértői úgy vélik, hogy a plénumot követő nyilatkozatok "a technológiai fejlődés és a kínálati tényezők által formált keretet fognak bemutatni, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve a szociális jólétre". Ugyanakkor figyelmeztetnek arra, hogy "a határozott reflációs intézkedések 2026-ig még mindig váratnak magukra".

Az irigylésre méltó növekedési mutatók mögött az elmúlt ötéves periódus nem volt mentes a kihívásoktól a kínai gazdaság számára. A gyáripar deflációja tartósan jelen van, és ehhez hozzájárul az ingatlanpiac válsága, az önkormányzati adósságok súlya, az ipari túltermelés, valamint a fiatalok körében tapasztalható rekordmagas munkanélküliség.

A szakértők véleménye szerint Kína csak akkor kezd komolyan foglalkozni a fogyasztás ösztönzésével, ha a külső kereslet annyira csökken, hogy az már veszélyezteti a gazdasági növekedési célok elérését. Noha a 14. ötéves terv keretében már elhangzottak ígéretek a fogyasztás "alapvető szerepének maximális kihasználására", a kínai háztartások, melyeket az ingatlanpiaci krízis megviselt, és akiknek bizalmát a szigorú járványügyi intézkedések aláásták, továbbra is inkább a megtakarításra helyezik a hangsúlyt, mint a kiadásokra.

Az elmúlt évben Peking fogyasztási cikkekre vonatkozó támogatásokat, gyermekgondozási juttatásokat és kisebb nyugdíjemeléseket vezetett be. Egy nemrégiben hozott legfelsőbb bírósági döntés kötelezővé tette a társadalombiztosítási hozzájárulásokat mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára, ami hosszabb távon erősebb jóléti rendszer alapjait teremtheti meg.

A szakértők véleménye szerint a következő ötéves terv "kiemelt figyelmet szentel az emberek megélhetésének, beleértve a társadalombiztosítási és egészségügyi rendszerek megerősítését, illetve az alacsony jövedelmű csoportok támogatását." Ugyanakkor ez nem tekinthető valódi paradigmaváltásnak. Egy elemző szavaival élve: "egy tipikus marxista rendszerben minden a termelés körül forog."